„Az összhangot keresem a kormány és a törvényhatóság között, de rendkívül nagy súlyt helyezek arra, hogy ez az összhang meglegyen a közgyűlési teremben is.” – mondta a Sipőcz-korszak névadója. A főváros vezetőit bemutató sorozatunk következő epizódját olvashatják.
Hetvenhét év - huszonhét név. Budapest, a városegyesítés utáni székesfőváros megalakulása és a tanácsrendszer bevezetése, 1873. és 1950. között – ennyien voltak a metropolis élén kialakított dualizmus főszereplői. Főpolgármesterek és polgármesterek. Ám e jeles mezőnyben csak ketten akadnak, akiknek a hivatali idejére, életművére megkülönböztetetten emlékezik a „köztudat”: azt mondjuk a Bárczy-korszak, vagy Sipőcz-korszakot emlegetünk. (Kamermayer Károly hívei most persze tiltakoznak – harmadiknak tán őt is idevehetnénk…) Bárczyról, a boldog békeidők városvezetőjéről, az aranypolgármesterről már szólt ez a „főpolgári arcképcsarnok”. Következzen a másik „korszakos” személyiség.
Sipőcz Jenő az első a legfőbb városatyák sorában, aki már Budapesten, az egyesítés után született, 1878-ban. Jogász apja a törvények megalkotásának határon túl is elismert tekintélye volt, az általános polgári törvénykönyv több fejezetének kidolgozása részben-egészben neki köszönhető. Életét emellett a városnak szentelte, a székvárosi árvaszék elnökeként munkálkodott. Mint kitűntetett udvari tanácsost, a polgármesteri tisztségre is jelölték. Ám a szűk körben ismert jogtudós tisztes vereséget szenvedett az általánosan népszerű Bárczyval szemben 1906-ban. (Húsz évvel később fia is alig bírt a visszatérni szándékozó Bárczy Istvánnal, csak a második fordulóban sikerült szűken fölébe kerekednie…)
A budapesti piarista főgimnáziumon át, apja nyomdokain vezetett Sipőcz Jenő útja a Pázmány Péter Tudományegyetemre. Dicsérettel (Summa cum Laude) szerzett állam- és jogtudományi doktorátust, majd ügyvédi oklevelet. Rövid ügyvédi praxisa szerencsésen alapozta meg későbbi közéleti pályáját. Hozzáértése mellett alapossága, kitartása és módszeressége sikeressé tette irodáját. (Persze neve, apja kapcsolatai sem voltak kárára.) Elsőként vállalta nagy nemzetközi világcégek jogi képviseletét, de baráti ügyfelének mondhatta a nagyreményű (még „csak” sorhajóhadnagy) Horthy Miklóst is. Aztán 1906-ban megpályázott egy állást a főváros Tiszti Ügyészségén, és egyszer s mindenkorra a főváros szolgálatába állt. Öt év multán a törvényhatóság közgyűlése nagy többséggel már tiszti ügyésszé választotta. Hasznos munkása lett Bárczy kiteljesedő programja megvalósításának: munkaterületén a közművek községesítéséből, a szociálpolitikai beruházások lebonyolításából vette ki a részét. És - ahogy mondták róla - „kellemes modora, műveltsége révén nagy tekintélyre tett szert a Városházán”. A már évtizedek óta esedékes, és lassan valóban körvonalazódó (korszerű?) fővárosi törvény(ek) létrehozásában is oroszlánrésze volt.
Így csak a kívülállóknak lehetett meglepetés, amikor (ahogy Szerb Antal mondta: a nagy „sic transit-ban”) az éppen miniszterelnök Simonyi-Semadam Sándor őt nevezte ki a főváros kormánybiztosává. Végtére, nem nevezhették polgármesternek, hisz választásról szó se volt!? Mégis, ez az egyik első jele volt annak, hogy ország is, város is kezd visszatalálni a normális élet mindennapjaiba. De annak is, hogy valami visszavonhatatlanul új vette a kezdetét…
1920. márciusát írtuk ekkor. Aztán áprilisban (talán az egyszerűség kedvéért) a kormányzat a főpolgármesteri teendők ellátásával is megbízta Sipőczöt. A város új vezetője első feladatának az új fővárosi törvényeknek megfelelő helyhatósági választások megtartását, majd az újjáalakult közgyűlésen az ex-lex állapot feloldását, a jogfolytonosság helyreállítását tekintette. Ennek érdekében úgynevezett Igazolóválasztmányt választatott az ideiglenes közgyűléssel: „Fontos, hogy jól és szakszerűen végezze a városatyák mandátumának felülvizsgálatát, azaz tisztítsa meg a testületet a destruktív elemektől és biztosítsa a keresztény szellemiség érvényesülését!” Ő maga fogadalmat tett a „keresztény nemzeti gondolat” érvényre juttatására. Összefoglalva: „Jöttem a romokat eltakarítani és építeni!”
Az előzőeknek megfelelően az 1920. szeptember 1-i rendkívüli közgyűlés választotta meg titkos szavazással Budapest polgármesterének Sipőcz Lászlót! Újdonság volt az is, hogy a főváros „parlamentjébe” beköltözött a pártpolitika. A szélsőségesen konzervatív, antiliberális, irredenta és antiszemita Keresztény Községi Párt közel két évtizedre meghatározó többséget biztosított magának a közgyűlésben. A mélyen vallásos és a hagyományoknak elkötelezett Sipőcz az ő jelöltjük volt. Azonban óriási tévedés lenne működésének megítélését ennyivel letudottnak venni…
Ha nem is (csak) a pártpolitika emelte magas hivatalába, de nem kis részben az tartotta meg ott. Megnyilatkozásai jórészt megfeleltek a szélsőséges ideológiai alapon domináló (dominálni akaró?) Wolf-féle Keresztény Községi Pártnak – miközben gyakorlatilag tovább vitte és ahol alkalma nyílt kiteljesítette a Bárczy fémjelezte szociális-liberális várospolitikát! Nézeteiből nem engedett, de minden bizonnyal érzett valami nagyobb célt is. Polgármesteri búcsúztatásán és az azzal egybeeső főpolgármesteri köszöntésén 1934 november 28-án leszögezte: „Az összhangot keresem a kormány és a törvényhatóság között, de rendkívül nagy súlyt helyezek arra, hogy ez az összhang meglegyen a közgyűlési teremben is. Minden párt tartsa fenn elvi állásfoglalását és világnézetét, amellyel a választók ide küldték, de a főváros pártjai tudjanak egyesülni a főváros komoly és áldozatteljes szeretetében…” Jobboldali méltatói írták róla, hogy „…inkább foglya, mint irányítója volt a túltengően uralkodó keresztény pártnak.”
(folytatjuk)
Képek:
Fent -Sipőcz Jenő főpolgármesteri eskütétele 1934. november 28-án
A Batthyány-örökmécses felavatásán résztvevők 1926. október 6-án. Balról ülnek: Horthy Miklós kormányzó, gróf Batthyány Elemér az első miniszterelnök fia és Lebó István az utolsó még élő 48-as honvéd. Tőlük jobbra az előtérben álló négy férfi: Folkushoz Lajos alpolgármester, Ripka Ferenc főpolgármester, gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter és Sipőcz Jenő polgármester. Sipőcz Jenő mögött Berzeviczy Albert, a Tudományos Akadémia elnöke (Új Idők, 1926. október 17.)
Hogy volt régen...?
