Bocsánatot kell kérnie a zuglói önkormányzatnak attól a hat hajléktalantól, akiknek a kunyhóit 2011 októberében a kerület eldózeroltatta. A Fővárosi Törvényszék első fokú ítélete szerint fejenként 500 ezer forint nem vagyoni kártérítés is jár a felpereseknek, akiknek a kunyhóbontással megsértették a személyhez fűződő jogait – írja a Népszabadság.
Győztünk! – sóhajtott fel Muhi Erika ügyvéd, mire ügyfelei tapsviharban törtek ki a Fővárosi Törvényszék folyosóján, amikor az ítélethirdetés után kivonultak a tárgyalóteremből. A mostanáig példa nélküli eljárásban a törvényszék a hat hajléktalan felperes javára döntött, akik kártérítést követeltek a zuglói önkormányzattól a két és fél évvel ezelőtti kilakoltatásuk miatt.
A bíróság megállapította, hogy az önkormányzat megsértette a hajléktalanok személyhez fűződő jogait, emberi méltóságukat, valamint az egyenlő bánásmód elvét, amikor 2011. október 18-án "megfelelő előzetes tájékoztatás nélkül" bontatta el a felperesek kunyhóit. A jogsértés miatt Papcsákéknak fejenként félmillió forint nem vagyoni kártérítést kell fizetniük az otthontalanoknak, továbbá mindegyikőjüktől egy magánlevélben bocsánatot is kell kérniük.
A per során azt senki nem vitatta, hogy a hajléktalanok engedély nélkül eszkábálták össze pár négyzetméteres kalyibáikat a Mogyoródi út és az Egressy út közötti részen a vasúti töltés oldalában. Muhi Erika ügyvéd, a hajléktalanok jogi képviseletét ellátó Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda munkatársa a per során végig azzal érvelt, hogy az önkormányzat jogszerűtlenül és embertelen módon járt el a kilakoltatás során. "Nem értesítették az embereket a bontásról, megvárták, amíg megérkezik az első fagy, aki pedig nem tartózkodott otthon, az arra ért haza, hogy eltűnt az otthona az összes ingóságával együtt. A hajléktalanok egyik pillanatról a másikra az utcára vagy krízisszállóra kerültek" – fogalmazott Muhi Erika.
A kerület jogi képviselője a tárgyaláson egyebek mellett azzal érvelt, hogy nem hatóságként, hanem magánfélként léptek fel: az önkormányzat egyszerűen meg akarta védeni a saját birtokát. Emlékeztetett arra is, hogy a felperesek a bontás után nem tettek rendőrségi feljelentést sem rongálás, sem lopás miatt, de birtokvédelmi eljárást sem kezdeményeztek. Az ügyvéd felhívta a figyelmet arra is, hogy az elbontott építmények nem minősültek lakásnak, és a hajléktalanok a perben nem tudták bizonyítani, pontosan mekkora kár érte őket. A törvényszék az első fokú ítéletben ezzel szemben úgy foglalt állást, hogy az önkormányzat jogszerűtlen módon hatóságként járt el egy olyan ügyben, amelyben maga az önkormányzat volt az egyik fél (a terület birtokosa).
A pernyertes hajléktalanok a törvényszék folyosóján azt kérdezgették Muhi Erikától, vajon mikor juthatnak hozzá a fejenként félmillió forinthoz és kamataihoz. Az ügyvédnő azzal hűtötte le őket, hogy a jogerős döntésig nem kaphatják meg a megítélt pénzt, a Fővárosi Ítélőtábla pedig akár egy évig is elhúzhatja a másodfokú eljárást.
Az első rendű felperes, Balogh Ferenc kérdésünkre azt mondta, az elején nem gondolta volna, hogy kilenc tárgyalást kell majd végigülnie, amíg a bíróság ítéletet hoz, de most már kivárja a jogerős döntést. Elmondta, hogy a kunyhóbontás után a feleségével együtt először egy krízisszállóra kerültek, ott húzták ki a telet, aztán találtak egy bontásra ítélt házat, azóta ott laknak. Jól megvannak, de itt is félniük kell: bármikor jöhetnek a munkagépek, akkor újra az utcára kerülhetnek. Azon még nem gondolkodtak, hogy mihez kezdenek majd a kártérítéssel, nem akarnak előre inni a medve bőrére.
A törvényszék előtt rögtönzött sajtótájékoztatón a pernyertes hajléktalanok válogatott szidalmakkal illették Papcsák Ferenc zuglói polgármestert, aki szerintük személyesen is felelős a kunyhóbontásért. Papcsák felelősségét a perben nem vizsgálták. Zugló kormánypárti polgármestere az ügyben egyszer szólalt meg: a kilakoltatás napján sikerként könyvelte el az akciót, a távirati irodának úgy nyilatkozott, hogy "hatósági határozattal, jogszerűen elbontjuk, elbontatjuk, felszámoljuk ezt a telepet, az ott élőket hajléktalanszállókra, szeretetotthonokba költöztetjük".
Hogy volt régen...?
