Lakhatott-e Szent István vagy Szent László a Szentkirályi utcában?
A tágabb pesti belváros szép, ám kissé szűk és egyáltalán nem hivalkodó utcájáról, a Szentkirályi utcáról szól a kérdés. Kinek az alakját idézi, ha „tárgyszerű” változatban is, az utcanév. A félreértést – miszerint egyik, később szentté avatott Árpád-házi királyunk volna a névadó – élteti az utca balkézről első házának homlokzatán az észrevétlenségbe beleszürkült koronás szoboralak. Persze arra, hogy ő csak védszenti minőségben van jelen (a pogánykori kapubálványt kiváltandó), utalhatna az egybeírt szóalak is. Egy helyesírási hiba mégse állt volna ki több mint egy évszázadot a város legforgalmasabb útvonalán. Némi elmélázás után, magától adódik tehát, hogy itt aligha egy szent királyról van szó, szinte bizonyos, hogy nem egy felmagasztosult uralkodó a névadó. (Jelentkező, persze, akadna – nem is kettő, de legalább kettő és fél. Nyilvánvalóan Szent István és Szent László – de már ott toporog a cél előtt egy Habsburg is: tragikus sorsú utolsó királyunk. A római Szent Péter téren 2004. október 3-án II. János Pál pápa boldoggá avatta IV. Károlyt (1887–1922), az eleddig utolsó magyar királyt. A szentté válás előszobájába történt beeresztésével „elismerték hősies erénygyakorlatát és bizonyítottnak találtak egy közbenjárására történt csodás gyógyulást. A ’boldog’ címmel az egyház a jobbsorsra érdemes uralkodó béke iránti elkötelezettsége és példás családi élete előtt is tiszteleg” - indokolt a szentatya.)
Valóban: az utca Szentkirályi Móric (1807-1882) Pest város utolsó választott főpolgármestere, országgyűlési követ, Kossuth kormánybiztosa, a Deák-párt oszlopa, a városegyesítés szószólója nevét őrzi. Szentkirályi ügyvédként vált politikussá, majd a forradalom után, az üldöztetés éveiben a közélet helyett már túl az ötvenen orvosi diplomát szerzett. Míg Deák vissza nem hívta a parlamentbe, betegeit másfél évtizedig kedvtelésből, ingyen gyógyította. (Tevékenységét így méltatták a kortársak, de utólag nyugodtan helyesbíthetünk: Szentkirályit nem passzió, de elhivatás, szociális elkötelezettség mozgatta, természetesen a szegények oldalán. Nagysodrású, mindenáron tevékeny ember lévén, nemigen nézett kompromisszumok után. Ezt mély liberális meggyőződése sem igen engedhette.)
Szentkirályi Móric tipikus alakja volt a 19. század elején előtámadt reform-nemzedéknek. Közöttük is a kimagasló képességűek egyike. Akik az utolsó pillanatban ugyan, mégsem megmenteni, hanem naggyá tenni iparkodtak az országot. Két évszázad múltán elismeréssel hajthatunk fejet előttük: a lehetőnél is teljesebb sikerrel álltak helyt. Művük, a közegészségügy, a köznevelés ügye, a városi önállósága, a polgári szabadság jogai nekik köszönhetően öltöttek testet és őríztettek meg – több kevesebb sikerrel – mindmáig. Kimondhatjuk, hogy Szentkirályit a családi hagyomány is erre az életútra kötelezte. Apja Szentkirályi László nagytekintélyű szeptemvir, a Hétszemélyes tábla tagja volt, mai szóval egy a legfelsőbb bírók közül. A Piarista gimnázium éltanulójaként egyenes út vezetett számára a Pesti Egyetemre, ahol 1829-ben jogi doktori fokozatot szerzett. (Ez ritkaság számba ment akkoriban, tízből kilencen, mai szóval élve, beérték az abszolutóriummal. Vagy nem is egyetemen végeztek, hanem a számtalan vidéki – főleg egyházi – jogi ’akadémia’ valamelyikén. Így is „jogászként” helyezkedhettek el a vármegyei, városi bürokrácia hivatalaiban tisztviselőként.) Könyv alakban is közreadott disszertációjában a női jogok előfutárának mutatkozott. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főjegyzője, majd alispánja lett, később megválasztott követe is Pozsonyban, az Országgyűlésben. Magával ragadta és elsodorta a reform lendülete – Kossuth mellé, a forradalomba. De ott már a mérsékeltek híve lett, Széchenyi, Deák útját járta. Volt Jászkun kapitány, sereg mellé beosztott kormánybiztos, igazságügyminiszternek jelölte a kormányzó, de nem állt kötélnek. Józanul belátta, hogy határozott és hirtelen természete aligha tenné lehetővé, hogy az autoriter Kossuthtal eredményesen dolgozhasson együtt. Visszavonult. A bukás után, hogy tevékeny maradhasson újra egyetemre járt: ötven éves korára orvosi diplomát szerzett. Nagyhírű jószolgálati működése vezette vissza a politikába, Deák pártjába, az országgyűlésbe, majd a városvezetésbe. Élete fénypontján, Pest város törvényhatóságának közgyűlése mondhatni közfelkiáltással választotta meg főpolgármesterének 1867-ben. Hatalmas lendülettel látott munkához, ám tevékenységét számos konfliktus kísérte. A legsúlyosabb ellentéte a főkapitánnyal alakult ki, egy év elteltével ez vezetett lemondásához. De lelki alkatához hűen tevékeny maradt, lelkes munkása a formálódó közéletnek. Az orvoslás mellett, fordított, írt, egy időre a Nemzeti színház igazgatói állását is betöltötte. Ottani vezérszerepének is a műsorpolitikai újításai keltette konfliktusok vetettek véget.
Árulkodó magának az utcának a sorsa is. A 18. század végére a Pest kinőtte a városfalak által szűkre szabott, s egyre szűkebbnek bizonyuló kereteket. A Hatvani kapu, a város keleti kijárata előtt is kezdtek glédába állni az új és még újabb épületek. A kapu pedig egyszer s mindenkorra ketté osztotta a nyílegyenes országutat. A Duna felé eső, városbelseji Hatvani útra (ma Kossuth Lajos utca) és a keletre tartó Kerepesi útra (ma Rákóczi út). A városfallal párhuzamos, dél-délnyugatnak forduló második külső sor is kirajzolódott már, ami 1780 körül a Herbst Gasse nevet kapta, amikor önálló utca-mivolta elismerést nyert. Majd százévbe telt, mire a kiegyezést kísérő magyarítási láz hevében kiérdemelte, hogy magyar szóval illessék és Ősz utca legyen. Végül ezt keresztelte át 1887-ben (szigorúan öt évvel jeles közszereplője halála után!) Budapest törvényhatósága Szentkirályi utcává. Ma is ezen a néven fut, vagy inkább kunkorodik, a Rákóczi út 17-től a Mikszáth téren át, az Üllői út 24-ig.
A névadás természetesen nem véletlen választás műve volt. Ezen a hangulatos közterületen áll ma is a legendás főpolgár egykori háza, a 10-es szám alatt. Ez a takaros többszintes épület volt Érszentkirályi Szentkirályi Móric családi kúriája, mely az idők során beépült-betagozódott a sorházas városi egyenképbe. Itt fogadta rászoruló betegeit is évtizedeken át. A városi folklórban amolyan szabadságpont, spontán zarándokhely formán élvezett tiszteletet a hely több nemzedéken át.
Képek
Szentkirályi Móric, az Országgyűlés képviselőjeként (Rusz Károly műve, 1866)
Szentkirályi Móric emléktáblája egykori háza, a Szentkirályi utca 10. falán
Pest város Hatvani kapuja, a mai Astoria előtti térség (hátunk mögött a Duna, előttünk a leendő Keleti pályaudvar, Warschag Jakab színezett metszete, 1790)
