Bár a megkérdezett magyar szakértők egytől egyik elég visszafogottan nyilatkoztak, amikor azt kértük tőlük, próbálják felrajzolni a Tarlós Istvánt legyőzni képes „ideális jelölt” karaktereit, mi azért bebizonyítjuk, hogy nem teljesen lehetetlen a helyzet. Legalábbis az összegyűjtött külföldi példák alapján. „Csak” egy kreatív, szellemes, népszerű, innovatív aspiránst kell hozzá találni – írja a hvg.hu.
Egyelőre csak azt lehet tudni biztosan, ki nem lesz Tarlós István kihívója októberben.Horváth Csaba immár hivatalosan is bejelentette, hogy hajlandó visszalépni, bár az nem derült ki, melyik párt, melyik jelöltje javára. Most ugyanis csak az vehető majdnem (vagy teljesen) száz százalékosnak, hogy az ellenzéki oldalon az LMP senkivel nem fog közösködni, az Együtt-PM és a Demokratikus Koalíció pedig, bár mindketten "halálbiztosra" mondják, hogy van egy tuti jelöltjük, egyelőre nem hajlandóak előállni vele. Pedig – és ezt nem győzték hangsúlyosan kifejteni – mindkét pártnak egy "széles társadalmi támogatottsággal rendelkező", "nem politikus, de ismert közéleti személyiség" a titkos favoritja, akisemmiképpen sem Vágó István. De mivel még aludnunk kell párat a nagy titok leleplezéséig, hadd adjunk pár tippet, szerintünk milyen jelölt győzhet Tarlós István felett. A mi receptünk egyszerű: legyen nagyon kreatív, érdekes személyiség, vonzó, és szakértő, aki képes tömegeket megszólítani.
London például két különleges polgármesterrel büszkélkedhet azóta, hogy a Tony Blair vezette Munkáspárt visszaállította a város önkormányzatát – amit egyébként Margaret Thatcher éppen amiatt számolt fel, mert London mindig „vörös fellegvár” volt. Ehhez képest 2000-ben a britek már térdig jártak a Blair-féle „New Labour”-ben, amihez már csak egy megfelelően újszerű, innovatív, menedzserszemléletű londoni főpolgármesterre lett volna szükség. Ám feltűnt a színen Ken Livingstone, akit még a Munkáspártban is „Vörös Kennek” becéztek, és bejelentkezett a posztra. Blairék mindent megtettek, hogy ne ő legyen a Munkáspárt jelöltje, olyan neveket dobtak be a nyilvánosságba, mint a Virgin-elnök Richard Branson, Glenda Jackson színésznő, vagy éppen a népszerű tévés műsorvezető, Trevor Phillips. Blair végül komoly intrikák árán elérte, hogy a Munkáspárt egyik hű szövetségesét, a meglehetősen szürke egyéniségű Frank Dobsont indítsa, mire Ken Livingstone függetlenként indult, és nyert. Dobson a megalázó negyedik helyet szerezte meg a konzervatívok és a liberális jelölt mögött. Vörös Ken így nyolc évig irányíthatta Londont – és borzolhatta a brit közvéleményt a dél-amerikai balos populista diktátorok iránti óhatatlan vonzalmával.
Bal, jobb, lényeg, hogy érdekes legyen
Két ciklus után aztán Londonban is éles váltás következett: az extravagáns, tory-párti (bár konzervatívnak enyhén szólva nem mondható) Boris Johnsont emelték pajzsra a város lakói. A New-York-i születésű Johnson szinte mindenben elütött egy átlagos tory politikustól – valószínűleg ez volt sikerének titka is a liberális Londonban. Brüsszelben végzett európai tanulmányokat, majd újságíró, történész lett, a római birodalmat az Európai Unióhoz hasonlító tévésorozata nagy sikerrel futott. Képviselővé először 2001-ben választották, hamarosan a konzervatív árnyékkabinet tagja lett a kultúráért, felsőoktatásért, kreatív iparágakért volt felelős, jobb szerepet nem is találhatott volna.
Ezen kívül azonban egy igazi party-arc volt, a bulvármédia állandó szereplője. 2008-ban egy külön kampánygurut szerződtettek mellé Ausztráliából, aki igyekezett kissé visszafogni stílusát, új frizurát csináltatott neki, és nagy nehezen rávette, hogy ne poénkodjon el minden interjút – ha már tory jelölt, és a hagyományosan konzervatívabb külső kerületekben igyekezett megnyerni a választást. Bár a harmadszor ringbe szálló Livingstone erősnek tűnt, és a legtöbb közvélemény-kutató neki jósolt kis többségű győzelmet, 2008 május 2-án Jonhson bő százezer szavazatnyi különbséggel polgármester lett. Megválasztása után is marad nagyvonalú: első nyilatkozataiban nem felejtette el megemlíteni, milyen nagyra becsüli elődje munkáját.
Bruck Gábor kommunikációs szakértő kérdésünkre azt mondta, idehaza ma nem lát olyan jelöltet, akivel egy percig is kedve volna dolgozni. Ellenben leírta azt a karaktert, akinek akár a kampányfőnöke is lenne. "Két szempont van, amit érteni kellene a jelöltnek. Az egyik, hogy Budapest minden szempontból különleges hely, Magyarországon az egyetlen valódi európai város. Budapest hajtja az országot, nemcsak a GDP nagy része termelődik itt, de valójában csak itt van európai értelemben vett innováció, kultúra, oktatás. Ha európaiak akarunk maradni, és nem akarjuk, hogy 1973 világába zuhanjunk vissza, akkor olyan polgármesterre van szükség, aki nem fél a városállam koncepciójától, és attól sem, hogy ezt megismertesse a budapestiekkel" – mondta a kommunikációs szakember.
Szerinte egy főpolgármester-jelöltnek azt is értenie kell, hogy egy sikeres nagyváros az „élet egyetemeként” működik. Egy ilyen helyen a találkozás az érték: a találkozás különleges emberekkel. Azért mert az egymástól való tanulás fontosabb a múzeumnál, könyvtárnál, színháznál is. Ezek a találkozások teszik okosabbá az embert. A modern város pont azoknak az embereknek fontos, akik profitálnak az új ismeretségekből, akik másokat figyelve tanulnak el dolgokat. Budapest – adottságait tekintve – lehetne fiatalos, kultúrára, művelődésre, tudásra épülő város, mint mondjuk Amszterdam. Csak tudatosítani kellene mindenkiben, hogy egy világváros olyan, mint egy hatalmas virtuális egyetem: kevesebb a zöldterület, nehezebb közlekedni, a levegő sem túl jó, de minden utcasarkon szembejön valami, amiből tanulni lehet. Ilyen vidéken nincs. Ha egy vidéki könyvelő szakmabeliekkel akar találkozni, akkor kénytelen Budapestre utazni. Ugyanez igaz szinte minden szakmára. Kritikus tömegben csak Budapesten működnek a szakmai műhelyek.
Bruck Gábor szerint az ellenzéki oldalon eddig felvetődött jelöltek közül egyik sem érti ezeket a szempontokat. Ameddig ez így van, csak azért mert a jelölt ellenzéki, sok odafigyelést nem érdemel. Arra az emberre érdemes figyelni, aki érti, hogy azok a városok fejlődnek, ahol okos, jól képzett emberek tanulnak egymástól. A nagyvárosok magas megélhetési költsége, végül is az élet egyetemén való részvétel tandíja. A jelenség nem új, erről már 120 éve írt Alfred Marshall. A nagyváros az innovatív gondolatok természetes születési helye. "Olyan polgármester kell, aki érti ezt" – mondta Bruck Gábor.
Egy nem tipikus republikánus
Michael Bloomberg is konzervatívként vette be a sokáig „ballib” New Yorkot 2002-ben, igaz, őt sem lehet tipikus republikánus politikusnak mondani abból a szempontból, hogy mind a fegyvertartás, mind a klímaváltozás ellen igyekszik küzdeni; nyíltan támogatta a melegházasságot, és a nők jogát az abortuszhoz. Bár köztudottak voltak szigorú fiskális konzervativizmust, a szociális szféra leépítését célzó törekvései, a Nagy Alma lakóinak hitelesen adta elő, hogy rátermett városvezető lesz. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy saját magáról elnevezett gazdasági hírügynöksége hamar a világ egyik legtekintélyesebbjévé nőtte ki magát. Megválasztása után bejelentette, hogy nem foglalja el a New York-i polgármestereknek járó rezidenciát, jelképesen évi egy dolláros fizetésért vállalja a tisztséget, személyes népszerűségét azzal növelte, hogy gyakran lehetett látni a metrón.
Lehet persze egy teljesen szürke és jellegtelen figurával is „történelmi” győzelmet aratni – ehhez éppen csak arra van szükség, hogy az ellenfél lábon lője magát. Pozsonyban négy éve ez történt. A szlovák főváros – de egyébként hagyományosan a nagyvárosok – megingathatatlan jobboldali fellegvárnak számított, a baloldal esélyeiről, támogatottságáról mindent elmond, hogy Robert Fico a tavaszi elnökválasztáson mindössze 23 százalékot kapott a pozsonyiaktól. Emiatt 2010-ben Milan Ftacnik, az ország korábbi oktatási minisztere azzal a nyugodt tudattal vághatott bele a kampányba, hogy megszerzi az örökös tisztes második helyet. Csakhogy a jobboldal pártjai összekaptak, és négy önálló jelölttel is előrukkoltak, így pedig már semmi akadálya nem volt, hogy a megoszló szavazatok mellett Ftacnik bekocogjon a pozsonyi városházára. Jellemző, hogy a 45 tagú pozsonyi közgyűlésbe a jobb-pártok így is 30 képviselőt delegáltak, a SMER-nek ellenben csak 8 jutott (a maradékon kisebb szervezetek osztoztak). És, hogy a történet még szebb legyen, most, a következő választás küszöbén a jobboldali pártok már ismét négy önálló jelöltnél tartanak, így a négy évig megbízhatóan szürke és jellegtelen matektanár Ftacnik akár még újrázhat is.
Kell a feddhetetlen múlt is
Geszti Péter szerint az egyik legfontosabb dolog az lenne egy ellenzéki főpolgármester-jelölt esetében, hogy semmiképpen ne lehessen karaktergyilkosság áldozata, mert a Fidesz nyilván élni fog ezzel a fegyverrel. „Nem lehetnek ’ügyei’, sőt még esetleges kreálmányoknak is ellen kell tudnia állni, olyan hitelességgel kell bírnia. A reklámszakember szintén úgy gondolja, Budapestet többek között a kultúra, az innováció teszi egyedülállóvá, így egy sikeres jelöltnek ezt is meg kellene tudnia testesíteni – emiatt előnyös lenne, ha fiatal, jól képzett az illető, ugyanakkor az nem lenne feltétlenül fontos, hogy értelmiségi is legyen. (Bár az persze fontos lenne, hogy a fővárosi értelmiséggel is jó kapcsolata legyen.) Mindezekből az is következik, hogy az illetőnek a professzionalizmust is hitelesen kellene megtestesítenie, jó vezetői, menedzseri képességekkel rendelkeznie. Utóbbi szempont miatt ugyanakkor az sem jelentene feltétlenül hátrányt a jelölt számára – mondta a reklámszakember – ha a jelölt politikus – amennyiben az előző tisztségében jól teljesített, és sikereket tud felmutatni, hiszen a magyar választók számára egy városvezetéséhez lehet feltétel a politikai irányítóképesség is.
Úgy véli, egy női jelöltnek ma még Budapesten sem lenne esélye, „egy nő Magyarországon kapásból tízszázaléknyi mínuszból indul egy férfi jelölthöz képest, a magyar választó általában túl patriarchális gondolkodású ahhoz, hogy igazán kiemelkedő pozícióban egy nőt el tudjon képzelni”. Vagy, ha mégis női jelölthöz „ragaszkodnánk”, akkor az illetőnek annyira ismertnek és népszerűnek kellene lennie. Geszti Péter végül megjegyezte, hogy – mint az időnként némileg egymásnak is ellentmondó kritériumokból kiderül – nagyon nehéz dolga lesz, annak, aki esélyes jelöltet szeretne találni.
Borban a siker titka?
Néha elég lehet egy jó szlogen is. Traian Basescu közlekedési miniszterként ugyan nem számított sötét lónak a bukarestiek számára 2000-ben, amikor elindult főpolgármesternek, de az egykori hajóskapitány számára a városigazgatás legalábbis új terepnek számított. Basescu azonban rászolgált extravagáns hírnevére: „Vin la primarie!” – hangzott a szlogenje, ami a románban egy zseniális nyelvi poén, ugyanis egyszerre jelentheti, hogy „Jövök a városházára!”, és azt is, hogy „Bor a városházán!”. A szlogennel az addig nem túl acélos demokraták végül sikerrel keltettek rokonszenvet Basescu iránt a szocialisták szürke jelöltjével, Sorin Oprescuval szemben. Ehhez jött még, hogy hatásosan tudta szidni a lerobbant bukaresti tömegközlekedést, és megígérte: kiirtja a város utcáit ellopó kóbor kutyákat.
Basescu aztán tényleg nem teketóriázott: 2001-ben már rohamrendőrök védték meg Bukarest külvárosi fényűző villáját a dühös tüntetőktől, amikor bejelentette, hogy elkezdik kiirtani a román főváros mintegy 200 ezresre becsült kóborkutya-állományát. Basescut ugyan Ion Iliescu államfő és Adrian Nastase miniszterelnök is felszólította, hogy állítsa le az ország külföldi megítélését súlyosan sértő akciót, a polgármester azonban csak azután volt erre hajlandó, hogy Brigitte Bardot alapítványa 140 ezer dolláros támogatást ígért neki egy sterilizálási program támogatására.
Már késő?
Krekó Péter egyenesen úgy vélte a hvg.hu-nak nyilatkozva, már "alacsony esélyekkel" indul bárki is Tarlós Istvánnal szemben. „A fővárosi ellenzék négy év alatt elmulasztotta Tarlós István hatásos bírálatát, pedig a főpolgármesternek voltak valóban népszerűtlen ügyei, például a Római-parti gát, vagy a hajléktalanok kezelése, de ezek ellen inkább civil tiltakozások voltak” – mondta a Political Capital kutatási igazgatója. Krekó Péter szerint ma már hiába találnak is valakit, aki ráadásul a politikán kívülről érkezik: még most sincs „leváltó hangulat” a fővárosban, Tarlós népszerű, és Budapesten jól időzítetten mostanában folynak, fejeződnek be látványos fejlesztések, beruházások, melyekkel hatásosan tud kampányolni a regnáló főpolgármester. Ehhez képest egy politikán kívülről érkező jelöltnek akkor lenne esélye, ha meg tudna lovagolni egy Tarlós Istvánnal szembeni elégedetlenséget, képes lenne elhitetni, hogy ő alternatívát tudna mutatni a főpolgármesterrel szemben, miközben az őt támogató pártok a szervezeti hátteret biztosítva elvégeznék az „aprómunkát”, miként azt az MSZP is tette 2002-ben Medgyessy Péter miniszterelnök-jelöltsége esetén.
Most viszont már legfeljebb olyan jelöltnek lehetne esélye, aki keményen beleáll egy Tarlós István ellen folytatott negatív kampányba, és a főpolgármester folyamatos bírálatával próbál fordítani a közhangulaton. Ez viszont Krekó Péter szerint alapvetően egy erős politikai tapasztalatokkal és karakterrel rendelkező, kemény személyiséget feltételez, aki folyamatosan „nyomás alatt tudja tartani” Tarlós Istvánt. „Összességében nem tudnék ilyen jelöltet említeni” – vonta le végül a következtetést Krekó Péter is.
Hogy volt régen...?
