A 40 magyarországi víziközműcégből 8-10 számára már a mindennapi működés biztosítása is gondot okoz, azonnali segítségre lenne szükségük ahhoz, hogy 2019 végéig ne váljanak fizetésképtelenné. Ha az elöregedő infrastruktúra elkezd bedőlni, akkor Magyarországon is nagyobb területek vízellátása szűnhet meg hosszabb-rövidebb időre - mondta Kurdi Viktor, a MaVíz Magyar Víziközmű Szövetség elnöke az NRGreport.hu-nak.
A hazai víziközműszektor fő problémája az, hogy nem képződnek azok a források, amelyek a megfelelő szintű javításokat, karbantartásokat, rekonstrukciót és pótlást, illetve a munkavállalók megfelelő szintű anyagi megbecsülését biztosítani tudnák. A helyzet kialakulása 2013-tól eredeztethető, így ez már a hetedik szűk esztendeje az ágazatnak - fogalmazott Kurdi Viktor, a MaVíz Magyar Víziközmű Szövetség elnöke az NRGreport.hu-nak.
Még 2011-ben, amikor a víziközműtörvény megszületett és kimondta, hogy a vízdíjakat csak nettó 2,6 százalékkal lehet emelni, akkor sokezerféle vízdíj volt érvényben az országban. Ezt követően 2013-ban az összes lakossági víz- és csatornadíjat 10 százalékkal visszavágta a rezsicsökkentési törvény, amely 2009-2010-es árszintre vitte vissza a tarifákat, a vállalkozások tarifáit pedig befagyasztotta. Így ma gyakorlatilag egy évtizeddel korábbi árszinten kell működnünk, 2019-es átlagbérrel, villamosenergia-beszerzési, anyag- és technológia költséggel, amelyek már nyilvánvalóan köszönő viszonyban sincsenek egymással.
Ma már országos szinten 1000-3000 milliárd forint közé tehető a víziközművek felújítási, pótlási igényeinek költsége - így az "utoléréshez" tíz éven át évi minimum 100 milliárd forint forrásra lenne szükség. Ez az összeg viszont nem termelődik ki az ágazatban, hiába szerepel a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal által jóváhagyott rekonstrukciós tervekben is - tette hozzá az elnök.
Még mindig sok az azbesztcement cső
A hálózat öregszik; még mindig nagyon sok az azbesztcement cső, márpedig ezektől kellene a leghamarabb megszabadulni annak érdekében, hogy a hálózati veszteség csökkenjen. Van olyan település, ahol 12-15 százalék a hálózati veszteség, de akad olyan is, ahol ez a szám 30-35 százalék. Bizonyos szolgáltatási területeken néhány év alatt 50-60 százalékkal is nőtt a meghibásodások mértéke.
A vízminőségnél nem ilyen rossz a helyzet, mert - uniós forrásokból - számos vízminőség-javító beruházás valósult meg, így jelentősen javult a csapvíz minősége Magyarországon. Ez azonban azzal a következménnyel is jár, hogy a víztisztító technológia vegyszer-, élőmunka- és villamosenergia-igénye összehasonlíthatatlanul nagyobb, nem beszélve a kapcsolódó informatikai és irányítástechnikai rendszer 3-6 éves csereigényéről. Ezek költségei szintén nem épülhettek be a vízdíjba.
A szennyhálózat állapotát a duguláselhárítások, az átemelőhibák száma mutatja meg legjobban. Ezek egy része a csatornahasználati kultúrával függ össze, magyarán, hogy az emberek miket dobálnak bele a csatornába - e téren is színes az országos kép. A jó energiahatékonyságú, kis fogyasztású szivattyúk érzékenyek az oda nem illő szennyeződésekre. Márpedig havi egy dugulás elhárításának a költsége eltünteti a megtakarított energián realizált nyereséget - fogalmazott Kurdi Viktor a portálnak.
Nagyon komoly problémák vannak
A 40 hazai víziközmű-szolgáltatóból 8-10 nagyon komoly, akut pénzügyi problémákkal küzd, ami azt jelenti, hogy már a mindennapi működés biztosítása is gondokat okoz. Elsősorban a bérversenyben képtelenek tartani a lépést. Évente összességében mintegy 8-10 milliárd forint többletforrásra lenne szüksége az ágazatban a bér- és munkaerőhelyzet rendezéséhez. E cégeknek azonnali segítségre lenne szükségük, hogy 2019 végéig ne váljanak fizetésképtelenné. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium nyáron arra tett ígéretet, hogy 3-5 milliárd forinttal segít még az idén.
Eközben méterenként 125 forinttal sújtja a víziközmű-szolgáltatókat 2013 óta. Van olyan település Magyarországon, ahol a beszedett közműadó több, mint az adott településen a víziközmű által elért árbevétel. Ráadásul az EU-ban az ivóvíz áfája Magyarországon a legmagasabb, 27 százalék, holott alapvető élelmiszerről van szó.
Ha az elöregedő infrastruktúra elkezd nagyobb mennyiségben bedőlni, és már nem lesznek szakembereink, akik a hibákat elhárítsák, és nincsen anyagi forrásunk a csövek megvásárlásához sem, akkor Magyarországon is nagyobb területek vízellátása szűnhet meg hosszabb-rövidebb időre. Jó lenne, ha nem akkor kellene kapkodni, amikor már beütött a baj, hanem előre gondolkodva meg tudnánk előzni az ilyen helyzetek kialakulását hangzik a konklúzió.
Napi.hu
Hogy volt régen...?
