Immár harmadik állomásához ért a Pest Megyei Kormányhivatal által szervezett „Bemutatkoznak Járásaink tehetséges képzőművészei" című kortárs képzőművészeti kiállítássorozat. Tarnai Richárd kormánymegbízott az esemény megnyitóján azt mondta, hogy a megye rebellis hagyományait valamelyest követve szeretnék cáfolatát adni a mondásnak, mely szerint senki sem lehet próféta saját hazájában.
Noha a mondás szerint senki sem lehet próféta a maga hazájában, mi azt határoztuk el , hogy az itt élő művészeknek lehetőséget adunk, hogy megmutassák magukat és alkotásaikat – jelentette ki Pest Megye kormánymegbízottja. Ez már a harmadik alkalom, amikor lehetőséget adnak erre, ez alkalommal a Dabasi, Pilisvörösvári és Budakeszi járások településein élő művészek mutatkoztak be a Pesti Vármegyeházán.
Tarnai Richárd beszédében kitért a nézőpont fontosságára. Mint mondta, egy műalkotás esetében távolabbról nézve lehet észrevenni a hibát, de a kijavításához egészen közel kell menni hozzá. Hozzátette, hogy az életben is így van: néha meg kell állni, hátrébb kell lépni és távolabbról kell ránézni a dolgokra. Úgy könnyebben rájövünk, hogy mit rontottunk el. Azután pedig közel kell menni a problémához ‒ akár a másik emberhez, akár saját magunkhoz ‒, mert a hibát kijavítani csak egészen közelről lehet – mutatott rá.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy ne csak kívülről, hanem belülről is nézzük a dolgokat. A festett templomablakok példáját említette, amelyeket kívülről gyakran csak semmitmondó szürke üvegeknek és azokat összetartó romos vasaknak látunk, de ha bemegyünk, és belülről nézzük meg, a beszűrődő fényben csodák tárulhatnak a szemünk elé.
„Ne csak felületesen nézzük az alkotásokat, hanem érdemes megállni és alaposabban szemügyre venni a műveket, mert csak akkor láthatjuk meg, hogy miről is szólnak valójában az alkotások” – tanácsolta a kormánymegbízott. Így van ez a hivatallal kapcsolatban is – vont párhuzamot, felhívva a figyelmet, hogy ne csak felületesen alkossanak véleményt a hivatalban dolgozó szakemberekről, akik első látásra lehet, hogy csak „aktákkal szaladgáló szürke egereknek” látszanak, de valójában ugyanolyan emberek mint az ügyfelek vagy a művészek..
Végezetül a művészeknek címezve úgy fogalmazott: „Önök tanítók, akik a műveiken keresztül tanítanak minket, olyas valamire, amit megfogalmazni nem tudunk, csak megköszönni.”
Az eseményen Böjte Csaba ferences rendi szerzetes is köszöntötte a kiállításmegnyitón megjelenteket. Azt mondta, hogy a régiek úgy tartották, hogy „a találkozás nyolcadik szentség”. Hangsúlyozta: a találkozás mindig valami új dolgot hoz létre, és egyre nagyobb szükség van arra, hogy találkozzunk, egymás kezét megfogjuk és párbeszédet folytassunk egymással és fontos, hogy ez minél több irányba meginduljon ‒ fogalmazott a szerzetes. Mint kiemelte, úgy látja, hogy itt is egy párbeszéd indult el, ahol a hivatal részéről megvan a fogadókészség, az alkotók pedig szívesen megmutatkoznak, bemutatják alkotásaikat.
(OrientPress)
Hogy volt régen...?
