Úton az I. Londoni Sakk-kongresszus felé – ami végül elmaradt.
Még frissen él a nagyközönség emlékezetében a tavalyi év leglátványosabb eseménye, a világkiállítás, amit a Bureau International des Axpositionas szervezett és engedélyezett Oszakában. Az Expo 2025, melyet fél év alatt - április és október között - közel 30 millió látogató keresett fel!! Mi legutóbb ebből az alkalomból az elsőről, az 1851-es londoniról emlékeztünk meg. Pontosabban a világ többé-kevésbé ennek a keretében megrendezett első nemzetközi sakkversenyéről. Adósak maradtunk azonban a részletekkel. No meg az egyenlők és az önjelöltek közül ott trónra lépő első, nem hivatalos világbajnok, Adolf Anderssen előtti tisztelgéssel.
Szóval, minden készen állt, hogy kezdetét vegye a nagy verseny. Ám természetesen akadtak és késedelem nélkül színre is léptek a gáncsoskodók. Legelőbb Anglia második-harmadik játékosa, George Walker minősítette komolytalannak az egészet és bojkottot hirdetett. (Igazát bizonyítandó a távolmaradó „komolyak” nevében kihívta a leendő győztest egy „igazi versenyre”, amit aztán Anderssen, a londoni első, megalázó fölénnyel szintén megnyert.) Annyit azért elért, hogy a hozzá hasonlóan második-harmadik brit sakkozónak tartott Daniel Harrwitz indulását lehetetlenné tegye. A bojkott ezzel ki is merült.
Aztán a nemrég még világbajnoknak tekintett francia Saint-Amant (talán Staunton elleni vereségétől kedvét vesztve) az éppen akkor kitört kaliforniai aranylázat nagyobb kihívásnak tekintette: inkább odautazott, mint országa konzulja. Szintén diplomáciai kötelezettségeire hivatkozva mentette ki magát a porosz Tassilo von Heydebrand und der Lasa, bár valószínűleg pusztán nem feküdt neki az ilyen küzdelem. Párosmérkőzéseken gyakorlatilag mindenkit megvert már és beérte ennyivel. Nem sokkal az első londoni verseny után az elégtételt kereső Stauntont is legyőzte.
Az előző évtized sakk-világszenzációja volt Pest kettő-nullás győzelme Párizs ellen. A tulajdonképpen a Café de la Régence és a Wurm-kávéház közötti távsakk összecsapás magyar triásza hivatalos is volt a nagy versenyre. Ám addigra Grimm Vince, a közben elbukott magyar szabadságharc nyomdásza már a száműzöttek kenyerét ette a szíriai-török Aleppoban. Szép epizódja a versenynek, hogy a záró banketten üres széket hagytak a tiszteletére, miközben megható levelét felolvasták. Lőwenthal János Jakab szintén kivándorolt, s a versenyen már Johann Jacob Löwenthalként Amerikát képviselte. Egyedül Pest város levéltárnoka, Szén József jutott ki magyarként a versenyre. Az orosz különítmény elakadt a hosszú úton. Petrov és Sumov nem érkezett meg időben, a verseny után be kellett érjék a Világkiállítás látnivalóival. A csak pár napot késő Carl Jaenisch egy vigasz párosmeccset vívhatott az addigra már kiesett Stauntonnal, amit el is vesztett. Végül az indiai fenomén, John Cochrane pedig a Calcutta Chess Club nevében csak egy nagyvonalú (100 fontos) díjat küldött maga helyett.
De a szervezők úrrá lettek minden nehézségen – és a többi már történelem. A mai sakk történetének első lapja. 1851 május 26-án nyolc párban, 16 sakkozó asztalhoz ült a Világkiállítás egyik fényűző dísztermében! A küzdelem kieséses rendszerben folyt, akár egy tenisz torna – nyilván a britek mást el sem tudtak képzelni. Az első fordulóban három, a többiben hét játszmás kis párosmérkőzések győztesei jutottak tovább. A kiesettek hasonló rájátszásban döntötték el az alacsonyabb helyezéseket. A győztes, némi meglepetésre a krisztusi korú breslaui (a „mi” Boroszlónk, a mai Wroclaw akkor porosz nagyváros volt) matematikatanár, Adolf Anderssen lett. A nagy vesztes, az eredetileg győztesnek várt Howard Staunton nyomban ki is hívta egy úgymond mindent eldöntő visszavágóra, mondván, hogy őt túlságosan lekötötte a szervezés és a házigazda szerepköre – ám a tervezett meccsből nem lett semmi. Anderssent pedig egészen 1866-ig a világ legjobbjának, az első, nem hivatalos világbajnoknak tartották a kortársai.
Szén József jól, de kissé balszerencsésen szerepelt. A későbbi győztessel már a második körben, a legjobb nyolc között összekerült és az egyik legszorosabb küzdelemben maradt csak ellene alul. Andersent kétszer le is győzte! A rájátszásban is mindenkit megvert, s így végül az ötödik helyen zárta a nagy vetélkedőt. Kissé megmosolyogtató az a kortársi igyekezet, mely nem érve be ennyivel, összegezte a fordulók számszerű eredményeit (mi elégedjünk meg a „felsőházzal”, a hat eldöntött helyezés elérőjével):
Adolf Anderssen 15 pont (+14 -5 =2), Elijah Williams 13,5 (+13 -7 =1), Marmeduke Wyvill 13 (+12 -10 =2), Szén József 12,5 (+12 -4 =1), Hugh Alexander Kennedy 10 (+9 -8 =2), Howard Staunton 10 (+9 -10 =2). És Szén máris egy hellyel előrébb került. Láthatjuk azt is, hogy ő vesztette a legkevesebb játszmát. Aztán ha még százalékot is számítanánk, ölünkbe hullana egy utólagos, de megérdemelt győzelem. Kimondhatnánk (volt, aki ki is mondta, le is írta) hogy majdnem 74%-os teljesítményével tulajdonképpen(?!) Szén József volt a világ első nemzetközi sakkversenyének győztese!
Végezetül még egy félreértés. A sakk egyik múlhatatlan fényű gyöngyszemét is ekkor alkották. Az azóta csak a „Halhatatlan játszma”-ként emlegetett partit valóban Londonban játszották, a verseny idején, de nem annak keretében. A versenyt megelőző esélylatolgatások a Franciaországot képviselő, orosz emigráns, balti német Lionel Adalbert Bagration Felix Kieseritzky-t az első hely egyik várományosának jegyezték. Ám ő indiszponáltan játszva már az első fordulóban kiesett – éppen Anderssen ellenében. De mint minden igazi harcos, a vereséget nyomban feledtetni igyekezett. Természetesen tét mérkőzésen. És ki más, mint a nagy vetélytárs ellen a verseny egyik szabadnapján. Ha már amúgy is úgy tartja számon a világ, hogy ez a felülmúlhatatlan teljesítmény az első nagy londoni versenyhez köthető, ne fosszuk meg mi sem magunkat tőle. Gyönyörködjünk benne ezúttal az első Világkiállítás, az első nemzetközi sakkverseny, az első világbajnok emléke előtt tisztelegve:
Karl Ernst Adolf Anderssen – Lionel Adalbert Bagration Felix Kieseritzky
London, 1851 – Királycsel (C33)
1,e4 e5 2,f4 exf 3,Fc4 Vh4+ 4,Kf1 b5 5,Fxb5 Hf6 6,Hf3 Vh6 7d3 Hh5 8,Hh4 Vg5 9,Hf5 c6 10,g4 Hf6 11,Bg1 cxb5 12,h4 Vg6 13,h5 Vg5 14,Vf3 Hg8 15,Fxf4 Vf6 16,Hc3 Fc5 17,Hd5 Vxb2
18.Fd6 A csodálatos kombináció kezdete. 18, – Fxg1 19,e5 Vxa1+ 20,Ke2 Ha6 21,Hxg7+ Kd8 22,Vf6+ Hxf6 23,Fe7+ és matt!
Azóta a világkiállítás-biznisz végleg felzárkózott harmadiknak a Nagy Ügyek mellé. Semmi sincs a földön (békeidőben), ami akár csak nagyságrendileg annyi embert, anyagot és pénzt mozgatna, mint egy olimpia, egy futball vébé vagy egy világkiállítás!
Csak mintha a sakkot felejtették volna ki belőle százhatvannégy év alatt – egy kicsit…
Képek
London madártávlati képe 1851-ből. Jobb oldalon a Hyde-park, annak is a felső oldalán a Crysal Pallace látható. A kép egy balon kosarából készített, elmosódott dagerrotípia grafikus „megerősítése”. Lényeges fegyvertény, hogy légifelvételről van szó, hiszen az aeronautika addig mondhatni francia privilégium volt
Szén József (1805? – 1857), az első magyar sakkmester
A „Nagy Kiállítás” belépőjegye, mellyel a sakkozók küzdelme is megtekinthető volt
