Az első között az elsőt keressük: célfotóelemzés következik a korabeli krónikák alapján.
A mindjárt vizsgálódásunk elején kizárt Magellán és a nemzeti érzés túlhabzása okán elvetett Drake után, 18 névhez jutottunk. De kikhez is? A már említett és nem indok nélkül dicsért Pigafetta (aki maga is egyike volt e tizennyolcaknak), a különben igen alapos és részletes beszámolójában sajnos nem sorolja fel név szerint a szerencsés révbeérteket. Az ügy mégsem veszett fejsze nyele: egy Herrera nevű egyházkrónikás Decade című művének IV. kötetében ugyanis tüzetesen leírja a Földkerülés diadala okán tartott sevillai örömünnepet. Ezen belül is azt a felemelő jelenetet, mikoris az emberfeletti cselekedet túlélői és egyben véghez vivői ruháikat megszaggatva, égő gyertyával kezükben, meztélláb zarándokolnak el a Nuestra Señora de la Victoria székesegyház főoltárához, hogy hálát adjanak az Úrnak csodálatos megmenekülésükért!
Ők volnának a hősök: Miguel de Rodas hajómester, Martin de Insaurraga kormányos, Miguel de Rodas tengerész, Nicolas Griego, Juan Rodriguez, Vasco Gallego a portugál, Martin de Jedicibus, Juan de Santander, Hernando de Bustamente, Antonio Lombardo közönségesen Pigafetta, Francisco Rodriguez, Antonio Fernandez, Diego Gallego, Juan de Arratia, Juan de Apega, Juan de Acurio, Juan de Zubieta, Lorenzo de Iruna, Juan de Ortega, Pedro de Indarchi, Ruger Carpintete, Pedro Gasco, Alfonso Domingo tengerész, Diego Garcia, Pedro de Valpuesta, Ximeno de Bargos, Juan Martin, Martin de Magallanes, Francisco Alvaro közönségesen Albo kormányos a hajónapló vezetője, Roldan de Argote és Juan Sebastian del Cano. (Ezt a látványos csattanót, mint megoldást Szuhay-Havas Ervin kutakodásának köszönhetjük.)
Igen ám, de ez is győzelem helyett csak egy újabb bökkenőhöz vezet: a Pigafetta rögzítette 18 dicsőséggel hazatérő csapata a névsor szerint az örömünnepen már 31(!) tagú. Mindenesetre nem kizárt, hogy ez az ellentmondás csak látszólagos. Végtére is a Zöldfoki szigeteken portugál rabságba jutottak is hazakerülhettek időközben. Velük együtt – 18 + 13 – teljes volna a létszám! Ha ez a helyzet az első földkerülés dolgában, valóban igazságos köztük a holtverseny kihirdetése! Persze a szószerinti elsőség 18 részesének kiléte mégiscsak homályban marad…
Ám szerencsére nem ez a helyzet. Krónikájában Pigafetta híven lejegyez egy esetet, ami még Magellán életében, már célközelben, a Fülöp-szigetek vizein történt. Camiguin szigetén, a főparancsnok szumátrai származású rabszolgája, Henrique saját anyanyelvén beszélt a szigetlakókhoz és azok megértették! Magellán ebből arra következtetett, hogy Molukku, vagyis a Fűszer-szigetek már a közelben lehetnek. Henriquét ugyanis egy előző, még keletre induló portugál expedíció vitte magával Lisszabonba, a portugál király udvarába. Magellán ezért ragaszkodott hozzá, mint kalauzhoz és tolmácshoz, a remélt célba érés utáni időkre gondolva. Ennek az epizódnak a rögzítésekor idézi Pigafetta Magellán váratlan felismerését: Henrique közel jár ahhoz, hogy az első ember legyen, aki körül hajózza a világot! Aztán Magellán meghalt ugyan, a felfedezők mégis eljutottak Molukkura. A célegyenesben Henrique révkalauzolásával!
Íme, amikor már lemondtunk róla, itt a váratlan válasz! Henrique, egy maláj rabszolga, akinek csak portugál gazdái keze alatt leélt élettöredékét ismerjük, tette meg az első földkörüli utat!
Toldjuk meg a történetet négy aprósággal. Először is az egésznek igenis van magyar vonatkozása. (Ugye, elképzelhetetlen, hogy ne lenne!) Az említett zsold- és létszámjegyzékek tanúsága szerint, a Concepión tűzérparancsnokát Varga Jánosnak (másutt Magyar, vagy magyar Jánosnak) hívták. Nemsokkal Magellán halála után, a maláj szigetek között jártuk idején elmarad a nevének említése. Feltehetően ő is egyike a szigetlakókkal megesett összecsapásoknak.
Magellán expedíciójának történetéről, Pigafetta beszámolójától függetlenül – ami „csak” 1536-ban látott nyomdafestéket Velencében – igazi kortársi ’bestseller’ is született. A neve után erdélyi származásúnak hihető Maximilianus Transylvanus (1485 – 1531) neves diplomata, humanista, „udvari ember” készítette. Miután a túlélőkkel, köztük Elcano kapitánnyal is beszélt, Valladolidban írta meg híres munkáját 1522. október 24-én egy mentorának, Matthäus Lang von Wellenburg salzburgi érseknek címzett levél formájában. Ez az első változatában latin kézirat, később olasz, spanyol és angol nyelven is megjelent nyomtatásban. Mi előszeretettel Erdélyi Miksaként emlegetjük őt, bár igazából csak annyit tudunk róla, hogy Flandriában született és Karinthiában végezte tanulmányait, Európa nagy levéltárai pedig tucatszám őrzik iratait, leveleit, beszámolóit.
De térjünk vissza Pigafettához. Csak mellesleg említi, hogy amikor a végső siker kapujában, a Zöldfoki szigeteken partra szálltak: „annak megállapítása végett, hogy a naplónkat pontosan vezettük, partra lépésünk után megkérdeztük, hogy a hétnek melyik napját írják ma. Azt felelték, hogy csütörtököt. Ez meghökkentett minket: ugyanis a számolásunk szerint még csak szerdának kellett lennie. Később megtudtuk, hogy az eltérés abból adódott, hogy mi a Földet keletről nyugat felé haladva, tehát a Nap járását követve kerültük meg.” Vagyis Pigafetta - aki matematikus és csillagász is volt s a patagon indiánok, valamint a szigetlakó malájok nyelvének első szószedeteit is ő gyűjtötte egybe - írta le először és határozta meg a vasárnap-hétfő vonal átlépésének váratlan következményeit (lásd Phileas Foggot, Verne hősét a '80 nap alatt a föld körül'-ből).
Végezetül, ami talán a legmeglepőbb: bár Magellán nem érhette meg, hogy a királyi szerződésében rögzített módon részesedhessen belőle, de expedíciója óriási haszonnal zárult. A Victoria pártucat tonnányi fűszer-rakományának (zömében szerecsendió és szegfűszeg) értéke több kisebb ország éves jövedelmét meghaladta…
Képek:
Magellán, majd Elcano útja a Föld körül 1519 szeptember 20 és 1522 szeptember 6 között
Victoria, a 85 tonnás karakk, az egyetlen hajó, mely kiállta az egész út megpróbáltatásait (Abraham Ortelius ábrázolása térképén, 1590)
Magellán útjának és halálának emlékműve a Fülöp szigetekhez tartozó Mactan szigetén
Pigafetta beszámolójához mellékelt térképvázlata Borneo szigetéről
Antonio Lombardo, akit közönségesen Pigafettának neveztek (naplója velencei kiadásában szereplő ábrázolás)
11 „De Moluccis Insulis”, Maximilianus Transylvanus összefoglalója latinnyelvű kiadásának címlapja
