Azok az emberek, akik nem tudnak osztozkodni a tudományon, a tudáson, a jóléten, a másik sorsán, előbb vagy utóbb szembe kerülnek másokkal és annak mindig valamilyen harc a következménye – fogalmazta meg a Rádió Orienten Lukács Béla menedzsmentszakértő. A harc lényege pedig az, hogy valaki győz és valaki veszít. Ebben élünk századok óta és ez a legnagyobb kár, amit okozhatnak emberek egymásnak – tette hozzá.
Logika vagy kreativitás - előszeretettel használjuk a két szó között a vagy kötőszót, pedig helyénvalóbb lenne az és kötőszó használata, hiszen a kettő együtt jelenik meg – állapította meg Lukács Béla. Hogy bizonyos helyzetekben a logikai megközelítést választjuk-e, vagy a kreativitást helyezzük előtérbe, az sok mindentől függ. Amikor egy célt ki akarunk tűzni, lehet, hogy még nem rendelkezünk minden olyan adattal, amelyre szükségünk van, ilyenkor szükségünk van a kreativitásunkra. A célkitűzésnél nagyobb szerepet játszik a kreativitás, de ott is szükség van a logikára. Sőt vannak olyan célok, amelyek kifejezetten logikára épülnek. Viszont a célok megvalósításáról szóló feladatok kidolgozásában már a kreativitásnak jut a nagyobb szerep. Ugyanakkor a logika sem hanyagolható el. Mindig mindkettőre szükség van. Ki kell őket békíteni egymással. Van, amikor ötletelni kell, van, amikor a puszta logikával kell érvelni. Viszont mindkettő esetében szükség van arra, hogy bevonjuk a partnereket a folyamatba. Nemcsak két ember kapcsolatában, hanem általában az emberek viszonyában is vizsgáljuk a logikát, olyanokéban, akik a jelenünkkel és a jövőnkkel foglalkoznak, különösen a gyermekeink jövőjével. A gazdagoknak foglalkozniuk kellene a szegények jövőjével is. Sajnos ott tartunk, hogy a gazdagok nem akarnak osztozkodni, és nemcsak a vagyonról van itt szó, hanem a jövőről való gondoskodásról is. Ha mindannyian ismernénk tudnánk, hogy mennyi pénzt költenek ma a világon például fegyverkezésre, akkor kiderülne, hogy többet, mint amit szociális kiadásokra kellene fordítani. A töredéke elég lenne az egészségügyi problémák megoldására, az éhezés megszüntetésére – tudtuk meg szakértőtől.
A kapkodó gondolkodás következménye, hogy az oksági láncot, amelyben az októl az okozatig eljutunk, nem követjük végig, nem keressük meg a válaszokat, a megoldásokat. Ha a logikai és a kreatív lánc nincs szinkronban egymással, akkor óriási tévedéseket tudunk elkövetni. A megoldatlan problémákat jellemzően agyonhallgatjuk – ez a néma válasz –, úgy teszünk, mintha nem okozna gondot (a környezetszennyezés, fegyverkezés stb.). Azoknak a javaslatát pedig, akik azon dolgoznak, hogy megtalálják a megoldásokat, gyakran nem fogadjuk el. A változásokat gyakran gyanakvással kezeljük: ha más találta ki, akkor nem érdekel, mert abból lehet, hogy haszna lesz a másiknak.
A Rádió Orient vendége kitért egy nagyon fontos kérdésre: a generációk egymáshoz való viszonyára. Mint kifejtette, a fiatalok és az idősek között van egy olyan generációs válság, amelyről a sajtó szinte semmit sem ír. Ha egy diplomás íróasztal mellé kerül, megkapja az új autót, irodát, jó fizetést, onnan kezdve nem hajlandó önállóan gondolkodni. Parancsokat teljesít, s egy vezetőtől ez kevés, ezt nem szabad elvárni. A tulajdonosok elképzeléseit az észszerűség határain belül kell megvalósítani, tehát a logikának itt is szerepe van. Ehhez önállóan kell gondolkodni, kell a kreativitás is. Erre nemcsak a harmincévesek képesek, hanem az idősebbek is. Abban is látható viszont az igazság, hogy aki már húsz, harminc vagy akár negyven éve ugyanabban a munkakörben dolgozik, nagyon nehezen tud változtatni. De ők is megkaphatják a lehetőséget annak bizonyítására, hogy tudnak változtatni, ha szükség van rá. A panaszkodás meg a sírás nem segít. A pusztuló esőerdő meg az állatvilág nem kel életre magától, azért tenni kell valamit. Összegezve tehát nem logika vagy kreativitás, hanem logika és kreativitás. Kéz a kézben járnak, egymást erősítik, birtokukban vagyunk, ne féljünk használni őket – zárta a beszélgetést Lukács Béla menedzsmentszakértő.
Hogy volt régen...?
