A genovai Morandi-híd összeomlása és a kockázatok, amelyeket nem elemeztek.
2018. augusztus 14-én Genovában összeomlott a Morandi-híd. A 45 méter magas autópálya-szerkezet leszakadt, és magával rántott több járművet az utasaikkal együtt. 43 ember halt meg. Egy modern országban, békeidőben, egy autópályán – minden előzetes riasztás nélkül. Vagy mégsem?
Első pillantásra váratlan tragédia volt. De valójában nem volt az.
A híd évtizedek óta romlott állapotban volt. Mérnökök, hatóságok, szakértők sorra figyelmeztettek a szerkezeti problémákra, de a döntéseket halogatták. A híd állt. Működött. És ha valami ma működik, akkor biztos holnap is működni fog – sokszor így gondolkozunk. Azt hisszük, hogy a nagy bajt megelőzi valamilyen jel. Hogy előbb csak repedezik, megremeg, esetleg szikrázik, villog. Pedig sokszor nincs előrejelzés – vagy csak olyan, amit nem veszünk komolyan.
A kockázat tudott volt – mégsem elemezték.
A baleset utáni vizsgálatok egyértelműen kimutatták: a szerkezeti elemek korróziója, a hiányos karbantartás, az elmaradt erősítések vezettek az összeomláshoz. Ez nem egy „fekete hattyú” szituáció. Nem volt előre nem látható.
A tragédia egy klasszikus kockázatkezelési kudarc volt:
- Nem volt strukturált kockázatelemzés, csak elszórt jelzések.
- Nem történt döntéshozói szintű priorizálás: „Van fontosabb is. Drága lenne. Most nem fér bele.”
- Nem volt forgatókönyv-alapú elemzés: mi történik, ha valóban leszakad?
- Nem volt felelős kijelölve, aki egyben látja a helyzetet, nemcsak egy-egy aspektusát.
- Ne vették figyelembe, hogy egy alacsony, de nem elhanyagolható valószínűséghez tragikus hatású potenciális káresemény tartozott.
Ami volt: intézményi széttagoltság, költségvetési szűkösség, időnyomás, halogatás.
Miért fontos ez nekünk?
Mert a Morandi-híd nem egyedi eset. Az ilyen típusú balesetek nem csak hidaknál történnek: bármely épületnél, sőt a kockázatos eszközök használatánál is fennállnak hasonló kockázatok.
Minden szervezetben vannak olyan helyzetek, ahol „sejtjük, hogy baj lehet”, de nem ülünk le végig gondolni. Mert nincs rá idő. Mert nincs ember. Mert eddig sem volt baj.
Pedig épp ez a kockázatelemzés lényege: nem a külső elvárás kedvéért végezzük el, hanem hogy tudjuk, mikor és hogyan kell közbeavatkozni – még időben, a baj előtt. Nem a veszély hiánya ad biztonságot – mert ilyen a valóságban nemigen létezik –, hanem a kockázatok felismerése.
Az ETK zRt. Kockázatok.hu alkalmazása közel 2000 kockázatot mutat be részletesen, és segít abban, hogy ne csak a nyilvánvaló veszélyeket vegyük észre, hanem azokat is, amelyekről eddig csak sejtésünk volt.
Ami ma működik,
az holnap talán már nem.
És amikor eljön a baj, már késő elemzéseket készíteni.
Miskolczi Tamás
ETK Szolgáltató zRt.
