A megyei önkormányzatok 180 milliárd forintos átvállalt adósságának kifizetésére és gazdaságélénkítő tőkeinjekcióra használná fel kormány a Magyar Nemzeti Bank devizatartalékainak egy részét, az Indexnek immár kormány közeli forrásból is megerősítették a szándék tényét. A törvényi feltételeket az új MNB-szabályozás megteremtette, a piaci szereplők szerint azonban hiába a valóban rekord magas jegybanki tartalék, a tény, hogy a kormány közvetve rendelkezik felette, megijesztené a piacot és forintgyengülést eredményezne.
Az Index információi szerint már februárban bejelenthetik, hogy a magyar államadósság egyes tételeinek rendezésére használják fel a Magyar Nemzeti Bank devizatartalékainak egy részét. A 10 ezer milliárd forintot meghaladó, 35 milliárd eurós biztonsági tartalék kisebb hányadának felhasználásától azt remélik, hogy devizatartozások jelentős csökkentése jó pontokat szerezhet majd az országnak a hitelminősítőknél, miután egy ilyen lépés után csökkene devizakitettségünk.
Úgy tudjuk, hogy a kormány elsősorban a megyei önkormányzatoktól tavaly év végén átvett adósságokat kívánja kifizetni a keretből. Az országgyűlés még novemberben megszavazta Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter javaslatát, hogy az állam átveszi a megyei önkormányzatok fenntartásából az egészségügyi, oktatási, szociális, ifjúságvédelmi, közművelődési intézményeket, valamint a gazdasági társaságokat, alapítványokat. A döntéssel a megyék adósságállománya is az államra szállt.
Tovább növeli a január elsejei hatállyal átvállalt pénzügyi kötelezettségeket, hogy a fővárosi önkormányzattól az államhoz kerülő budapesti egészségügyi intézményeinek adóssága is a kormányhoz került.
A megyék összesen 187 milliárd forintos tartozással terhelték meg a központi költségvetést. Ez a tétel, amely változatos hitel- és kötvénytartozások formájában került át az államhoz, lenne információink szerint az első számú célpontja a gazdaságmentő akciónak. Valószínűsíthető azonban, hogy a tartozáscsökkentő lépések nem állnak meg ennél a relatíve kis tételnél. Az önkormányzatok helyzetét is alapjaiban könnyítené egy átfogó konszolidáció, hiszen összességében 1000 milliárd forintos tartozást halmoztak fel az elmúlt években. Az 1000 milliárdból a kötvényállomány 550 milliárd forintot, a hitelállomány 450 milliárd forintot tesz ki. A teljes összeg 60 százaléka devizaalapú tartozás, így az önkormányzatokat is mintegy 500 milliárdos tétel esetében nyomasztja a svájci frank árfolyamának elszabadulása.
A terv nyitányát jelentheti Lázár János fideszes frakcióvezető, hódmezővásárhelyi polgármester csütörtökön az Erste Bankhoz intézett ultimátuma, amelyben a város devizakötvényei árfolyamveszteségének megosztását kéri a banktól. Az önkormányzat 2006-ban 173,4 forintos svájcifrank-árfolyam mellett bocsátott ki svájci frankban denominált kötvényeket összesen 69,4 millió svájci frankért, akkori árfolyamon számítva durván 12 milliárd forintért. Lázár a pénzintézet elnökének címzett levelében jogi lépéseket, és parlamenti intézkedést ígért be arra az esetre, ha a bank nem válaszol, vagy elutasítja az indítványt.
Úgy tudjuk, hogy az MNB pénzéből további jelentős keretet, akár több százmilliárd forintot vállalkozásélénkítő programok beindítására és fenntartására különítenének el.
A jegybanki tartalékok kormányzati, gazdaságpolitikai célú felhasználása jogilag problémás lehet. Az unió működéséről szóló szerződés értelmében a központi bankok nem fogadhatnak el utasítást a tagállamok kormányaitól vagy bármely egyéb szervtől. A tagállamok kormányai pedig kötelezettséget vállalnak arra, hogy tiszteletben tartják ezt az elvet, és nem kísérlik meg a nemzeti központi bankok döntéshozó szervei tagjainak befolyásolását. Ezeket a rendelkezéseket a Magyar Nemzeti Bankról szóló, januártól hatályos törvény is tartalmazza.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 123. cikke kifejezetten tiltja a monetáris finanszírozást, azaz, hogy Európai Központi Bank, illetve a tagállamok központi bankjai folyószámlahitelt vagy bármely más hitelt nyújtsanak az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok, a tagállamok központi kormányzata, regionális vagy helyi közigazgatási szervei, közjogi testületei, egyéb közintézményei vagy közvállalkozásai részére.
Az MNB devizatartalékának célja a magyar gazdaság külső stabilitásának megőrzése. A devizatartalék képzése, kezelése az MNB alapvető feladatai körébe tartozik, arról az MNB önállóan dönt. Az EKB legutóbbi, 2010. májusi konvergencia-jelentése is kiemeli, hogy valamely harmadik félnek – például kormánynak vagy parlamentnek – bármely joga, amely lehetővé teszi, hogy befolyásolja a nemzeti központi bankoknak a hivatalos devizatartalékkal való gazdálkodásra vonatkozó döntéseit, nem felelne meg az Európai Unió működéséről szóló szerződés előírásainak. A tagállamok nem hozhatják nemzeti központi bankjukat olyan helyzetbe, hogy a nemzeti központi banknak ne álljon rendelkezésére elegendő pénzügyi forrás központi banki feladatai ellátásához, ez a helyzet sértené a központi bankok pénzügyi függetlenségét.
Az MNB az általa kezelt devizatartalékokat önálló döntése szerint azonban meghatározott monetáris politikája céljaira is használhatja – persze fontos, hogy a törvény alapján az MNB monetáris politikáját önállóan alakítja ki, abban önállóan dönt, kormányzati ráhatástól mentesen. Ha azonban a kormány belülről, befolyásolni tudja a jegybank döntéseit, a jogi probléma akár át is hidalható – márpedig Simor András jegybankelnök éppen kormányzati hatalom- és irányításátvételről beszélt az Indexnek adott interjúban a jegybanktörvény kapcsán. Független elemzők pedig már akkor, a jegybanktörvény szokatlan időzítése és az IMF-tárgyalások emiatt történt megszakítása kapcsán felvetették: a tartalék feletti rendelkezés kérdése lehet a magyarázat mindenre.
Gulyás Gergely a fidesz politikusa a Népszabadságnak adott interjújában azt mondta, a devizatartalék egy részének felhasználására szerinte a jogi lehetőség adott, illetve szükség esetén megteremthető. „Az európai országok jegybankjai, illetve az EKB is különböző eszközökkel segíti a gazdaság élénkítését. Gazdaságpolitikai szakkérdés, hogy ezt a jegybank a korábbinál lényegesen jelentősebb tartaléka egy szerény részének e célra fordításával, vagy más módon, például a korábbi gyakorlat szerint jelzáloglevelek, illetve kötvények felvásárlásával segíti.” Ugyanakkor Matolcsy György gazdasági miniszter még december elején, a jegybanktörvény tervezett benyújtásának elhalasztása után az MNB-felé tett meglepő gesztusok között éppen arról is beszélt, hogy "a magyar devizatartalék nagy kincs, óvni kell, abból nem lehet forrásokat a gazdasági növekedést támogató programokra felhasználni". Ezzel pedig akkor éppen a miniszterelnök egy héttel azelőtti rádióinterjújában elhangzott, erre történő utalást látszott cáfolni.
A kormány állítólagos terveivel kapcsolatban megkerestük az MNB sajtóosztályát is, ahol azonban lapunkkal közölték, piaci pletykákat nem kívánnak kommentálni.
Idén 4,5 milliárd euró, jövőre 5 milliárd euró tartozás jár le, ez összegszerűen nem jelentős a 35 milliárd euróra duzzasztott jegybanki devizatartalékhoz képest, ha azonban a kormány hozzányúl a tartalékokhoz, annak rendkívül negatív üzenete lenne a piacok számára, jelentős forintgyengüléssel és a befektetői bizalom csökkenésével járna, mondta az Indexnek Samu János a Concorde makroelemzője.
Adósságfinanszírozásra életveszélyes lenne felhasználni a tartalékokat, rossz érzést keltene a befektetőkben, vélte Török Zoltán a Raiffeisen elemzője. Szerinte ugyanakkor megfelelő keretek között és transzparens módon nem feltétlenül lenne rossz a tartalékok egy részét gazdaságélénkítésre használni. A válság egyik tanulsága a tartalékképzés volt, 2008-ban mindössze 17 milliárd euró körül volt a jegybanki devizatartalék, akkor ez kevésnek bizonyult. A válság súlyosabban érintette Magyarországot a kelleténél, a magyar piac védhetőségét különösen nehézzé tette.
Azóta azonban részben a folyófizetési többletből és az első IMF-csomagból lehívott pénzből rekordszintre növeltük a tartalékot, jelenleg nagyjából 35 milliárd euró körül van. Török szerint bár azt nehéz megítélni, hogy mekkora tartalék lenne optimális, nem zárható ki annak a lehetősége, hogy ennek egy részét megfelelő célokra akár biztonsággal el lehet költeni. Ennek megítélése azonban nagyban függ attól, hogy pontosan milyen feltételekkel, milyen körülmények között tesszük ezt.
Hogy volt régen...?
