Az őszirózsás forradalom hányatott sorsú államát és a mindenkitől elkülönülő németek 2 napig élő köztársaságát mutatjuk be a káosz világából
1918 november 16: Budapesten feloszlik a Képviselőház, a Főrendiház (a Felsőház) pedig úgymond „berekeszti ülésezését”. Ugyanakkor a Parlament kupolatermében a Nemzeti Tanács kihirdet egy öt cikkelyből álló Néphatározatot, melyet alkotmányozó erejűnek(?!) ismer el. Eszerint „Magyarország minden más országtól Független és önálló Népköztársaság”!
(Az ugyanezzel a Néphatározattal megteremtett új állam nem csak az első népköztársaság a történelmünkben, de az első köztársaság is! A közhiedelemmel ellentétben ugyanis 1849 április 14-én a debreceni nagytemplomban az Országgyűlés „csak” a trónfosztást és Magyarország függetlenné nyilvánítását szavazta meg. Az államforma eldöntését a harcok elültéig függőben hagyta.)
Magyar Népköztársaság (első Magyar Köztársaság)
(1918 november 16 – 1919 március 21)
Legalább annyira a kényszer teremtette meg, mint az egységes, szervezett tömegakarat. Miután Németország és Ausztria köztársaság lett, a cseh állam egyenesen Csehszlovákiának(!) kiáltotta ki magát, s Horvátország is önállósult, a Monarchia „maradékának” egyszerűen muszáj volt gondoskodnia önmagáról.
Létrehozása pillanatában – elvileg – 282 870 négyzetkilométeren terült el: a déli Dráva-Duna országszéltől eltekintve, lényegében az „ezredéves” határokon belül. (Mindaddig a történelminek nevezett Magyarország területe 325 411 km2-et tett ki.) Az államot kezdetektől gróf Károlyi Mihály vezette, 1919 január 11-ig miniszterelnökként, mikoris a Nemzeti Tanács a katasztrófával fenyegető belső válság feloldására államelnökké nevezte ki. Ám továbbra is ő játszotta a (kissé álmodozó, túl naiv és nagyvonalú) vezetőszerepet. Utódja a miniszterelnöki székben január 18-án Berinkey Dénes lett.
A román királyság csapatai már november 13-án több ponton átlépték Erdély határait. A cseh haderő december 3-án elvi engedélyt kap Párizsban Szlovákia megszállására – aminek neki is lát. Az állam alig négyhónapos léte egyre inkább tragikomikus vergődés, valóságos haláltánc csupán a szerb-román-cseh-francia megszálló erők akciói és követelései, az Antant újabb és újabb jegyzékei parírozására.
A nemzetközi helyzetben szemlélve is meg- és feloldhatatlan helyzetet Károlyi számára súlyosbította az a belső harapófogó, melynek szorítása végül végzetesnek is bizonyult az „őszirózsás álom szépreményű állama” számára. A polgári forradalmat felvállaló és annak élére álló arisztokratát kivetette a régi uralkodóosztály – miközben az Európán átsöprő szovjet-típusú agitáció és szervezkedés felszámolandó célpontjává is vált. Nem talált szövetségest sem határon túl, sem országában. Nemhogy támogató segítséget. Március közepére, az Antant újabb követelését, a Vyx-jegyzéket követően egyszerűen nem maradt hova, nem volt hogyan tovább. Távoznia kellett.
(Az Őszirózsás forradalom és következményei története maga a magyar államtörténet. Nagy vonalakban mindannyiunk előtt ismeretes(?) már az általános iskolából. A tanulságok, az már más kérdés. Azokon máig vitatkoznak szakemberek és érzékeny érdeklődők egyaránt.)
1918 december 1: Az erdélyi románok gyulafehérvári gyűlése határozatban mondja ki Erdély csatlakozását a Román Királysághoz.
Hiénc Köztársaság, Republik Heinzenland
(1918 dec 6 – december 8)
Az első világháború végén a katonai összeomlást követő politikai-, majd közigazgatási összeomlásban a Monarchiát finoman fogalmazva elhagyták addig oly hűséges népei. Ki-ki vitte magával, természetesen, a területén otthont találó szórvány németséget. A teljes szétforgácsolódás elébe vágva, a németajkú lakosság egytömbű magvát felölelően kiáltotta ki az osztrák Ideiglenes Nemzetgyűlés a Német-ausztriai Köztársaságot. Aki kimaradt ebből a reménybeli egységből (Dél-Tirol, Felső-Kraina (Szlovénia nagyrésze), Szilézia részein túl) az nemzeti érzelmét tekintve joggal aggódhatott. Ilyen valaha bajor telepesek alkották a hiéncek kisebbségét, Vas és Sopron, Pozsony és Moson vármegyék színnémet településeit, németajkú nemzetiségét. Ők leginkább a cseh okkupációtól tartottak, ahogy a „szláv korridorhoz” sem kívántak tartozni Csehszlovákia és a délszláv állam közé szorulva. A magyar vagy az osztrák fennhatóság kérdésében erősen megosztottak voltak. Leginkább valami autonóm státusz elérése lebegett a szemük előtt, osztrák védnökség alatt. Ennek elősegítése érdekében kiáltották ki egy helyi politikus, Hans Suchard (1893 – 1968) vezetésével saját államukat, a Hiénc Köztársaságot 1918 december 6-án Nagymartonban, a miniállam székhelyén. A lépést a sikeres népvezér sommásan indokolta: „Magyarországon nem akarunk maradni, Ausztriához nem engednek csatlakozni, a Csehek fenyegetnek, ezért létrehoztuk saját köztársaságunkat.” A közeli Sopron viszonylag nagylétszámú (magyar) helyőrsége azonban már másnap fellépett a rend helyreállítása érdekében. Egy nap alatt megszállták az újszülött államot, vezetőjét pedig letartóztatták. (A később hazaárulásért halálra ítélt Suchardot végül Károlyi Mihály kegyelemben részesítette. Az addig szociáldemokrata politikus ezt követően kommunista, majd nemzetiszocialista színekben képviselte a hiéncek csorbíthatatlan jogait és érdekeit.)
A hiéncek lakta sáv egyébként Pozsony előterétől jócskán Kőszeg aláig húzódik. Természetes központja Kőszeg, de az államalapító(k) a csak átmeneti székhelynek tekintett Nagymarton után Sopront szemelték ki a kis német állam fővárosának. Nevük pedig – el ne felejtsük ideiktatni osztrák-bajor dialektusban, szép hiénci nyelven – Repulik Hoanznlaund.
Folytatjuk – legközelebb a Szepesi Köztársaság (1918 dec 9 - dec 17) viselt dolgaival folytatjuk, ahol szintén az újszülött Ausztriából kirekedt németség próbált meg megélhető esélyt találni a jövője számára.
Képek:
Az első Magyar Népköztársaság címere (természetesen korona és angyalok nélkül, majdnem a kossuthi megoldás)
Az Őszirózsás forradalom államának határai kikiáltásakor és amikor kényszerűen átadta a hatalmat – avagy a hullarablók szapora munkája 1918 őszén és 1919 telén
A Bécsből sietve hazaérkező szocdem forradalmár, a Hiénci köztársaság megálmodója, Hans Suchard – sikeres ingatlan és adószakértő korában, az ötvenes években
„Nyugat-Magyarország németjeihez! Minden nemzethez és államhoz!...” A proklamáció kézirata, melyből kikiáltották a Hiénc Köztársaságot
Mattersburg - vagyis Nagymarton - a múltszázad elején
