Világos indul és 549 lépésben mattot ad – egy valóságos feladvány is megmutatja, hogy a szépség relatív.
Ha az ember valamivel istenigazában foglalkozik, akkor az kitölti számára a teljességet. Abban fogja megtalálni a jót és a rosszat, onnan költöznek életébe a szépségek, de a szörnyetegek is. Végtére is a szenvedély tárgya – a maga módján – az egész világ! Olykor szórakoztatóvá, olykor ijesztővé teszi ezt, amikor mondjuk egy orvos „gyönyörű vakbelet” vagy annak „csúnya szövődményét” mutatja, és a legtöbbünk semmi különbséget sem lát a dologban. De ez maradjon a kívülállók gondja! A beavatottak előtt nyomban végtelen titkok gazdag kertje nyílik meg cinkosan. Miért pont a sakkozók lennének ezzel másként?!
Hiába mozgat mindeneket a szépség bűvölete, maga a kiváltó jelenség igencsak viszonylagos – már a legszelídebben fogalmazva. Hogy azt bárki belássa, elég egy zsírfarú bantu gyönyörűséget Angelina Jolie mellé ültetni. És a „helyzet csak fokozódik”, mennél speciálisabb területeken igyekezünk a szépséget tetten érni. Pedig a jelenléte, hatóereje, nem múlandó értéke a legváratlanabb helyeken is nyilvánvaló. Még a mérhető, „eredményre játszott” dolgokban is. Csakhogy ott a szépség gyakran külön utakra téved. Könnyen ellentmond az eredményességnek. Például a versenysakkban is.
A sakk amúgy sem a tomboló nagyközönség sportága, de ha legfőbb vonzereje, a játék szépsége kockázattal jár, a mindenáron eredményre törők, bizony hamar lemondanak a csillogásról. Maga a sakktörténet a bizonyság rá, hogy a leglátványosabban játszó spílerek (mondjuk Marshall, Rossolimo, Tartakower…) ritkán voltak a legeredményesebbek is egyben. Még egy Talt is visszavetett olykor a mindenkor az emlékezetes alkotásra való törekvés.
Ezt az ellentmondást ismerték fel idejekorán a Fourth American Chess Congress (mai szóhasználattal az USA 4. sakkbajnoksága) szervezői 1876-ban. Hogy a végső győzelemre esetleg már nem esélyes játékosok alkotókedvét és ezzel a verseny látványos voltát, közönségvonzását is megőrizzék, kitalálták a „Brilliancy Prize-t”, a „Szépségdíjat”. (Az igazsághoz tarozik még, hogy a polgárjogot nyert magyar név-változat mintha elszürkítené az eredeti megnevezést. Brilliancy ragyogást, éleselméjűséget (is) jelent, nem csak „egyszerű” szépséget…) A független zsűri és a nézők szavazatai alapján a legkiválóbbnak ítélt játszmavezetés elismeréséül komoly összeggel járó különdíjat írtak ki. És – mivel a nagy lehetőségek hazájában is gyalog mentek a dolgok, akkor még nem, de – a bajnokságot közvetlenül követő New Yorki versenyen a díjat (már) ki is adták. Ez a kezdeményezés aztán általános népszerűségre tett szert, máig méltányosan kárpótolva azokat, akik az eredmény kedvéért nem mondanak le az alkotásról, még ha ezzel saját magukat hátrányos versenyhelyzetbe hozzák is. Mindenesetre a világ első szépségdíját az angol Henry Edward Bird (1830 – 1908) érdemelte ki akkor, egyáltalában nem mellesleg Amerika negyedik bajnokságának győztese, az ír Mason elleni teljesítményével:
Henry Edward Bird – James Mason
New York, 1876 – Francia védelem (C11)
1,e4 e6 2,d4 d5 3,Hc3 Hf6 4,exd exd 5,Hf3 Fd6 6,Fd3 O-O 7,O-O h6 8,Be1 Hc6 9,Hb5 Fb4 10,c3 Fa5 11,Ha3 Fg4 12,Hc2 Vd7 13,b4 Fb6 14,h3 Fh5 15,He3 Bfe8 16,b5 He7 17,g4 Fg6 18,He5 Vc8 19,a4 c6 20,bxc bxc 21,Fa3 He4 22,Vc2 Hg5 23,Fxe7 Bxe7 24,Fxg6 fxg 25,Vxg6 Hxh3+ 26,Kh2 Hf4 27,Vf5 He6 28,Hg2 Vc7 29,a5 Fxa5
30,Bxa5 Bf8 31,Ba6 Bxf5 32,gxf Hd8 33,Hf4 Vc8 34,Hfg6 Be8 35,Hxc6 Vc7+ 36,Hce5 Vxc3 37,Be3 Vd2 38,Kg2 Vxd4 39,f6 gxf 40,Bxf6 He6 41,Bg3 Hg5 42,Hg4 Kg7 43,Hf4 Ve4+ 44,Kh2 Hh7 45,Hh5 Kh8 46,Bxh6 Vc2 47,Hhf6 Be7 48,Kg2 d4 49,He5 Vc8 50,Hg6+ és az ír mester megadta magát.
Bird, az ízig vérig rendhagyó jelenség sikere aligha volt meglepetésnek mondható. Bár csak tizenöt évesen tanult meg sakkozni, már három év múlva a londoni klubok és kávéházak kiválósága lett. Több mint ötven évig tartozott a világ élvonalához, mégsem lett profi sakkozó soha. Keresett könyvelő és neves író volt. Két nagy enciklopédikus munkája – A sakk története és emlékei, illetve Az angol vasutak – máig tanulságos olvasmány. Élt-halt a sakkért. Gyakran bevallotta: „szívesen játszana bárkivel, bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között”. Hogy milyen eredménnyel? Ítélje meg mindenki maga: elbánt-e bárki, ha egy gyors játszma erejéig is így a sakkozás legendás második világbajnokával?
Bird – Emanuel Lasker, 1892 – Dán csel
1,e4 e5 2,d4 ed 3,c3 dc 4,Fc4 cb 5,Fxb2 Vg5 6,Hf3 Vxg2 7,Bg1 Fb4+ 8,Ke2 Vh3 9,Fxf7+ Kd8 10,Fxg7 He7 11,Hg5 Vh4 12,He6+ és matt!
A végleteket sokszor alig egy hajszál választja el. Azok a szabályok, melyek a gyönyörűségek megszületését lehetővé teszik, túlzásokhoz is vezethetnek néha. A szépség paródiáihoz – jobb esetben. De szörnyeket is szülhetnek egyenesen, ha úgy isten igazából elszabadulnak. Itt van például a játékot kordában tartani igyekvő, eredetileg „harminclépéses szabály”. Hogy ne fulladhasson minden végtelen időhúzásba, a másik egyszerű „kiülésébe”, idegeinek elnyűvésébe, a 19. század végén először az időkorlátozást vezették be (kezdetben két-két óra fejenként negyven lépésre, majd húszlépésenként újabb egy-egy óra). Azután az ennek ellenére is szívóskodók kordába szorítása következett: kimondták, hogy ha harminc lépésen (húzás-páron) keresztül nem történik sem ütés, sem gyaloglépés, az állás automatikusan döntetlen (hiszen mondhatjuk: nem történt, nem változott semmi). Ezen később, kivételes számolóképességű nagymesterek tiltakozására változtattak: felemelték a kritikus határt ötven lépésre. Lényegében ma is ez volna érvényben. Volna – de jött a számítógép! Elkezdődött a lehetséges állások teljes(!), kimerítő feldolgozása. Mihamar tömegével akadtak fenn a hálón olyan állások, melyekben a legjobb, egyedül célravezető játék több mint ötven lépés alatt vezet matthoz. Ezek hatására a pontos (ám igazábol szinte soha alkalmazásra nem kerülő) szabály úgy változott, hogy azok a helyzetek kivételt képeznek, amelyekben valamelyik fél a bírónál bejelenti és a saját gondolkodási idejének terhére bizonyítani is tudja, hogy x, (ötvennél több) lépésben tud csak dűlőre jutni.
Már a múlt század nyolcvanas éveire Ken Thompson, a Bell-laboratórium óriáskomputerén minden(!) 4 és 5 bábos állást kielemzett. Az ő munkáját Leo Stiller (Lewis Benjamin Stiller) az ezredfordulóra a 6-bábos állásokra is kiterjesztette. E munka (mellék)terméke ez az állás:
Nevezhetnénk matt-feladványnak is, csak hát ki lenne a szerző? Mindenesetre a szakirodalom „Stiller szörnyetegének” nevezi. A „feladvány” feltétele: világos 255 lépésben mattot ad! (Helyhiány miatt csak röviden: 1.Ka6! – a kétlépéseseknél a kulcslépésnek kijáró felkiáltójellel, a többi nyilván már fejben is megy akárkinek…) A computer mindenesetre azt állítja, hogy ha sötét bárhol eltér az általa megadottaktól, hamarabb kap mattot, ha viszont világos játszik valahol másként, tovább tart a játék, ami azt jelentené, hogy érvénybe lép az 50 lépéses szabály…
Ken Thompson egy linket tett közzé adatbázisához. A címe így szólt: „Játssz sakkot Istennel.” Stiller szörnyetegének levezetését Tim Krabbé hasonlóan kommentálta: „Lejátszani ezeket a lépéseket hátborzongató élmény. Nem emberi mozdulatok; egy nagymester sem érti őket jobban, mint aki csak tegnap tanult sakkozni. A huszárok ugranak, a királyok körbejárnak, a nap lemegy, és minden lépés maga az igazság. Olyan, mintha feltárulna előttem az Élet Értelme - csak észt nyelven.
Azóta a 7-bábos adatbázis is teljes (2018) és már a „nyolcszemélyes” állásokon dolgoznak. E munka újabb eredménye egy „világos indul és 549 lépésben mattot ad” állás (a Moszkvai Lomonoszov Egyetem kutatóinak vívmánya) – de ennek részletezésétől minden még épelméjű olvasót megkímélnék (aki mégsem tud élni nélküle, megtalálja Stiller szörnyetegével egyetemben a holland Tim Krabbé nemzetközi nagymester honlapján a neten).
Henry Edward Bird és kézjegye, az 1895-ös hastingi verseny tornakönyvéből
A rend kedvéért
A teljes képhez tartozik, hogy ellenőrizetlen (nem szak) portálokon egy kissé eltérő alapállás és egy kilenc lépéssel hosszabbnak ígért, de nem mellékelt levezetés is létezik. Mi (a tudomány bűvöletében) Stiller eredeti publikációjánál maradtunk. Ott a cikkünkben közölt ábra és az alábbi „megoldás” szerepel:
