Semmilyen feljegyzés sem maradt arról, a titokzatos folyosóról, amit a közelmúltban találtak a tatai vár udvarán. A Kuny Domokos Múzeum régészeinek 1972 óta most először van lehetőségük arra, hogy tudományos kutatást végezzenek a várnál.
A szakemberek jelenleg két helyszínen dolgoznak: a török átjárónál és a Ferrandó-bástya tövében. Azonban olyasmire bukkantak, amire senki sem számított. A vastag betonpadlózat áttörése után egy sötét, titokzatos folyosó tárult fel – számolt be róla a KEMMA.
Dr. Schmidtmayer Richárd, a tatai múzeum igazgatója elmondta, hogy először csalódtak, amikor rátaláltak a folyosóra. Ők ugyanis nagyon nem ezt keresték.
„A tatai vár története nem ér véget a török kivonulásával, hanem a még a 18-19 században is alakítanak rajta. A tüzérségi eszközök logikájához azonban nem illeszkedett az, amit találtunk, reméltünk. Egy török kori járószintnek kellett volna előtűnnie. Ehhez képest pedig egy boltozatos helyiségre bukkantunk, aminek a föltárása, a megközelítése meghaladta a mi képességeinket. Ezért kértünk segítséget ahhoz, hogy egyáltalán lássuk, milyen nagyságú területre akadtunk, és ebből levonhassunk valamilyen következtetést, hogy vajon mi célt szolgálhatott és melyik korszakhoz kapcsolódik – magyarázta az igazgató.
Ahhoz, hogy a régészek megállapíthassák, mennyire biztonságos a járat statikailag, speciális szakemberek segítségét kérték: a Tatabányai 4x4 Terepjárós, Polgári Védelmi és Önkéntes Tűzoltó Egyesület tagjai már korábban is segédkeztek a múzeumban, így örömmel vállalták a nem mindennapi feladatot. Willand Péter, az egyesület tagja civilként programozó, de az extrém sportok és feladatok szerelmese. Így egyáltalán nem kellett győzködni, hogy lemenjen a föld alá.
„Először körbenéztünk, hogy egyáltalán biztonságos-e lemenni, kerestük, honnan lehet megközelíteni. Kötélbiztosítással és beülővel indultam neki az ismeretlennek, hogy ha valami beszakadna alattam ki tudjanak húzni”– árulta el Wiland Péter a lapnak.
Mint kiderült, a járat eleje egész kényelmesnek bizonyult, hárman indultak útnak és még kényelmesen elfértek egymás mellett állva. Azonban egy-két méter után ez beszűkült 50-60 centiméterre, ott kezdődött igazából a kaland.
„Találtunk egy öt és fél méternyi szakaszt, ahol megtört ez a folyosó és onnan volt még egy két méteres járat az egyik irányba. Illetve ahol bemásztunk onnan is volt egy két méter magas járat” – mesélte a speciális mentő.
(HelloVidék)
Hogy volt régen...?
