A nem lakáscélú önkormányzati helyiségekkel kapcsolatos gazdálkodás problémáiról és az abban rejlő lehetőségekről szóló hétrészes cikksorozatunk előző részében bemutattuk az önkormányzati helyiséggazdálkodás rendszerszintű problémáit. Most azt vizsgáljuk meg, hogyan vezet mindez oda, hogy az ingatlanvagyon ma nem bevételt termel, hanem – néhány jól működő önkormányzattól eltekintve – veszteséget generál.
- Az Állami Számvevőszék vizsgálata szerint a fővárosi nem lakáscélú önkormányzati ingatlanok hozama több esetben elmarad a közel kockázatmentes állampapírok hozamától, miközben fenntartásuk jelentős költségekkel és bizonytalansággal jár.
- Az ingatlanállomány jelentős része gazdasági értelemben negatív vagyonként viselkedik, mivel az üresen álló, leromlott ingatlanok nem termelnek bevételt, hanem az elhalasztott karbantartási kötelezettségek miatt folyamatos veszteséget okoznak.
- Józsefvárosban az üres helyiségek után fizetett közös költség 2021-ben elérte az évi 187 millió forintot, Ferencvárosban pedig idén 130 millió forint körül mozog, ami a teljes bérleti díjbevétel mintegy 40 százalékát viszi el.
- Az önkormányzati ingatlan-nyilvántartások sokszor hiányosak és nem naprakészek, így a döntéshozók nem tudnak adatvezérelt döntéseket hozni a vagyongazdálkodásról.
- Az árazási rendszer kettős problémát okoz: a régi bérlők évtizedek óta nem aktualizált szerződésekkel a piaci díj töredékét fizetik, míg az új belépők számára az irreálisan magas kikiáltási ár és a jelentős felújítási terhek miatt elérhetetlen a bérlet.
Hogy volt régen...?
