Rémes, hogy ebben a városban nem lehet közlekedni – fakadt ki egy középkorú hölgy a Széchenyi téri buszmegállóban állva. Annyira belefeledkeztem a könyvembe, hogy ha nem kiált fel, talán észre sem veszem: hiába várok a buszra, a Lánchidat és az Alagutat ugyanis lezárták – írja Ficsor Benedek a Magyar Nemzetben.
A Budapesti Közlekedési Központ (BKK) gondosan elrejtett, hevenyészett jelzéséből aztán kiderült: filmet forgatnak, mehetek gyalog. Nem lepett meg a hír. A nagy nemzetközi produkciók egymásnak adják a kilincset a fővárosban. Országimázsnak nem utolsó, ha Tom Hanks dicséri a budapesti közbiztonságot, vagy ha a kedvenc kocsmánkba váratlanul besétál Jennifer Lawrence, a nagy produkciók jelenlétének ugyanakkor megvannak az árnyoldalai is. A stábok látszólag minden előzetes jelzés nélkül veszik birtokba a közterületeket, a lakosok pedig a bosszankodáson kívül csupán annyit tehetnek, hogy az esti film alatt igyekeznek kiszúrni a Párizsként, Berlinként vagy Buenos Airesként felbukkanó budapesti városrészeket.
Sovány vigasz, és valószínűleg a buszra váró hölgyet sem teszi boldoggá, hogy a lezárások nem ingyen forgatják fel a mindennapjainkat, a közterület használatáért ugyanis minden produkciónak fizetnie kell. Hogy pontosan milyen feltételek mellett foglalhatják el a várost, arról a Magyar Nemzeti Filmalap (MNF) közvetítésével a területileg illetékes önkormányzat dönt.
Ha a produkció kiválasztotta a helyszínt, kérelmükkel a hatósághoz kell fordulniuk. Mint ismert, a kormány egy tavalyi törvénymódosítással szakmai hatóságot csinált az MNF-ből. S bár hivatalosan Andy Vajnáéknak nincs döntési jogköre, mégis elsősorban a filmalapon múlik, hogy ki hol forgathat. A gyakorlatban a folyamat úgy néz ki, hogy az MNF továbbítja a kérelmet az illetékes önkormányzatnak és a BKK-nak. A jogszabály szerint azonban utóbbiaknak két, sürgős esetben csupán egy munkanapjuk van rá, hogy reagáljanak, engedélyezik-e, vagy elutasítják a kért terület lezárását. Hallgatásuk beleegyezés, ami a rendkívül rövid határidőt elnézve azt jelentheti, hogy mire az önkormányzat vagy a BKK érdemben foglalkozhatna a kérdéssel, már ki is futnak az időből, az MNF pedig automatikusan megadja a közterület-használati engedélyt. A nyitóképünk esetében az Alagút, a Clark Ádám tér, a Lánchíd és a Széchenyi tér egy részének lezárására az I. és az V. kerületi önkormányzatnak, valamint a fővárosnak is rá kellett bólintania a BKK mellett. És ha sürgős volt az ügy, minderre egy munkanap állt rendelkezésükre. Tekintve, hogy a BKK egy filccel kitöltött A4-es nyomtatványon tájékoztatta az utazóközönséget a lezárásról, és még azt is pontatlanul, túl sok időt nem tölthettek el a problémával.
Persze, ahogy említettük, a kellemetlenségeket nem ingyen viseljük. A produkciónak a megfelelő díjszabás szerint fizetnie kell a területért. Az aktuális árlista szerint, ha világörökségi helyszínen forgatnak, egy négyzetméter 2084 forintba kerül. A világörökségi területen kívül mindez jóval olcsóbb: egy négyzetméternyi forgatási helyszín 833 forintot ér, a turisztikailag nem kiemelt fővárosi közterületekért pedig csupán 312 forintot kell letenniük az asztalra.
Szemléletesebb, ha egy valódi példán mutatjuk be a közterületbérlés költségeit. Mint a filmalaptól megtudtuk, május 6-án, szombaton a Lánchídtól az Alagútig terjedő területet a Golden Job munkacímen futó hongkongi film felvétele miatt zárták le. A Főpolgármesteri Hivatal tájékoztatása szerint a lezárásért az Angel Film Produkciós Kft. bruttó 13,5 millió forintot fizetett a fővárosi önkormányzatnak.
A közterület-használati díjat a kerületek tehetik zsebre, így érthető módon kevés akadályt gördítenek a produkciók elé. 2016-ban a főváros a tulajdonában álló közterületeken folytatott filmfelvételekért összesen több mint 156 millió forintot kapott. A nagy produkciók számára hatalmas könnyebbséget jelent a központosított és könnyített közterületbérlés. Az MNF tájékoztatása szerint Budapest London után a második legvonzóbb európai forgatási helyszín. A kormány 2014-ben 25 százalékosra növelte a filmesek adókedvezményét, ez is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar film az európai élmezőnybe tornázta fel magát. A nagy produkciók jelentős bevételt hoznak, egyes becslések szerint idén akár 100 milliárd forintot is elkölthetnek a Magyarországon dolgozó stábok, az MNF által közzétett felmérés szerint az elmúlt 16 évben hússzorosára nőtt a hazai filmipar bevétele. Kérdés ugyanakkor, hogy ki profitál valójában az egyre nagyobbra hízó ágazatból.
A filmtörvény módosításával 33 milliárdosra hizlalt letéti számla esetében többen megkérdőjelezik az átláthatóságot. A számla lényege, hogy a magyar vállalkozások társasági adójuk (tao) egy részét, a sport és előadó-művészet mellett, filmes produkcióknak is felajánlhatják. A Magyarországon forgató külföldi produkciók ezekből a felajánlásokból összegyűlt pénzből hívhatják le a 25 százalékos gyártási támogatást. Korábban a támogatások borsos jutalékkal dolgozó közvetítőkön keresztül jutottak el a produkciókhoz, az MNF ezért döntött úgy, hogy saját kezébe veszi a dolgot, ám ez eleinte nem volt zökkenőmentes. Az államnak többször kellett súlyos milliárdokkal feltöltenie a számlát, amelyre nem érkezett elegendő pénz, hogy kifizessék a stábokat.
Az MNF ugyanakkor azt közölte lapunkkal, hogy a letéti számla teljesen átlátható, a rajtuk lévő összeggel nem ők gazdálkodnak, csupán kezelői szerepet töltenek be. Ettől függetlenül a törvény parlamenti vitáján a filmalappal kapcsolatban többen monopolizált pénzszivattyúról, vagy épp a telhetetlen „Vajna-gömböcről” beszéltek.
Nem segít a helyzeten az MNF kommunikációja sem. Az Országgyűlés kulturális bizottsága például több mint másfél éve várja, hogy Andy Vajna beszámoljon a filmalap működéséről, ám ő ezt egyéb elfoglaltságaira hivatkozva rendre elmulasztotta. Idén úgy tűnt, Havas Ágnes, az MNF vezérigazgatója kötélnek áll, ám fél nappal a meghallgatás előtt visszautasította a meghívást. Mint írta, „a filmalap rendszeresen tájékoztatja a közvéleményt, tevékenysége átlátható, a magyar filmipar fejlesztésével kapcsolatos tervei nyilvánosak.”
Hogy volt régen...?
