Néhány héttel ezelőtt egy olyan balatonvilágosi lakóprojektről számoltunk be, aminek látványtervei nemcsak a helyiek, de olvasóink körében is nagy felháborodást váltottak ki. Bár a közvetlenül a vízpartra, jellemzően családi házas övezetbe tervezett 92 lakásos társasháznak végül visszavonták az építési engedélyét, a Balaton-parti településeken így is gyakran olyan érzésünk lehet, hogy túl sok a vízpartra épülő társasház. Hogy valóban így van-e, vagy ez csak a látszat, annak a KSH lakásépítési számai alapján jártunk utána.
Legutóbb az ország északnyugati csücskében fekvő kistelepülések kapcsán foglalkoztunk azzal, hogy a meglévő állományhoz képest kiugróan sok új lakás épül. Ott ez leginkább Pozsony és Ausztria közelségével volt magyarázható, ahol a külföldre ingázó munkavállalók magasabb jövedelme növeli a vásárlóerőt, aminek egyik következménye a lakásállomány intenzív megújulása. Van azonban egy másik térsége is az országnak, ahol szintén az az érzésünk, hogy nagyon sok az új építésű lakás, ez pedig a Balaton közvetlen környéke.
Mielőtt közelebbről megnéznénk a Balatont, el kell mondani, hogy önmagában a sok új építésű lakás egyáltalán nem probléma, sőt az állomány megújulásának szempontjából kimondottan kedvező is, a baj akkor van, ha ezek természeti vagy kulturális értékek rovására valósulnak meg. Országos szinten például legalább akkora probléma, hogy számos térségben szinte egyáltalán nem épülnek új lakások. Az egyes megyékben tavaly használatbavételi engedélyt kapott lakóingatlanok számában óriási különbségeket látunk. Míg Győr-Moson-Sopron megyében például a tavaly átadott új lakások mennyisége mellett 49 év alatt újulna meg a teljes lakásállomány, addig Borsod-Abaúj-Zemplén megyében ehhez majdnem 1100 évre lenne szükség.
Hogy volt régen...?
