A repülés őstörténetét meséljük el, miközben újfent rácsodálkozhatunk az emberi zsenialitás határtalanságára!
Veszedelmes dolog tudni az igazságot. Már úgy eleve, magától értetődően. Ahogy ’hisz mindenki tudja’… Veszedelmes, mert szinte bizonyosan megbízhatatlan. Nézzük csak! Itt van mindjárt a repülés kérdése… Legek, rekordok, különlegességek kimeríthetetlen forrásvidéke. Álmában, félálmában mindenki repül – mámor és rettegés utánozhatatlan önkívülete a legyőzött nehézkedés. Kijár a rajongás, a tisztelet a megkísérlőinek. Hát még a véghez vivőinek! No, de kinek is? Ki volt az első? Ki érintette meg közülünk elsőként - önerőből - a fellegeket?
De „hisz ezt mindenki tudja!” Hát a Wright-fivérek. Orville és Wilbur. Miszerint ketten lennének elsők? Természetesen nem, de mégsem ilyen egyszerű. A valóságban 1903 december 17-én, az USA Észak-Karolina államának tengerpartján, Kitty Hawk homokdűnéiről, azok közül is a parttal párhuzamosan elnyúló Big Kill Devil Hilltől elrugaszkodva, két férfi négy alakommal repült először(!) a világon. (És még további „szűkítések” is tartoznak e megállapításhoz: levegőnél nehezebb, önerővel -motorral- hajtott szerkezettel.) Tucatnyi nekifutás és ígéretes próbálkozás után a késő délelőtt – pénzfeldobás győzteseként – Orville próbálkozhatott előbb - és gépüket, a Wright Flyert levegőbe tudta emelni! 12 másodperc alatt 37 méter 44 centimétert tett meg vele, szabadrepülésben! A testvérek a délután, felváltva, még három kísérletet tettek. Végül, az utolsó nekirugaszkodás Wilbur kormányzásával 59 másodperces repülőidőt eredményezett, mialatt a legendás masina 256 métert repült. Általában ezt tekintik az első(?) rekordnak(?). Ami (nevet ritkán emelnek ki) a „Wright-fivérek” teljesítménye.
Bár a történelmi sikernek öt szemtanúja is akadt (halász, napi sétáját végző polgár) a sajtó gyér reakciója leginkább kacsának minősítette a (túl)szenzációs hírt. Hiába, már csak ez az elsők sorsa! Ráadásul nemsokára az is terjedni kezdett, hogy a Wrightéknél valamivel ismertebb, német-amerikai Gustave Whitehead Connecticut-ban, 1901. augusztus 14-én már végrehajtott több(!) sikeres motoros repülést. Ez az állítás időről időre máig fel-felmerül.
Mindez persze csak a levegőnél nehezebb szerkezetekre áll. A hőlégballonok és a különféle gázokkal töltött léggömbök repülései, azok léghajósainak hőstettei ekkor már évszázados múltra tekinthettek vissza. Az első a Montgolfier fivérek ballonja volt. Már megint két ember: Joseph-Michel Montgolfier (1740 – 1810) és Jacques-Étienne Montgolfier (1745 – 1799)! 1782 december 14-én emelkedett levegőbe az ő hőlégballonjuk Párizsban – utas nélkül! (Az utashiány okán gyakran figyelmen kívül hagyják ezt a dátumot.) Harmadik felszállásukkor 1783 szeptember 19-én, Versailles-ban, a király, XVI. Lajos és a királyné, Marie-Antoinette jelenlétében mér utasokban sem volt hiány: Egy birka, egy kakas és egy kacsa repült nyolc percet és emelkedett három kilométer magasba! Persze egy birka mégsem teljesen pótol egy embert – így hát ez sem számít többnyire. Ám már egy hónapot sem kellett várni: 1783 október 15-én Étienne-nel a fedélzetén emelkedett levegőbe a halhatatlan lakkozott papírgömb. De, mivel földhöz rögzített tartókötél biztosította a bemutatót, még ezt sem tekinti minden szakértő az első, valódi repülésnek! Ez utóbbi kétkedő-szőrszálhasogatók hőse egy fizikus, Jean-François Pilâtre de Rozier, aki 1783 november 21-én a Bois de Boulogne erdejének tisztásáról 9 kilométert hajózott Párizs felett száz méternél is magasabban. Úgy tűnik, hogy mindenesetre egyvalamit bizonyosan állíthatunk: Pilâtre de Rozier volt az első aeronauta, vagyis hát léghajós a világon!
De térjünk vissza a közismeretek mezejére, az első motoros repülés hőseihez, a Wright-fivérekhez. Tegyenek tanúságot az ünneplendőkről maguk az érintettek! Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának, a szövetségi kormányzat törvényhozásának székhelyén, a Washingtoni Capitolium rotundájában az emberiség nagy pillanatait megörökítő domborművek sorában egy tablót a repülés hőskölteményének szenteltek. Ezen öt élethűen ábrázolt alak egy legendás repülő szerkezettel és az államok jelképes madarával látható. Vegyük sorra a látottakat, fejtsük meg a rögzített tényeket! Balról Leonardo da Vinci nyitja a sort, mellette Samuel Langley, majd Octave Chanute látható, végül a két Wright – futólépésben Wilbur, majd a gépben hasaló, azt testével kormányzó Orville – zárja a sort, bocsánat, le ne felejtsük a Wright Flyert és az eddigieknek olajágat „nyújtó”, gyönyörűséges fehérfejű rétisast!
Négy név, öt ember. Az első és az utolsó kettő, ők rendben volnának. Leonardo és Wright-fivérek: aki megálmodta és akik valósággá tették. De a nem említett kettő? Kik ők és hogyan kerülnek a világ leghitelesebb repülés-emlékművére?
A szoborcsoport harmadik tagja, Octave Chanute (1832 – 1910) az egyszerűbb eset. Francia származású amerikai építőmérnök volt, zseniális újító, lenyűgöző hidjai országszerte máig kulcsfontosságúak. A repülés úttörőjeként a leglelkesebb és legönzetlenebb segítőként állt mindenki rendelkezésére. Semmit nem szabadalmaztatott – mindent közreadott. Kortársai a repülés atyját, a levegőnél nehezebb repülőgép koncepciójának megalkotóját tisztelték és ünnepelték a személyében! Az USA-n kívül kevesebb szó esik róla – ez magyarázza mifelénk viszonylagos ismeretlenségét.
A második alak, Samuel Pierpont Langley (1834 – 1906) viszont a repülés-legenda problémáinak sarkköve is lehet. Elképesztő természetes intelligenciájú, kimeríthetetlen érdeklődésű és tehetségű fiatalember volt. Érettségi után nyomban egyetemi kutató, oktató lett, húszas éveire professzor. Csillagász, fizikus, matematikus, a Pittsburghi Egyetem tanszékvezetője, a Smithsonian Intézet irányítója. Napkutató. Megoldotta a nap sugárzásenergiája mérésének problémáját. Találmánya, a bolométer a Celsius fok 1/100 000 résznyi változásának kimutatására képes. A transzkontinentális vasút igényére megálmodta az időszabványt, a standard-időt, kidolgozta az időzónák rendszerének alapjait. Felismerte és matematikailag leírta az üvegházhatás jelenségét, annak következményeivel egyetemben.
Langley temérdek elismerés és kitűntetés birtokában, 1866-ban (mintegy „nyugdíjba vonulásként”?) a repülés problémaköre felé fordult. Modellek, gumiszalagos meghajtás, vitorlázó sárkánytestek – végül a levegőnél nehezebb szerkezetek és a gépi meghajtás. Jobb híján gőzgépekkel, később lángszórós, hőlégmotorral! Súlytakarékos, fantasztikusan miniatürizált erőgépekkel! Kísérleteihez szerkesztette az első szélcsatornát. Közelebb hozta a sikerhez, hogy csodálója és barátja, Chanute bevezette az aerodinamikába. Langley modelljei, később „felnőtt” méretű repülői valamennyien a Potomac folyón egy hajóról katapultálva emelkedtek levegőbe. (A feltaláló nemlankadó iparkodását végig szurkolta és rögzítette a jóbarát, Kipling a híres író.) A víz, mint starthely a másik nagy gondot, a landolást is megoldottá ugyan nem, de kevésbé veszélyessé tette. Első igazi sikerét 5-ös számú gépe érte el: 1896 május 6-án több mint egy kilométert repült a folyó felett. November 11-én a stabilan repült távot 1500 méterre növelte, már 6. modelljével. Ez nem volt egészen öt méter hosszú, és a súlya a 14 kilogrammot sem érte el. Meghajtásáról egy 11 lóerős gőzgép gondoskodott. Ennek tökéletesített változatát állították ki a Smithonian Intézetben „a világtörténelem első emberszállító repülőgépe” felirattal.
A 6-os modellt Aerodrome(!) néven szabadalmaztatták később. Langley kísérletei során ugyan ember nélkül repült, de 1914 május 28-án némi megerősítést követően Glenn Curtiss több felszállást valóban végrehajtott vele. Vagyis az állítás igaz is volt, meg nem is. Természetes tehát, hogy végeérhetetlen pereskedés követte – az örökösök és cégek, Wrighték és a Smithonian között. Mégiscsak nagy szó, nagy felhajtóerő az elsőség!
De legalább kimondhatunk egy újabb bizonyosságot: az első levegőnél nehezebb szabadon repülő szerkezet Samuel Pierpont Langley alkotása.
Ennyi minden után fél megszólalni az ember. Pedig… Párizsban, 1784-ben, a Francia Tudományos Akadémia teljes nyilvánossága előtt két tudós akadémista (bizonyos Launoy és Bienvenue fizikusok) bemutatott egy egyszerűnek látszó, kétarasznyi modellt, mely a halhatatlanok grémiumának szeme láttára gyors pörgéssel felemelkedett, s huzamosabb ideig a levegőben lebegett. Meggyőző érvként szolgálva amellett, hogy levegőnél nehezebb szerkezet is repülhet, vagyis elhagyhatja a földet önerőből. De inkább hagyjuk! Se vége, se hossza a repülés hősi eposzának. És nem csak a múltban, a jövőben éppúgy – az újabb, álmodni is alig mert korszakáról szóló fejezetét éppen napjainkban kezdték megírni…
Képek
1 Samuel Pierpont Langley, a „világtörténelem első, levegőnél nehezebb, szabadon repülő szerkezetének megalkotója (vagy nem?)
2 A Potomac folyó Washington előtt. A levegőben Langley 5-ös számú modellje, az Aerodrome elődje, 1896 május 6-án
3 A washingtoni Capitolium rotundájának dombormű részlete: A repülés megszületése.
4 Az első repülés 1903 december 17-én, Kitty Hawk homokdűnéi felett. A szemlélődő alak Wilbur, Orville alsó szárny közepén, a gépben hasaló alakja is jól kirajzolódik
5 Orville Wright
6 Wilbur Wright
7 Az első repülés emlékműve a Big Kill Devil Hillen
8 Launoy és Bienvenue 1784-ben bemutatott első „helikopterének” rajza a Nagy Larousse-ban
9 Octave Chanute…
10 …és egyik legsikeresebb konstrukciója
