Szellemjárás Leningrádban – Aki önmagával játszott, és vesztett

Két varázslatos álmot fogunk bemutatni – a művészet és a sakk szerelmeseinek.

Kubla kán története, az angol Coleridge klasszikus poémája a világirodalom legtalányosabb műveinek egyike. A szerző, Samuel Taylor Coleridge (1772 – 1834) az angol romantika megalapozója, programjának megfogalmazója. Észak-nyugat Angliában, a Tó-vidéken élt eszme- és alkotótársaival. A 18. és a 19. század fordulóján ők, a Tavi-költők voltak az angol irodalom meghatározó vonulata. Megidézett híres verse – mindössze 54 sor, egy töredék – 1797-ben keletkezett. De hogy hogyan, az máig vita tárgya. Maga Coleridge sem szolgált róla egyértelmű magyarázattal. Egy éjjel, zaklatott álmában sejtelmes vendége valósággal diktálta a művet – míg egy váratlan látogató meg nem zavarta a sugallatot. Aztán hiába minden. A zavar múltán a kézirat folytathatatlannak bizonyult. Kubiláj, a Mongol Birodalom nagykánja fővárosa, Xanadu díszének sosem látott kéjpalotát építtet, amelyben „Abesszínia lányának varázsdala…” – és nincs tovább. Coleridge két évtizedig próbálta folytatni, kiegészíteni, befejezni, magyarázni, de nem jutott semmire. Végül megadta magát: 1816-ban rövid bevezetővel kiadta a változatlan eredetit. Torokszorító, gyönyörű és értelmetlen: minden olvasóját elvarázsolja. Magyarul is, hála Szabó Lőrinc mesterfordításának. Hogy mi valójában? Hallucináció vagy egy ópiumálom lenyomata? Torzó vagy kódolt üzenet? Végtére is mindegy. Kubla kán, Xanadu, a lány Abora hegyéről és az álombéli dal azóta hódít. Ellenállhatatlan.

Ezt a csodát élte meg – miként később többször is beszámolt róla – Bronstein nagymester 1960-ban, a tél derekán egy leningrádi szállodában. Persze ez is egy mesebeli történet, a (mint látni fogjuk, kétszeresen érintett) főszereplő maga is többféleképpen adta elő az idők folyamán…

A Szovjetunió 27. sakkbajnokságának döntőjét Leningrádban rendezték meg 1960. január 25 és február 26 között. Elképesztő erősségű mezőny vívta ki az indulás jogát. Három világbajnok mellett kilenc világbajnokjelölt is a húszas mezőny tagja volt. David Bronstein (1924 – 2006) az egyik esélyesnek számított, különösen a verseny elején, amikor néhány váratlan vereség még nem vetette vissza a középmezőnybe. De az volt Viktor Korcsnoj (1931 – 2016) is. Érthető tehát, ha a nemrég Botvinnikkel (1911 – 1995) még világbajnoki döntőt játszó Dávid különösen odafigyelt az éppen befutó új sztárnak számító Viktor elleni partijára. Mivel Korcsnoj akkoriban többször kísérletezett az angol megnyitás valami indiai vezércsel-rendszerrel kacérkodó átmenetével, úgy érezte, itt lesz keresnivalója… Még lefekvés után, éjjeli félálomban is ezen jártak a gondolatai:

„Mondjuk 1,c4 Hf6 2,Hf3 e6 3,Hc3 után megpróbálhatnám 3, – Fb4-et és ha 4,d4, akkor 4, – d6.” És míg az alvás küszöbén, vagy már túl is azon ő világos – reménybelien Korcsnoj – vonalvezetését igyekezett előrevetíteni, egy másik Bronstein egyre ellenállhatatlanabb lendülettel álombéli kombinációt varázsolt a táblára. Előbb 5,Fg5 h6 6,Fh4 Ve7!, majd amikor ez utóbbi lépést hibának véli világos, az éjféli kísértethistóriához méltóan fogalmazva, „testet ölt a végzet”: 7,Va4+ Hc6 8,d5 exd 9,cxd

Ve4 10,Hd2 Vxh4 11,dxc 0-0 12,a3 Hg4 13,g3 Vf6 14,axb Vxf2+ 15,Kd1 b5 16,Vb3 Fe6 17,Va3 He3+ 18,Kc1 Ve1+ 19,Hd1 Vxd1+ matt!

Összegezve a történteket: Bronstein, egymás elleni játszmájuk előtti egyik éjjel, míg igyekezett kidolgozni a Korcsnoj ellen követendő haditervét, szembetalálta magát önmagával – és vesztett!

Ez volna a történet egyik verziója. Húsz év múltán, Bronstein egy nagyinterjúja alkalmával, Jack Straley Battell (1909 – 1985), az amerikai Chess Life munkatársa kérdéseire válaszolva lényegében ugyanígy idézte fel a szellemkalandot. Csak a látomás-játszma kezdőlépéseire emlékezett más sorrendben (1,d4 Hf6 2,c4 e6 3,Hc3 Fb4 4,Fg5 h6 5,Fh4 Ve7 6,Hf3 d6 és innentől már az előbbiek szerint. Ami nemigen változtat az egészen, s maga Bronstein nevezett ezt az ő Kubla-kán történetének.)

A másik verzió prózaibb: még később, egy nyilvános szereplése alkalmával, ahol szóba került ez a különös parti, azt állította, félreértették őt. Ő csak „felejthetetlen sakkálomnak” nevezett egy gyönyörű kombinációt. Az angol változatban ez jelent meg úgy, mintha megálmodta volna, mintha látomásként élte volna át…

Talán a rejtélyes első változat a hihetőbb – a megkésett másodikból ugyanis túl kézenfekvően kikandikál a kimagyarázkodás kényszere. Megélt szellem-kalandról beszámolni a megkövülten materialista Szovjetunióban? Súlyosbítva a helyzetet az angol kultúrtörténet egyik legnegatívabb motívumával? Időközben ugyanis Coleridge és Kubla-kán hatalmas népszerűsége az angol nyelvben szitokszóvá, degradáló jelzővé tette a mű alkotásának misztériumát szétzúzó hívatlan jövevény nevét. A szomszéd falu, Porlock menesztett valakit az íróhoz, valami üzleti ügy eligazítására – és az ihletett pillanat szertefoszlott. Az említett Bronstein-előadásról „A Szovjetunióban nincsenek szellemek” címmel számolt be az orosz sakklap. Talán beszédesebb az angol Sakk Magazinba is leadott közlemény: „There’s No Porlock in Russia!” A munkás-paraszt hatalomban semmi sem gátolhatja az alkotás folyamatát! Nincsenek Porlockok Oroszországban! (És az ópiummámorról akkor még nem is beszéltünk…)

Már csak annyi tartozik a földöntúli esethez, hogy hogyan alakult ehhez képest a valóság. A bajnok abban az évben Korcsnoj lett, a mögötte holtversenyben végző Petroszján és Geller előtt. Ám előbb, 1960 február 11-én tényleg lezajlott a 27. szovjet sakkbajnokság döntőjének egyik várt slágermérkőzése:

Korcsnoj – Bronstein

1,c4 Hf6 2,Hc3 e6 3,Hf3 Fb4 4,e3 c5 5,Fe2 0-0 6,0-0 Fxc3 7,dxc b6 8,Fd3 Fb7 9,Ve2 Fe4 10,Bd1 Hc6 11,He1 d6 12,Fxe4 Hxe4 13,f3 Hf6 14,e4 He8 15,f4 Ve7 16,Vf3 Bd8 17,b3 Vb7 18,g4 He7 19,Fe3 Hf6 20,Hg2 Vxe4 21,Ve2 h5 22, h3 hxg 23,hxg Vg6 24,g5 He4 25,Bd3 Hg3 26,Vd1 Vh7 27,Kf2 He4+ 28,Kg1 f6 29,Vg4 Vf5 30,Vxf5 Hxf5 31,Be1 fxg 32,Fc1 Hfg3 33,fxg e5 34,Bde3 d5 35,cxd Bxd5 36,Bxe4 Hxe4 37,Bxe4 Bd1+ 38,Be1 Bxe1+ 39,Hxe1 Bd8 40,Kf2 Bd1 41,Fe3 Kf7 42,Hf3 Ke6 és döntetlenre adták.

Mit mondhatnánk: szürkébb, bizonytalanabb álombéli elődjénél. Ha választani kellene, a nagymester önmagával vívott küzdelme sokkal szebb és meggyőzőbb.

Ami jelképesen is felfogható…