A Népszava Szép Szó rovatában megjelent írás átfogó javaslatokat fogalmaz meg az önkormányzati rendszer megújításáról. A szerző gondolatai fontos vitaindítóként szolgálhatnak a települési önkormányzatok jövőjéről.
Részlet: A nehézséget az okozza, hogy a hajdani állampárti/pártállami rendszerbe betagozódott, az állam helyi szerveiként hierarchikus rendben működő tanácsok helyére lépett önkormányzatok már kezdettől is belső ellentmondások sorától terhelten jöttek létre. Ezek között azóta is a legkevésbé megoldott, hogy bár valamennyien egyenrangúak, mégis a képességeik arra, hogy az azonos feladat- és hatásköreiket betöltsék, jelentősen eltérnek. Mindenki számára a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy csak kényszermegoldásokkal lehet aprófalvakban, kisvárosokban az önálló bevételszerzésre való képesség, továbbá az alacsony népességszám miatti alig tagolt belső munkamegosztás hiányában a polgárok jogegyenlősége jegyében azonos mértékű és minőségű hozzáférést teremteni az oktatási, az egészségügyi, vagy a szociális ellátáshoz, a közigazgatási jogszolgáltatáshoz. Ezt az alapvető ellentmondást tetézte a helyi önkormányzatok nyakára ültetett megyék történeti hagyományt („Ugocsa non coronat!”) hordozó megőrzése, amelyek örökölten a semmit (jobb, vagy rosszabb esetben a központi pénzt) közvetítették a központi kormány és az önkormányzatok között. Amíg a megyei jármot „hagyományőrzési szenvedély miatt” megtartották, az egységes egészet képező Budapestet a centralizált hatalomgyakorlástól való félelem jegyében kerületekre szeletelték fel, amivel a koncentráció, a városfejlődés áttekinthető és átlátható jellege megszűnt.
Hogy volt régen...?
