Annyira természetes már számunkra az évszámok rendje, hogy akár azt is gondolhatnánk, valaki hajdanán egyszer csak azt mondta: na mostantól számítsuk az időt. No nem így történt.
Az idő megfoghatatlan, ugyanakkor a legállandóbb tünemény a világon. Megállíthatatlan, megmásíthatatlan, visszavonhatatlan. Mégis a legváratlanabb gondok forrása. Benne szinte „semmi sem az, ami”. Legutóbb az ember mért idejében barangolva Julius Caesar naptár-forradalmáig jutottunk. Az örökös Imperátor és főpap (Pontifex maximus) a hagyományosan nyilvántartott és a tényleges idő közötti egyre nagyobb elcsúszást kiküszöbölendő rendelte el az időszámítás reformját i.e. 46-ban. Csillagásza, az egyiptomi útjáról magával hozott Alexandriai Szoszigenész egy földi évet 365 nap és 6 óra időtartamra mért! (Az órákból adódik a négyévenkénti pótnap, szökőnap beiktatása!) Ez, az önmagáról Juliánusznak nevezett naptárrendszert lépett életbe Róma első embere i.e. 45 január elsején! És hogy milyen gondokat rejt az idő? Íme, az előző mondatban mindjárt kettő!
Először is január elseje?! Akkor még egy év, a hagyományokat megtartva, március elsejével kezdődött a birodalomban. A reformmal ez elé iktatott két névtelen hónap közül az elsőt csak néhány év multán nevezték általánosan januárnak.
Aztán meg, hogy ’időszámításunk előtt’ 45-ben?! Ki tudhatta volna akkor és honnan, hogy bő emberöltő múlva történik valami, amit további évszázadok múltán korszakos kezdetnek tekintünk majd? (Legalábbis Európa jórészén…) A rómaiak akkor névadó városuk alapításától számították a maguk időrendjét. Azt sem régóta egyértelműen. Alig pár évtizeddel Caesar előtt készült el Marcus Terentius Varro alapos birodalmi kronológiája (a régebbi görög időszámítás adataira támaszkodva), amit hamar általánosan elfogadtak. Ez Róma alapítását a 6. olimpiád 3. évében április havának Paralia napjára, a juhok és pásztorok ünnepére tette (ami mai módi szerint i.e. 753 április 21.-ének felel meg). Miszerint a Juliánusz-naptár a.u.c. 708 első napján lépett életbe. (Mellesleg Alexandriai Szoszigenész, akinek csak Caesarhoz köthető életszakaszát ismerjük, születése és halála az ismeretlenség ködébe vész, az évszakok rendjét is egyszer s mindenkorra meghatározta a naptárban. Számításai kiindulásakor egy kiemelt csillagászati eseményt március 21.-ére helyezett. Azóta esik a tavaszi napéjegyenlőség – amikor a Nap középpontja a Föld egyenlítőjének síkjára illeszkedik – erre a napra.)
Most érkeztünk odáig, hogy választ kereshessünk alapkérdésünkre. Nemsokára megölik Caesart, majd a város alapítása után 727-ben Augustus kerül hatalomra. S az ő uralkodásának 26. évében – az eddigi „átszámításokat visszaszámítva” – elfogynak az időszámításunk előtti évek! Hogyan keveredünk át ’időszámításunk túloldalára’? És mikor esik ez meg? Kézenfekvő, hogy Jézus születéséről volna szó. A válasz mégis meglepő módon csak ennyi: nagysokára. Ráadásul, mikor is született Názáreti Jézus Krisztus?
A jelentős dolgok leginkább észrevétlenül vonulnak át a kortársak felett. Általában észre sem veszik azokat, vagy ha mégis, hát nem tűnnek figyelemre méltónak a számukra. Krisztus tanítása és személye is csak apránként, lassan tett szert jelentőségre. Születésének, hagyományának az írott történelem időrendjébe helyezésére egy latin egyházi író és történész tette az első megalapozott (és végül is elfogadott eredményt hozó) kísérletet. A Fekete-tenger melléki Dionysius Exiguus (470 – 544) szkíta vándornomádok leszármazottja, közülük állt nagyon fiatalon szerzetesnek. A pápa felhívása szólította Rómába, ahol aztán haláláig az egyház szolgálatában munkálkodott. (Egyház)történészként egy segédtudomány, a kronológia nagyra becsült mestere lett. Az ő írásai az elsők, melyekben Jézus születésétől számítják és jegyzik az éveket! Annak időpontját 0-nak véve - egyiptomi, görög, római iratok összevetésével - a.u.c. 754-et tekintette a Krisztus utáni 1. esztendőnek. Itt mindjárt egy újabb közkeletű tévedés: 0 (nulla) nem év, hanem a születés pillanata! A kr.e. 1 utolsó napját a kr.u. 1 első napja követi! (Ezt a dátumot aztán egyre szélesebb körben fogadták el. Végül ez kanonizálódott, annak ellenére, hogy az újabb kutatások tükrében a modern vallástörténet a születés évszámát 4 – 7 évvel előbbre teszi.)
Exiguus egy másik szabályvetése is nyomot hagyott mindennapi életünk alakulásán. Alexandriai hagyomány alapján ő dolgozta ki és rögzítette a húsvét kiszámításának módszerét. Mint tudós, az őt a Szentszékre hívó pápa munkatársa volt. Szent I. Geláz (410 – 496), az ’Íródeáknak’ is nevezett pápa számtalan ránk maradt irata, levele őrzi kronológusa eredményeit. Késő utókora rácsodálkozott eredményeire: 2008 július 8-án Dionysius Exiguust szentté avatták. (Az érdekesség kedvéért I. Gelázról érdemes megemlíteni, hogy 49. egyházfőként, 492 március 1-én foglalhatta el a pápai trónt. E tisztség viselői közül a harmadik afrikai születésű és minden valószínűség szerint az első - és máig az egyetlen - színesbőrűként. Bár szinte sehol sem említik ezt, a Liber Pontificalis, a pápák nyilvános és szabadon kutatható életrajz-gyűjteménye rögzíti fekete bőrszínét.)
A szkíta szerzetes megszállott következetességgel alkalmazott újítása, minden idők krisztus-előtt és krisztus-után időféltekék végtelenjére osztása pedig haladt a maga útján. Lassanként polgárjogot nyert, felfigyelt rá „szakma”, egyre többen használták. Alig telt el ötszáz év és az első ezredforduló utánra a művelt világ, vagyis Európa nagyobb része eszerint jegyezte az éveket. Aztán a felvilágosodás nyomán tűnt fel és terjedt el az időszámítás előtt, után változat. Tévedés lenne a Krisztus/időszámítás cserét a vallástalanság, a kommunista ideológia, netán a náci, szovjet és hasonló diktatúrák kultúrterrorja rovására írni. Hogy ma az időszámítás megnevezésének két változata megfér egymás mellett a gyakorlatban, inkább a szisztéma sikerének tudható be. Hisz mára, a globális rendszerek általánossá válásával gyakorlatilag az egész világ (teljesen vagy legalább egyenértékű megoldásként) a Gergely-naptárt használja. És e nyolcmilliárd felhasználó harmadrészben sem keresztény kultúrájú. Gondoljanak csak az arab világra, Kínára, Indiára és akkor a vallástalanokat nem is említettük. Márpedig nekik Krisztus valószínűleg annyit sem jelent, mint a város alapítása. Nekik, ahogy mindannyiunknak természetesebb időszámításunk után, vagyis i.u. 2025-öt írni, mint a.u.c. 2778-at. Amennyit ma mutatna Rómában a naptár…
Képek
Dionysius Exiguus a husváti ciklust öröknaptárként mutató segédlete Ravennában, Nagy Teodorik hagyatékából, 6. század
Dionysius Exiguus ábrázolása egy bizánci ikonon, 7. század
A Liber Pontificalis egy 1086-1100 között keletkezett oldala
