Az idei évre a víziközmű-törvény egyik átmeneti rendelkezéseket tartalmazó paragrafusa legfeljebb a bruttó vízdíjak 4,2 százalékos emelkedését tette lehetővé (az áfaemeléssel együtt számolva); a legmagasabb és legalacsonyabb vízdíjak között jelenleg akár négyszeres különbség is lehet az országban – írja a Napi Gazdaság.
Meglehetősen változatos képet mutatnak a lapunk által összehasonlított nagy magyarországi vízművek gazdasági eredményei. A cégek összesített nettó árbevétele mintegy 4 százalékkal múlta felül tavaly a megelőző évit, az átlagos bővülés több esetben beolvadások következménye, illetve nyilvánvalóan hatással volt rá az év eleji áremelés is.
Az értékesített vízmennyiség − a fogyasztók számának esetleges változásaival korrigálva − 2011-ben a legtöbb társaságnál minimálisan csökkent vagy stagnált, néhány tízezer köbméteres mennyiségi növekedés csak elvétve fordult elő. A fővárosban január elsejétől 2,5 százalékkal nőttek a vízdíjak, hasonló mértékben emelkedtek az alapdíjak is. Az idei évre a víziközmű-törvény egyik átmeneti rendelkezéseket tartalmazó paragrafusa legfeljebb a bruttó vízdíjak 4,2 százalékos emelkedését tette lehetővé (az áfaemeléssel együtt számolva); a legmagasabb és legalacsonyabb vízdíjak között jelenleg akár négyszeres különbség is lehet az országban.
A vízdíjat, így az árbevételt a későbbiekben az amortizációs hányad beépítésére vonatkozó uniós előírás is befolyásolhatja (ezt korábban nem minden cég tette meg), ez 4-5 százalékos emelést is eredményezhet. A vízdíjak meghatározását és a szolgáltatók akkreditációját 2012-től a Magyar Energia Hivatal (MEH) végzi, a 2013. január elsejétől érvényes díjtételek meghatározásához már el is kezdődött az adatbekérés a hivatal honlapján keresztül. A szakma bizakodó, a korábbi, önkormányzati érdekekkel és kettősségekkel − illetve keresztfinanszírozással − terhelt árszabáshoz képest jobb rendszerre számít (bár a szintén MEH-hatáskörbe került távhőár-meghatározás problémái kétségekre is okot adhatnak). Az idén január elsejétől hatályos víziközmű-törvény fokozatosan vezeti be a 150 ezer felhasználói egyenérték követelményét a szolgáltatók számára, ezzel a piaci szereplők száma a jelenlegi 400 körüliről 40−60 közé csökkenhet (Napi Gazdaság, 2012. február 8.).
A legtöbb vízműnek egyre komolyabb gondot okoz a lejárt lakossági és önkormányzati kintlevőségek növekedése, ami − főként a fél éven vagy éven túli tartományban − néhány százaléktól akár 25-30 százalékig is terjedhetett tavaly az előző évhez képest. Várhatóan idén sem a csökkenő tendencia lesz jellemző − van olyan szolgáltató, amelynél a fogyasztók ötöde jelentős késéssel fizeti ki számláit. A határidőn túli tartozások összességében jóval 10 milliárd forint feletti összeget jelenthetnek csak a nagyobb szolgáltatóknál. A vízműcégek eredményességét a Robin Hood-adó kiterjesztése is rontja majd a jövő évtől: a 11 százalékra emelt kulcs és a meglévő társasági adó együtt 30 százalékos terhet jelent majd a cégeknek.
A nagyobb vízművek tavaly néhány millió, esetleg néhány száz millió forint üzemi nyereséget értek el, amiből jellemzően nem vagy csak alig fizettek osztalékot tulajdonosaiknak, azaz nagyrészt az önkormányzatoknak, illetve az MNV Zrt.-nek. A 49 százalékos Veolia-tulajdonú Szegedi Vízmű Zrt. például 2010-ben valamivel 700 millió, tavaly pedig 900 millió forint feletti osztalékot fizetett, a Fővárosi Vízművek Zrt. pedig − még közel 25 százalékos RWE-Suez-tulajdon mellett − mindkét év eredménye után valamivel több mint egymilliárd forint osztalékot teljesített.
Hogy volt régen...?
