Balaton vármegye?

A Balaton nem három vármegye tulajdona, hanem a nemzet kincse, sajátos egység – vallotta Eötvös Károly 125 éve, és a gondolat lelkes követőkre talált. Remek előterjesztések születtek, de mind elakadt valahol …

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy… Ha valamire, erre a kérdésre igazán illik ez a mesébe kívánkozó – mi is? – válasz talán.

Mert vegyük csak sorra: Hol volt? Hol is lehetett volna máshol? Magától értetődően a Balaton körül volt.

Aztán meg: Hol nem volt? Hát tulajdonképpen és gyakorlatilag soha és sehol nem volt.

Végül pedig: Volt egyszer egy? Mégis lett volna? Bizony ám! Volt is, nagyon is volt. Amin jottányit sem kisebbít, ha nem adatott elég idő ahhoz, hogy tényleg létezni kezdjen…

Ráadásul – ha hiszik, ha nem – Balaton vármegye története szó szerint ennyi. Még a sorrend is pontos. Persze csak így, elnagyolva. A valóságban nagy sora volt annak…

Talán a matuzsálemi kort megért Sárbogárdi Mészöly Gyula (1838 – 1935) kormányfőtanácsos, táblabíró, a „legrajongóbb balatoni kultuszember” vetette fel először komoly formában a Balatonkörnyék egységes közigazgatási régióba vonásának kívánatos voltát. Történt mindez 1893 június 18-án, a ’Siófok’, Balaton-fürdő részvénytársaság telepének megnyitási ünnepélyén.

Nemsokkal később, 1900-ban „a Vajda”, Eötvös Károly így ad alaphangot az Utazás a Balaton körül című páratlan művének: „A Balaton nem három vármegye tulajdona, hanem a nemzet kincse, sajátos egység”. Azonos gondolat jegyében alapította meg 1905-ben a szabadelvű veszprémi országgyűlési képviselő, Óvári Ferenc (1858 – 1938) a Balatoni Szövetséget, melynek programadó elnöke is lett.

Somogy vármegye országgyűlési képviselője, Szupits Dezső (1852 – 1927) főbb vonalaiban kidolgozottnak mondható tervvel állt elő 1913-ban. Ő beszél először Balaton vármegyéről, mert „az a körülmény, hogy három vármegye, három közigazgatási apparátussal, háromféle irányban végzi a munkáját, lehetetlenné tesz minden egységes akarást, vagyis az igazi fejlődést.” A megálmodott új vármegye 8 – 10 kilométeres sávban ölelné körül a tavat és székhelye Keszthely lenne. Ám mielőtt még fontolóra vehették volna a javasoltakat, kitört a Nagy Háború.

Kilenc évet kellett várni az újabb alaposan kidolgozott és átgondolt felvetésig. Miklós Andor mértékadó orgánumában, a népszerű Az Est hasábjain 1922 január 14-én nagy terjedelemben adta közre dr. Erdélyi Magyar Péter államjogász tervezetét. Ekkor a csonka országban 39 megye, illetve megye-maradvány volt található. Erdélyi doktor radikális reformja ezekből 11 vármegyét alakítana, köztük a Balaton nevű közigazgatási egységet Siófok székhellyel.

Báró Wlassits Tibor (1883 – 1931), a Balatoni Társaság elnöke tévesnek tartotta ezeket a törekvéseket. Bár az egységes irányítás híve volt, azt nem a közigazgatási önállóság létrehozásával látta életképesen megvalósíthatónak. Ehelyett ő egy Balaton-minisztérium felállítására tett javaslatot 1923-ban, hogy „megszűnjön az a rendszer, melyben hét minisztérium intézi – óhatatlanul gyakran egymás ellenében – a Magyar Tenger ügyeit.”

Újabb 11 év múltán, Milotay István politikai napilapja, a szélsőségesen nacionalista, keresztény Magyarság állt elő a közigazgatás megreformálásának friss tervével, középpontban egy Balaton vármegye kreálásával. (Egy pillanatra kétséget ébreszthet a javaslat komolyságát illetően a közlés dátuma: 1934 április 1. Ám dr. Mozalovszky Sándor előterjesztésében nyoma sem mutatkozik a humornak…)

Még az újabb világború utánra is maradt a Balaton (vár)megyét életre segítő igyekezetből. Zalai Tóth János (1899 – 1978) a népi építészet apostola 1946-ban a Tér és Forma hasábjain azt fontolgatja, miként lehetne a Balaton környékét egyetlen közigazgatási egységgé szervezni. Ahogy Zalai Tóth a világégést követő újjászületés közhangulatát, úgy félszázaddal később dr. Gajda Pál 1998-ban a rendszerváltás eufóriáját érezte megfelelő háttérnek egy Balaton megye létrehozásához.

Balaton vármegye: teljesen sosem vetették el – teljesen sosem álltak a pártjára. Azaz mégis! Egyszer, 1919-ben. A történtek a Keszthelyen megjelenő Testvériség című lap kommün alatti számaiból rekonstruálhatók. (A Balatonról mindent tudó Zákonyi Ferenc gyűjtötte össze, tanulságul.) „A Munkás-, Katona- és Földművestanács március 30-án tartott ülésén Fodor Imre elvtárs indítványára elhatározta, hogy Balaton vármegye felállítását fogja kérni a belügyi népbiztostól, Keszthely székhellyel. A kérés előterjesztésével Pámer István elvtársat bízták meg, ki el is utazott, hogy a kérelmet személyesen terjessze a belügyi népbiztos elé.” (április 6) „Pámer István elvtárs jelenti, hogy e hó 3-án beadták a párt és a Munkástanács küldöttei a Belügyi Népbiztossághoz a Balaton vármegye térképét és a nép kívánságát tartalmazó határozatokat. Ugyanis 152 község közül 141 követeli a Balaton vármegye felállítását.” (június 19) „A megjelent küldöttek hozzájárultak a tervezetthez és leszögezték, mindent el kell követni, hogy a terv megvalósuljon. A gyűlés egyhangú lelkesedéssel elfogadta az indítványt.” A tudósítás zárómondata: „Balatonvidék proletárjai egyesüljetek!” (július 27)

Balaton vármegye megszületett! És soha többet nem esett szó róla (Fodor és Pámer elvtársak pedig még azon a héten börtönbe kerültek – igaz csak egy év nyolc hónapra…)

Balaton vármegye – ennyi volna az évelő gondolat családfája. Legalább háromszor lelkesedés fogadta. Amúgy magyar szabadalom szerint: aki mellette állt, az se támogatta, és a szavakat nem követte semmi.