Aki Budapest közigazgatásának ajánlotta fel szerény munkásságát. „Valósággal megbűvölte a városatyákat, pártállásra való tekintet nélkül” – írta róla a Nemzeti Újság.
Budapest székesfőváros polgármestersége történetének fonalát ott ejtettük el legutóbb, amikor 1934 december 14-én a törvényhatóság közgyűlése kényszerű tisztújítást végrehajtandó ült össze. Az eseményre Borvendég Ferenc, pár hónapja megválasztott főpolgármester váratlan halálát követő „mindenki lépik egyet” társasjáték keretében került sor. Sipőcz, az addigi polgármester, nehéz egyeztetések után elvállalta a főpolgári megbízatást. Az ő helye lett az igazi politikai huzakodás tétje. Az eleinte igen hullámzó küzdelemben Gömbös miniszterelnök akarata látszott rendet vágni. Ő, a kisgazdákban váratlan szövetségest találva, nekilátott a tekintélyelvű, központosított kormányzás gyakorlatát kiterjeszteni Budapestre. Tíz nappal a választás előtt a közgyűlésben a keresztény kurzus addigi fővárosi pártjai helyébe a kormánypárt, Gömbös Nemzeti Egység Pártja lépett (az előbbiek vagy feloszlottak, vagy beolvadtak a NEP-be). Budapest önkormányzatiságának történetében először a kormány közvetlen képviselettel jelent meg a közgyűlésben! Ezután némi meglepetést keltett, hogy a jelenlévők 197 érvényes szavazatából 189-et Szendy Károlyra adtak. Gömböst ekkor már romló egészsége mellett súlyos gondok is nyomasztották: nyilván beérte akarata érvényesítésével, s beletörődött a kezelhető hivatalnoknak látszó Szendy személyébe.
Szendi már a frissen egyesült Budapest szülöttje volt. Az új felosztás tíz kerületéből a nyolcadikban, Józsefvárosban látta meg a napvilágot 1885-ben, Hinterschek Károly néven. (A Budapest-Lexikon szerint Hiterscheck a helyes névlak.) Apja impozáns, már-már nagyvállalkozásnak mondható asztalosműhelyt vitt az akkor külterületnek számító, a még nemlétező nagykörúton túli Futó utcában. Gyermekkorától a közigazgatási pálya vonzotta, nem az iparosság. A piaristáknál tett érettségi vizsgát követően joghallgatónak állt. Nagybátyja, a VII. kerület elöljárója ajánlásával már másodéves juristaként díjnoki állásért folyamodott a fővárosnál. Folyamodványában egy ritka egyenesvonalú élet gerince mutatkozik meg: „Elhatároztam, hogy szülővárosom közigazgatásának ajánlom fel szerény munkásságomat, a hol jövőmet is biztosítani kívánom.” Írta ezt a 19 éves fiatalember, amihez aztán szó szerint tartotta magát, míg a német megszállás nyugdíjba, bujkálásra nem kényszerítette.
Miután ledoktorál előlép ideiglenes hivatalnokká, s 1908-ban már segédfogalmazóvá választja az önkormányzat tanácsa. (Ezek komoly, ’nyugdíjas’, alsó-középvezetői tisztségek voltak, csak ma hangzanak kissé lesajnálóan!) 1911-ben lesz fogalmazó és a közoktatási ügyosztály egyik vezetője. Ezévben születik első gyermeke, Károly (később Kossuth-díjas mérnök) és ekkor veszi fel a Szendy családnevet! 23-ban főjegyző, 29-ban ügyosztályvezető, 1930-ban lesz tanácsnok. A későbbiekben ez már csak puszta cím, de ő még (majd egy évig) valóban ’tanácskozik’ az új fővárosi törvény nyomán megszűntetett tekintetes tanácsban, a közgyűlés ügyvivő szervében.
1931 júniusától a közoktatási ügyosztály ügyosztályvezető tanácsnoka. Ez hagyományosan a legbefolyásosabb tisztség a városházán! Szívügye a tanoncképzés. Alapvető és forrásmunka egyszerre a terület történetét, fejlődését és minden gondját a fővárosban összefoglaló kétkötetes munkája (1934). Az addig alpolgármester Borvendég, szenzációszámba menő főpolgármesterré választását követően, 1934 nyarán Szendy kerül a megürült posztra. (Ekkor tesz szert életre szóló haragosra az új főpolgár személyében, aki az elkötelezett Gömbös-hívő pártkatonát, Lamotte Károlyt látta volna szívesen a poszton.)
Agyonpolitizált légkörben, már-már fajvédő felhangok közepette, mintha tudomást se venne a körülményekről. Bár látszólag csapdába került, megpróbálják ellehetetleníteni – Borvendég és az első polgármesterhelyettes nyomban ’nyári szabadságra’ utazott –, Szendy elképesztő biztonsággal lát (átmenetileg) három munkakör folyamatos ellátásához! Az ekkori, párhónapos elképesztő helytállása győzhette meg Sipőczöt, hogy év végén Szendyt javasolja utódjául! Így lesz Borvendég meglepetésszerű elhunyta, s a helyére lépő Sipőcz után ő a főváros polgármestere!
Még a kurzus és a NEP elkötelezett orgánuma, a Nemzeti Újság is köszönti a fejleményeket: „Szendy Károlyt nem is a múltja, hanem inkább a jövője miatt választották meg. Nem az az érdekes benne, hogy elsőrangú tisztviselő, pontos, kitűnő és lelkiismeretes adminisztrátor, ha nem az az egyéniség, amely meghódította, valósággal megbűvölte a városatyákat, pártállásra való tekintet nélkül. Elhatározásaiban gyors, és fáradhatatlan munkabírásával, rendkívüli ökonómiájával a munka legnagyobb terhét is könnyen viseli, a megerőltetés minden külső jele nélkül. Akik hozzá fordulnak, azt tapasztalják, hogy semmi sem esik a terhére. Ez a fiatalos erő, lendület és gyorsaság ragadta meg leginkább azoknak a figyelmét, akik Szendy Károlyban látták a jövő emberét. Ez a robusztus testalkatú férfi valósággal árasztja magából a jövendőt.”
Igazán meleg, elismerő szavak, akár az utókor is vállalhatná szerepe kiemelt megítélésében. Pedig mi sem állt távolabb tőle, mint a nagypolitika céljainak, központosító akaratának szolgálata. Így válaszolt a liberális ellenzéki Újság kérdésére: „annak ellenére, hogy a polgármesteri állások nagyrészben politikai karakterű pozícióknak tekinthetők, magam nem politizáltam soha. Ezt mindenki igazolhatja, akinek valaha dolga volt velem.” Talán hangulati megerősítésnek egy átlagos munkanapjáról beszél a továbbiakban: „Délelőttönként 150-200 emberrel beszélek hivatalosan, mindenkit meghallgatok, aki eljön hozzám és igyekszem mindenki ügyében eljárni és segíteni. A déli szünet után megint a hivatalomban vagyok és este tízig, tizenegyig dolgozom. A városi tisztviselőknek nincs idejük és alkalmuk túlságosan intenzív magánéletet élni. Ha szabadságot kapok, igyekszem külföldi tanulmányutakkal felfrissíteni és elmélyíteni szakismereteimet. Így jártam Párizsban, Hamburgban, Berlinben, Bécsben és másutt.”
(folytatjuk)
Képek:
A főpolgármester köszönti Horthy Miklós kormányzót, Buda felszabadításának 250. évfordulója alkalmából tartott díszünnepségen a Bécsikapu téren, a Királyi Várban (1936 szeptember 2.)
Szendy Károly hivatalos polgármesteri portréképe (1934)
Wildner Ödön (1874 – 1944) a székesfőváros tanácsnoka, Szendy mentora és mestere, majd barátja első városházi évtizedeiben. Író, szociológus, műfordító, közgazdász, Nietzsche, Swift, Goethe műveinek tolmácsolója, tarokk-mindentudó (akiről kár lenne nem megemlékezni!)
Hogy volt régen...?
