A fővárosban idén is az I. és az V. kerületben a legjobb lakni, míg a vidéki nagyvárosoknál változás történt 2016-hoz képest: idén Veszprémben, Szekszárdon és Egerben a legkellemesebb élni. Ha ezt a mutatót összevetjük a lakásárakkal, akkor nem meglepő módon hasonló rangsort kapunk: a főváros belső kerületeinek a lakásárai a legmagasabbak az országban – írja a Magyar Nemzet.
Második alkalommal készült hazai felmérés arról, mely területeken a legjobb élni, illetve hogy ez mennyiben tükröződik a lakásárakon. Az élen a főváros belső kerületei végeztek, míg a sort a kisebb vidéki városok és egyes külső pesti kerületek zárták. Az fővárosi agglomerációs települések és a vidéki megyeszékhelyek az Otthon Centrum másodszorra publikált rangsorának középmezőnyébe kerültek. A felmérés a 20 ezer főnél népesebb városokat hasonlította össze a foglalkoztatottság, az egészségügyi ellátás és az oktatás mutatói, azáltal pedig az elérhető életminőség szerint.
– Tavalyhoz képest nincs lényegi változás, a rangsor elején a főváros kerületei szerepelnek, élen az I. és az V. kerülettel. A két kerület a legtöbb mutatóban kiemelkedő, egyedül az odavándorlók népességre vetített számában marad el kismértékben az országos átlagtól – mondja Soóki-Tóth Gábor, az Otthon Centrum elemzési vezetője. Az élmezőnyben a pesti belváros többi kerülete, így a VI., a VII., a VIII., a IX., és a XIII. kerület található még, valamint a budai kerületek közül a II. és a XII. kerület. A vidéki városok közül Veszprém, Szekszárd és Eger szerepelt a legjobban, míg az agglomerációban Budaörs és Dunakeszi értékei lettek a legjobbak.
A jobb életminőséget kínáló környezetért az emberek többet hajlandóak fizetni, ezért az ingatlanárak a jobb körülményeket biztosító területeken magasabbak. Ennek megfelelően a főváros belső kerületeinek lakásárai igen borsosak, az V. kerületben például az idei év első negyedévében 755 ezer forint volt az otthonok átlagos négyzetméterára.
Kedvező helyzetben van néhány kisebb város is, ezek ingatlanárai nem tükrözik az általuk nyújtott életminőségről alkotott képet. Dunaújváros, Gyöngyös és Tata például nem feltétlenül tartozik a legkedveltebb városok közé, azonban pozícióikat tekintve, különös tekintettel a hasonló méretű városokhoz képest, kedvezőbb életminőséget biztosítanak ott lakóik számára, mégis olcsóbbak – Dunaújvárosban például 162 ezer forint az átlagos négyzetméterár. Mindhárom város közös jellemzője, hogy autópályák közelében helyezkedik el és a főváros egy órán belül elérhető.
Ennek ellentéte figyelhető meg a főváros külső kerületeinek egy részében, így a XVI., a XVII., és a XXII. kerületekben, ahol az átlagosan 300 ezer forintos négyzetméterár a legdrágább vidéki városok árszintjén van, az életminőség rangsorában viszont csak az utolsó harmadban találjuk őket. Ennek hátterében az állhat, hogy az ott lakók jelentős része a belső kerületekben dolgozik, a gyerekek is nagyobb részt az ott található gimnáziumokban tanulnak, vagyis a külső kerületek sok szempontból az agglomeráció településeihez hasonlítanak.
Ebben a versenyben sajátos helyzet jellemzi az agglomeráció településeit. Ezen városok mutatói jellemzően gyengébbek, mivel az itt élők szolgáltatások iránti igénye nagyrészt a fővárosban csapódik le, ahol a legtöbben amúgy is dolgoznak. Másrészről az agglomerációba költözők motivációit, a zöld környezet, a csendes környék, a jó közbiztonság iránti igényt a választott statisztikai mutatók kevésbé mérik, ám ezek értéke vitathatatlan, ahogyan ez a magasabb lakásárakban is tükröződik.
Hogy volt régen...?
