Az emberiség örök kérdése, hogy mi mozgatja az embereket, honnan kapjuk az energiát? Daniel H. Pink: Motiváció 3.0. Ösztönzés másképp című könyve nyomán nem csak ezt tudjuk meg Komor Levente egyetemi docenstől, hanem azt is, hogy az igazán sikeres cégek ma már egészen másként gondolkodnak a foglalkoztatásról, mint korábban.
A tudomány a motiváció három típusát különbözteti meg. A biológiai típusú mozgatók (éhes vagyok, ennem kell, különben éhen halok) - a motiváció 1.0 - azok a hajtóerők, amelyek a túlélés alapjai, és ebben benne foglaltatik a szaporodás is. Amikor elkezd fejlődni egy társadalom és egyre differenciáltabbá válik, a közösségek megkezdik a termelést és nagy társadalmi rendszerek jönnek létre, akkor ehhez a komplexitásához kell egy újabb motívum: a jutalmazás-büntetés – fejtegeti Komor Levente, rámutatva: ez a motiváció 2.0.
A modern világban már nem értelmezhető a munka úgy, ahogy korábban – jelentette ki a szakember. Új elemre van tehát szükség: ez az örömért végzett tevékenység fogalma, azaz a motiváció 3.0. A munka megszervezése, fogalma, tartalma, és a munkához kapcsolódó dolgok kikényszerítenek egy radikálisan újfajta megközelítést, amelynek funkciója ugyanaz: szolgálnia kell a társadalmat valamilyen formában.
Daniel H. Pink könyve bebizonyítja, hogy a hagyományos, jutalmazó-büntető ösztönzési rendszerek lassú haldoklásba kezdtek. Ennek egyik oka, hogy radikálisan megváltozott a munkavégzés módja az elmúlt száz évben. Még a múlt évszázadban is a fizikai munka dominált; tömegmunka, tömegtermelés volt a jellemző. A jutalmazás-büntetéssel való motiválás hibája az, hogy elnyomja a belső motivációt. Pink is felfedezi a Tom Sawyer-effektust: ha azt állítom, hogy munka, akkor fizessenek érte, ha ugyanarról a tevékenységről azt állítom, hogy szórakozás, akkor én fizetek. Mert hogyha élvezet, akkor fizetni kell érte. Ez már az élvezeti szintje a munkának – emelte ki Komor Levente, rámutatva: a protestáns etika vagy bármilyen keresztény filozófia a munkát isteni büntetésként írja le, ezért ez így ivódott be kultúránkba. Az élvezettel végzett munkának viszont nincs hagyománya. A jutalmazás és büntetés csökkenti a teljesítményt, ugyanakkor mentalitás függőséget jelent, beszűkíti a látóteret, és rombolja a kreativitást – vallja a téma szakértője, hangsúlyozva: ezen kívül háttérbe szorítja a jóra való törekvést. Mára felértékelődött az önállóság, a szakmai igényesség, a céltudatosság fogalma, valamint nagymértékben megnőtt az autonómia iránti igény.
A szalagsoron nagyon kicsi az autonómia, ezeket a munkákat át is fogják venni a robotok, mert nem lesz olyan munkaerő, aki hajlandó ezt elvégezni – vélekedett a Rádió Orient vendége, aki megállapította: a nagy szabadsággal járó, kreatív munkákat örömmel végezzük. Ezeknek három jellemzője van: az autonómia, a szakmai igényesség és a céltudatosság. Nem szabad a célokat elvenni az emberektől, vagy a célok helyébe ideológiákat tenni. Egy egészséges, dinamikus társadalomban a motiváció 3.0-t használni kell a gazdasági szervezetekben, az államigazgatásban, a pedagógiában és az egyéni életben.
Mint a szakember rámutatott: hasonlít az új elven alapuló munkavégzés Csíkszentmihályi Mihály flow-érzéséhez, amely szerint a koncentrált, célorientált munka egy felszabadító, lebegő élményt vált ki belőlünk. „Megszűnik a külvilág, nem eszünk, nem iszunk, csak belemerülünk az alkotás folyamatába. Ez leginkább a művészek kiváltsága, azonban a vezetői munkának is vannak olyan részei, amikor alkotunk, sőt még a mosogatásnak is, hiszen akkor jönnek a legjobb gondolatok.” Mit üzen a mai vezetésnek a motiváció 3.0? Komor Levente szerint egyre több szakma küzd munkaerőhiánnyal, előbb-utóbb döntő lesz a munkatársak megtartása.
Az értelmetlen, nagyon alacsony szinten jutalmazott munkára nem lesz megfelelő munkavállaló, pláne, ha nem is emberként bánnak a dolgozóval. Az X és az Y generáció tagja már könnyen feláll, és elmegy akár több száz kilométerrel arrébb is. A magyar menedzserszemléletet tehát emberközpontú irányba kell tolni. Az igazán sikeres cégek úgy gondolkodnak a munkáról, hogy vannak kötelezően elvégzendő elemei, de hetente egy napot adnak arra is, hogy csak azzal foglalkozzon kollégájuk, ami az ő kreativitásának a terméke. A munkaerőpiaci törvényszerűségek hamarosan ki fogják üríteni a régi, működő cégeket. Az önmegvalósító ember a piramis csúcsa, ezzel az emberrel nem lehet úgy bánni, mint a gőzgéppel, a régi módon már nem lehet vezetni.
(OrientPress)
Hogy volt régen...?
