A megye egyik legfiatalabb polgármestere a homokszentgyörgyi Czinke János. Szakértelmét azonban az idősebbek sem vonják kétségbe – írja a Somogyi Hírlap.
Ezüstszürke Alfa Romeo sportkocsi áll be dübörgő, mély hanggal a homokszentgyörgyi polgármesteri hivatal udvarába. Nem túl „polgármesteres” kocsi. Pedig a falu első embere száll ki belőle: Czinke János a megye egyik legfiatalabb polgármestere. – Pár éve megláttam a világhálón és egyszerűen beleszerettem – mondja, miközben kinyitja a csomagtartót, ahol tizenhat hangszóró parancsol tekintélyt.
– Szerencsére az idősebb korosztály is elfogadott, most 28 éves vagyok – mondja Czinke János. – Először 2006-ban indultam képviselőnek és elsőként jutottam a testületbe; ekkor lettem alpolgármester is, miközben a főiskolára jártam, s két évvel később már a művelődési házat is igazgattam; 2010-ben pedig nagy fölénnyel, 54 százalékkal lettem polgármester.
Czinke János tősgyökeres homokszentgyörgyi, így szinte mindenkit ismer, és családi vállalkozásuk kapcsán ő is ismertségre tett szert. Megszokta, hogy gyerekkora óta járják az udvarukat az emberek, dolgozott és segített az édesanyjának, főként, miután 1989-ben meghalt az édesapja.
– Arra tettük fel az életünket, hogy a homokszentgyörgyi embereknek segítsünk, szolgáljuk ki őket – teszi hozzá. – Számomra most is nagyon fontosak a családi értékek, testvéreim, menyasszonyom és édesanyám; nélküle, aki öt éves korom óta egyedül nevelt, soha nem jutottam volna el idáig.
A település első embere Pécsett végezte a főiskolát településmérnök szakon, ami később mondhatni egybevágott a vezetői feladatokkal. Úgy érzi, szinte „multifunkciós”, és bármit el tud végezni a hivatali teendőktől kezdve a pályázatíráson át a fizikai munkáig. Szerencsésnek érzi magát, mert képviselőtársai a kezdetektől fogva bevonták a munkába.
– Személyes indíttatásom is volt a polgármesteri teendőkhöz, mivel helyi vagyok és szeretnék az is maradni – fűzi hozzá. – A családom, a munkám is ideköt, szeretnék törődni a faluval, és a nagy álmaimat is jó lenne megvalósítani.
Játszóterekre, új útburkolatokra, buszmegállókra gondol, a régi magtár turisztikai hasznosítására, a mögötte lévő kis tó újjáélesztésére, és még sokáig sorolja. Az álmoknak egy gátja van: a pénz. Ami nincs.
Hogy volt régen...?
