Az ILO is beszólt a kormánynak

A kormánynak egyeztetnie kellene a munka törvénykönyvéről – erre figyelmeztet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet. Meg arra is, hogy a kabinet javaslata csaknem húsz ponton ellentétes a nemzetközi munkajogi normákkal írja a Népszabadság.

Háromoldalú nemzeti konzultációs folyamatot, konstruktív párbeszédet sürget a munka világát érintő törvények előkészítésében a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO). A tapasztalatok azt mutatják ugyanis – figyelmeztetnek –, hogy a szociális partnerekkel közösen kidolgozott javaslatok hatékonyabban szolgálják a foglalkoztatást, illetve a szociális békét,  mint a jogszabályi környezet felülről végrehajtott átalakítása.

Szeptember első napjaiban a hat magyar szakszervezeti konföderáció fordult a szervezethez, kérve, hogy tekintsék át a munka törvénykönyvének tervezetét. A válasz a múlt héten érkezett meg, és a memorandum – egyelőre nem hivatalos – fordítását a vegyipari szakszervezeti szövetség bocsátotta rendelkezésünkre.

A dokumentum szerint az előterjesztés legalább tizenkilenc ponton ellentétes a nemzetközi munkaügyi normákkal – hangsúlyozza az ILO. Jelzik ugyanakkor: ha a tervezet valamely pontjához nem fűztek megjegyzést, az nem feltétlenül annak a jele, hogy azzal nincs semmi gond.

A munka törvénykönyvének tervezetére vonatkozó  tételes kifogások között szerepel egyebek mellett, hogy az korlátozza a dolgozók szólásszabadságát. A munkavállaló a munkahelyen kívül sem tanúsíthatna olyan magatartást – nem fogalmazhatna meg olyan véleményt –, amely sérti a munkaadó gazdasági érdekeit. Így felvetődik a kérdés: a véleménynyilvánítás alkotmányos joga vagy a munkáltatói érdek élvez-e elsőbbséget. Az ILO ezt a pontot törölni javasolja.

A javaslat szerint korlátozhatnák a dolgozók személyes jogait – a memorandumban konkrét hivatkozás nem szerepel, de itthon többnyire azt kifogásolják, hogy a munkavállalót például technikai eszközökkel is megfigyelhetnék –, a munkaügyi szervezet szerint azonban nem világos, hogy a tervezet mit ért e jogokon. Mindazonáltal leszögezik: vagy szabályozzák pontosan, mely személyes jogok korlátozása jöhet szóba, vagy ezt is vegyék ki a tervezetből.

A férfiak és a nők azonos munkáért azonos fizetésre jogosultak – az ILO szerint ezt az új munka törvénykönyvében egyértelművé kell tenni. A szervezet álláspontja, hogy a jogszabályban a diszkriminációmentességet előíró záradéknak is szerepelnie kellene. Az egyértelművé tenné, hogy a munkavállalók körében a foglalkoztatás terén – beleértve a felvételt, a képzést, az előléptetést és a felmondást – tilos a közvetett és közvetlen megkülönböztetés.

A munkaviszonyt nem lehet megszüntetni a terhesség vagy a szülési és gyermekgondozási szabadság idején – ezt tartalmazza a tervezet. Egy Magyarország által is ratifikált nemzetközi egyezmény szerint viszont a védelemnek ki kell terjednie a munkába való visszatérés utáni időszakra. Az ILO ezért javasolja, hogy a tervezetet ennek megfelelően egészítsék ki, s amennyiben valakit mégis menesztenek, a munkáltatót kötelezzék annak bizonyítására, hogy az elbocsátás nem áll összefüggésben a gyermek születésével.

A csoportos elbocsátás kapcsán a munkaügyi szervezet álláspontja az, hogy a leépítést előre meghatározott kritériumok alapján kell végrehajtani. Vagyis: a cég érdekei mellett a munkavállalók szempontjairól se feledkezzenek meg. Tehát vegyék figyelembe a szakmai képességeket, a szolgálati időt, a családi körülményeket, de akár azt is, hogy a dolgozók bizonyos köre nehezebben talál majd munkát. A memorandum nem mondja ki, de e tekintetben többek között az idősebb – és tapasztaltabb – munkavállalókra gondolhattak, akik a fiataloknál általában magasabb fizetést kapnak, így menesztésükkel többet spórolhatnak meg.

Az ILO hiányolja a tervezetből, hogy a csoportos létszámleépítés után – legalábbis meghatározott ideig – nem tiltják meg új alkalmazottak felvételét. A nemzetközi munkaügyi normák ugyanakkor előírják, hogy amennyiben a feltételek változása miatt az adott vállalkozásnál megint újabb munkaerőre van szükség, a korábban kirúgott dolgozókat kell alkalmazni, de a javaslatban ez a követelmény sem jelenik meg.

A ma hatályos munka törvénykönyve szerint a dolgozót munkabalesetek esetén kártérítés illeti meg, és többnyire nem kell vizsgálni, hogy ezért kit terhel a felelősség. A javaslat azonban lehetővé tenné, hogy a munkáltató mentesüljön e felelősség alól, amennyiben a kár valamilyen külső körülmény miatt következett be. Az ILO viszont e tekintetben nem ismeri el a vis majort, ráadásul a tervezetben szereplő új szabályok szerint a munkahelyre utazás során elszenvedett balesetek miatt sem járna kártérítés.

A munka törvénykönyvének tervezete általában rendelkezik arról, hogy a szakszervezeti tagsága miatt senkivel szemben nem alkalmazható hátrányos megkülönböztetés, ám az ilyen esetekre adós marad a megfelelő szankciókkal – ez a munkaügyi szervezet véleménye. Így hiányzik a kártérítésre és a munkaviszony helyreállítására vonatkozó utalás.

A kollektív szerződés megkötésére csak a szakszervezetek kapjanak felhatalmazást, és az üzemi tanácsok kizárólag abban az esetben állapodhassanak meg ezzel azonos értékű munkaszerződésben, ha az adott vállalkozásnál egyáltalán nem működnek reprezentatív munkavállalói érdekképviseletek – olvasható az ILO memorandumában. E szerint elfogadhatatlan az a javaslatban meghatározott feltétel, amely szerint kollektív szerződést kizárólag az a szakszervezet köthet, amely a dolgozók több mint tíz százalékát tömöríti.

A munkaügyi szervezet az üzemi tanácsok jogkörének bővítését általában is aggályosnak tartja. Így vitatja többek között azt, hogy a nagyobb munkavállalói csoportokat érintő intézkedésekről, a csoportos elbocsátásokról, a foglalkoztatottakkal kapcsolatos szabályok érvényesüléséről ezekkel, és nem a szakszervezetekkel kell majd konzultálni.

A kollektív szerződésben a munkakörülményeket nemcsak a munkavállalóknak kedvezőbb, hanem a számukra hátrányosabb irányba is módosíthatják, amit az ILO ugyancsak aggályosnak tart. Ennek következményeként a dolgozók elveszíthetik egyes járandóságaikat, a munkavállaló pedig a jelenleginél szabadabban határozhatja meg a munkavégzési kötelezettség feltételeit – figyelmeztet a szervezet.  Az ILO szerint ez sem a munkabékét szolgálja.