Sorozatban a harmadik állami program születik meg a vidék fejlesztésére. A politikusok célja minden esetben ugyanaz: elérni, hogy az emberek a falvakban maradjanak vagy oda költözzenek. A tervezésnél azonban eddig egyetlen esetben sem jutottak túl. A településvezetők szerint nem is igen akarnak – írja a hvg.hu.
Orbán Viktor még a 2018-as országgyűlési választások előtt levélben kereste meg a kistelepülések polgármestereit, hogy közölje velük, jövőre meghirdetik a Magyar Falvak Programot. Ezt azzal indokolta, hogy a Modern Városok Programhoz hasonlóan, költségvetési és európai uniós támogatásból fejleszteni kell a falvakat, hátha így kisebb lesz az elvándorlás. A programnak már felelőse is van: Gyopáros Alpár, Győr-Moson-Sopron megye egyik országgyűlési képviselője, aki kormánybiztosként felel a Modern Települések Fejlesztéséért.
A tervekről egyelőre keveset tudni, mindössze annyit, hogy
- Magyarország legnagyobb térség- és vidékfejlesztése kezdődhet el,
- az alapkoncepció az év végéig a kormány elé kerül,
- elkészítését széles szakmai konzultáció előzi meg,
- ciklusokon átívelő programról lesz szó,
- a vidéki települések tényleges problémái oldódhatnak meg.
A kormány úgy számol, hogy a Magyar Falvak Programra először a 2020-as költségvetésből juthat pénz, az igazán nagy összegekre pedig csak 2021-ben számíthatnak a polgármesterek.
„Magyarország számára különösen fontosak apró falvaink és kistelepüléseink. Azért dolgozunk, hogy megtarthassák bölcsődéiket, óvodáikat és iskoláikat” – olvasható a kormányfő polgármestereknek küldött levelében. Csakhogy az elmúlt nyolc év történései és a falusi polgármesterek tapasztalatai nem igazán ezt igazolják.
A magyar falu legnagyobb ellensége a magyar politikus és a magyar város – reagált a kormányzati elképzelésre Köteles László, a 300 lakosú Komlóska polgármestere, aki a Magyar Falvak Programot „szemfényvesztésnek” tartja, szerinte „csak időhúzásra jó”, a valódi problémákat nem orvosolja.
Komlóskán például augusztus végén egy törvénymódosítás miatt be kellett zárni a bölcsődét, ugyanis nem működhet egy épületben az óvodával, az iskolával és a közművelődési intézménnyel.
Évek óta nem jut pénz minőségi munkahelyekre, mert „a megyei jogú városok viszik el a lehetőségeket és az ezzel járó támogatásokat”. „Ha jön is egy kis pénz, abból nem a falu szélén épül gyár, hanem a város szélén” – fakadt ki a polgármester, és Komlóska esetében Sárospatakot hozza példaként, illetve Sátoraljaújhelyet, ahol egy időben még üveghidat is álmodtak uniós támogatásból. „A falusiak mentálisan és morálisan is nagyon rossz állapotban vannak, érzik a kilátástalanságot és a kiszolgáltatottságot, azt, hogy öt éve ugyanannyit keresnek közmunkásként. Ebből kitörni nem lehet” – tette hozzá Köteles László.
Megállt az idő
Ma Magyarországon 2808 községben él az ország lakosságának 25 százaléka, azaz a magyarok egynegyede. A legtöbb falu Baranya, Győr-Moson-Sopron, Somogy, Vas, Veszprém és Zala megyében található, és a Központi Statisztikai Hivatal beszámolója szerint éppen ezekben a megyékben volt legnagyobb a belföldi elvándorlás az utóbbi években, a legtöbben a falvakból költöztek el. „A lakóhelyváltozások a keleti országrészből főként a középső, illetve a nyugati területekre irányultak” – vont mérleget a KSH. Egy másik tanulmányban, amely a Magyar Faluszövetség megbízásából készült, az olvasható, hogy az elmúlt 8 évben az aprófalvak lakossága 13 százalékkal, a falvaké összességében némileg több mint 3 százalékkal csökkent.
Azok, akik maradtak a községekben, és aktív korúak, 15 és 64 év közöttiek, az országos és a városi átlagnál is ritkábban tudnak elhelyezkedni a lakóhelyükön, vagy a közeli, nagyobb településre ingáznak, vagy munkanélküliek. Az állástalanok aránya a falvakban – különösen az apró- és a törpefalvakban – meghaladja az országos átlagot.
A településméret csökkenésével a működő vállalkozások száma is egyre kevesebb vidéken: ezer lakosra a nagyközségekben kétharmad annyi cég jut, mint a városokban, a községekben pedig még ennél is kevesebb. Beszédes adat, hogy a személyi jövedelemadó alapjának egy főre vetített értéke a falvakban messze elmarad az országos átlagtól, előbbi 700 ezer, utóbbi 843 ezer forint volt. A lakások ezer lakosra vetített száma is – huzamosabb ideje – éppen a nagyközségekben és a községekben a legalacsonyabb: kicsivel több, mint 400 lakás jut ezer lakosra, míg a fővárosban 520 darab.
A falvak hatékonyságának vizsgálata címet viselő tanulmány azzal ér véget, „noha van számos olyan jó példa és sikertörténet a falvak között, amely szembemegy az árral, fontos megjegyezni, hogy a helyzetfelmérés során vázolt folyamatok többsége huzamosabb ideje töretlen trend mellett zajlik. Ez a tényleges megoldást biztosító politika hiányára mutat központi szinten.”
Program menetrend szerint
A komlóskai polgármester szerint „nem pénzkérdés, hanem politikai akarat”, hogy fejlődik-e a vidék vagy sem. Azzal egyetért, hogy a falusi életformát vonzóvá kell tenni, olyan beruházásokat kell vidékre vinni, amelyek javítják az ottaniak életminőségét. Volt már erre irányuló próbálkozás, nem is egy: a Nemzeti Vidékstratégia 2012-2020, és a Vidékfejlesztési Program 2014-2020. Mindkettő a vidéki Magyarország megújítását tűzte ki célul. Szerepel bennük
- a foglalkoztatás növelése,
- a helyi energiatermelés ösztönzése,
- a helyi közösségek megerősítése,
- a népesedési mutatók javítása.
„Ez a magyar falu álma, csak meg kellene valósítani azt, ami már korábban le lett írva” – fogalmazta meg Köteles László, hogy szerinte miért teljesen felesleges egy újabb állami programot hirdetni. „Elegem van” – mondta ezt már arra, hogy miért nem ment el a Gyopáros Árpád, kormánybiztos irodájában, múlt héten tartott egyeztetésre az újabb tervről.
A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke, Schmidt Jenő viszont ott volt, és átadta azt a szakmai javaslatot, amely arról szól, mennyi pénzből lehetne gatyába rázni a vidéki falvakat. A tervezetből az derül ki, hogy évente nagyjából 4-500 milliárd forintot kellene költeni fejlesztésre, és a pénzt elsősorban a két-három leszakadt régióra kellene összpontosítani.
Az elképzelések között van:
- induljon egy olyan lakásvásárlási program, amelyben kiemelt támogatás járna azoknak, akik falun vesznek lakást vagy családi házat,
- legyen ingyenes a közlekedés az óvodába, az általános és a szakiskolába azoknak, akik olyan településen laknak, ahol nincs oktatási intézmény,
- heti 10 órában alkalmazzanak IT mentorokat ott, ahol 3 ezernél kevesebben laknak, hogy segítsenek az elektronikus ügyintézésben,
- legyen ingyenes a közművek bekötése,
- a 200-600 lakosú települések esetében térségi vagy járási hatáskör legyen a MÁV és a Volán menetrendjeinek összehangolása,
- induljon Fecskeház program a helyben maradó vagy beköltöző fiataloknak,
- kapjanak szolgálati lakást a közszolgáltatásban dolgozók,
- a vállalkozni képes fiataloknak induljon tanfolyam és legyen mentoruk,
- minden településen legyen szélessávú internet,
- épüljenek önkormányzati tulajdonú napelem-parkok, idősotthonok, óvodai tornatermek.
A változásokat pilot jelleggel Baranya megyében vezetnék be. A programot az ottani tapasztalatok alapján véglegesítenék és ebben a formában a 2019-es önkormányzati választás után vezetnék be.
Még csak néhány nap telt el azóta, hogy a TÖOSZ 35 oldalas javaslatát letette az asztalra, máris lehet sejteni, hogy nem sok jóra számíthat a kormányzat részéről a szövetség. Gyopáros Alpár ugyanis egy interjúban kijelentette: „nem helyi érdekű, lokális beruházások garmadáját kell megvalósítani a Modern Falvak Programban, hanem térségfejlesztésre törekedni”. Kerestük a kormánybiztost, hogy megtudjuk, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elképzelései közül mi az, amit elfogadhatónak tartanak és mi az, amit nem. Azt is megkérdeztük, miért volt szükség újabb állami programra, miközben korábban már hirdettek kettőt ugyanebben a témában. Nem kaptunk választ.
A Magyar Közlönyben a napokban jelent meg az a kormányhatározat, amely szerint idén 1,1 milliárd forint jut a falusi alsóbbrendű utak felújítására, létrejön a Falusi Útalap. Végrehajtásáért a pénzügyminiszter és a kancelláriaminiszter felel.
Pénzt csak indokolt esetben
2017-ben 2610 olyan település volt Magyarországon, ahol összesen több mint 70 ezer gyermek maradt helyben elérhető napközbeni ellátás nélkül. 228 faluban pedig bezárt az utolsó bolt is, mert a helyieknek már nem volt annyi pénzük, hogy megérje fenntartani.
Németországban például a falvak úgy tudtak megmaradni, hogy
- olcsóbb lett az úthálózat kiépítése,
- a helyi fejlesztésekre szánt pénzt elkülönítették a központi költségvetésen belül, és a pénzt a helyi választott képviselők osztják szét megvalósítható és indokolt fejlesztési tervek alapján,
- eltakarították a használaton kívüli, rossz állapotú épületeket,
- megújuló energiaforrásokra álltak át.
Az OECD is tett javaslatokat a témában:
- a vidéki településeken a problémák helyett a pozitív adottságokat és lehetőségeket helyezzék előtérbe,
- növeljék a termelékenységet a szakképzett munkaerő képzésével és a vállalkozói lét terjesztésével,
- a falvak törekedjenek önfenntartásra,
- működjenek együtt a kistelepülések és a városok az üzleti lehetőségekben, a közszolgáltatásokban.
Hogy volt régen...?
