Európa legrégibbnek mondott egyeteme, a Bolognai Egyetem világhírű diákjáról mesélünk.
Gyaníthatóan az egyetlen helyes válasz ez a címben feltett kérdésre: minden érdem a bolognai egyetemé. Persze csak a kérdés szó szerint vett változatában – de erről majd később. A válasz mindenesetre zavarba ejtő állítás. Vígoperában hangzik el, nevetséges dadogásként. Miközben – latin alakjában – tekintélyt parancsoló címereket övez. Ennyi is érzékelteti: mennyi minden az a „minden”. Ráadásul, csak hogy tisztán lássunk: amikor ez a mondás járta, a maga tárgyi valójában bolognai egyetem egyáltalán nem létezett…
Persze kezesebb igazságokkal is beérhetnénk. Kevesebb talánnyal, egyszerűbb, kézenfekvőbb üzenettel. Például: „Itt lehet a legkedélyesebben élni.” Mármint Bolognában, amint azt élete jó részével Rossini bizonyította. Nyilván önéletrajzi volt a tanulság. Vagy: „Bolognában az ember jól eszik, jól iszik és jól vásárol.” A konyhájáról, jó borairól, piazzáiról, pezsgő kalmárvilágáról messze földön híres Itáliában ezt kiérdemelni nehezen felülmúlható teljesítmény. Mégse térjünk ilyen kényelmesen napirendre a Bolognai Polgár üzenete fölött. Létezik ugyanis egy, a szó szerint vettnél mélyebb és általánosabb üzenete is ennek a bizonyos Talján Cívisnek…
Az egyetemeknek eleinte nem volt épületük. Megnevezésük a tudás, a tudós elmék egyetemességére, hovatartozására utalt. Ilyen volt Európa legrégibbnek mondott egyeteme, a bolognai is. Állítólag Theodosius császár alapította 425-ben. Bizonyosan Barbarossa Frigyes 1158-ban olyan kiváltságokkal ruházta fel, melyeket máig őriznek modern egyetemeink. Ám épületet – mit épületet: palotát – csak 1562-ben kapott IV. Pius-tól. Egy pápától, pedig Bologna mindig is a világi tudományok, azok közt is elsősorban az orvoslás és a törvénytudomány fellegvára volt.
Az egyetem tényleges létrejötte – Theodosiustól Barbarossáig – hosszú folyamat eredménye volt. A későbbi közmegegyezés az alapítás évének 1088-at fogadja el, amikor is előállt egy olyan intézmény Bolognában, mely az egyháztól teljesen függetlenül tudott működni. Főként jogi tanulmányok folytak itt akkoriban.
A Bolognai Egyetem jelenleg nagyjából 87.000 diákot számlál, akik 5 különböző campuson (Bologna, Cesena, Forlí, Ravenna és Rimini) tanulhatnak, mintegy 33 tanszék több mint 200 kurzusán. Nemrég, alapításának 900. évfordulóján, egy világkonferencián 752 egyetem rektora 81 állam képviseletében minden egyetem bölcsőjeként ismerte el.
Számtalan híresség – Dante, Petrarca, Boccaccio, Rotterdami Erasmus, Kopernikusz, Albrecht Dürer... vagy Umberto Eco – mondhatta el egykori bolognai diákként, hogy többé-kevésbé mindent alma materének köszönhet. Közülük a leghíresebb, bizonyos értelemben egy névtelen: Civis Bononiae. Bolognai Polgár.
Semmit nem tudunk róla, csak a nevét ismerjük. Vagy hát: azt sem.
Viszont egy hatalmas munka vall róla beszédesen, melyet alkotóként jegyez. A XIII. század utolsó éveiben, a bolognai egyetem kebelén készített „világenciklopédia”, a Bolognai Kódex. Mindenről szó esik benne (például a láthatatlan tinta receptjéről), de leginkább a sakkjátékról és említés-felsorolás szinten az egyéb táblás játékokról. Összesen 288 sakkállást tartalmaz – vélhetően a világ akkor ismert összes(!) sakkfeladatát. Nagyrészük arab eredetű. Civis Bononiae nagy munkája ma a Cambridgei Egyetem könyvtárának kincse.
Nevünk puszta fogalom. Bár egyebünk sincs üres fogalmakon kívül. Nevünk tehát időről időre a legfontosabb a számunkra. Néha másoknak is. A név tartalma mégis, ha lassan is, de változik. Szerepe viszont – úgy tűnik – változatlan. A nevünkre várt a feladat, hogy megnevezzen, ezen keresztül kiemeljen minket. S hogy a megkülönböztetett, kitüntetett, egyetlen eggyé emelt állapotban meg is tartson bennünket. Ha változott a tartalma, aszerint alakult, ahogy ezt éppen a legalkalmasabban megtehette. A család neveztetett meg általa, ha az adta a legnagyobb esélyt. A leszármazásra, az eredetre utalt, amikor annak értékét vette homlokára a kor. Hitet, kegyurat nevezett meg, alávetettséget hirdetett pajzsként, amikor az jelentette a megtartó erőt.
Az öntudatra ébredés pillanatában, a reneszánsz küszöbén a közösségünk megnevezése, a hovatartozás jelzése emelt ki valakit a legjobban. Így adódhatott, hogy az 1300-ra keltezett Bolognai kódex tudós szerzője számtalan helyen megörökíti ugyan önmagát művében, de „csak” ily módon: Cívis Bononiae. Vagyis: Bolognai Polgár!
A mi Anonymusunk még az egyház alázatát hirdette, vagy tán csak életben akart maradni a névtelenség árán. A Bolognai azonban már büszkén és visszavonhatatlanul „bolognai”, sőt: „Bolognai”, nem pedig más! „Polgárnak” pedig még inkább kiemelten és megkülönböztetetten az. Személyisége minden kivívott jogával egyetemben! Nomina nuda tenemus – puszta fogalmakat markolunk –, tartotta a deák-latin skolasztika okoskodásaink hiábavaló voltára figyelmeztető egyik reglamája. És lám, azok a „puszta fogalmak” időről időre mindennél fontosabbak lehetnek. Akár egész emberi mivoltunk alapját adhatják.
Civis Bononiae nagy műve nevezetes enciklopédia. Korának műveltsége, művészete, hite és históriája maradéktalanul áttekinttetik benne. Még arra is figyelmet fordít, hogy mint a gondolkodó ember egyik erényét, a sakkot „elhódítsa” az araboktól. Hogy a színvonal sem hagy kívánnivalót maga után, azt bizonyítja a Bolognai Polgár egyik sakkjátszma befejezése – matt két lépésben! – melyet a lovagi erények és a művészetek gyakorlásának példájaként rögzít:
Ne hiányoljuk a világos királyt. Bárhol állhat. Az állás nem “róla szól”. A jelentéktelen részletek elhagyása pedig, még arab hatásra, fontosabb, mint a szabályszerű felállás. Következik 1,Bf7+! Hxf7 2,Hg6+ és matt. Geometriailag is szép végállás. Akár egy varázslat diagramja...
Meg is babonázott szinte minden hozzáértő fogékony szellemet a következő századokban. Nem csoda, hisz kimondatlan üzenete egyre több emberbe fészkelte be magát: az igény a személyes én, az individuum birtoklására. S az a felismerés, hogy az ehhez való jog az ember legelemibb vagyona. Ha tehát Rómát Ravennában temették (amennyiben az osztrogót Alarik, miután mindent felpusztított, oda alapította, az antik kultúra romjaira az első utódállamot), akkor a nem messzi Bologna viszont a modern embert szülte a világra. Az pedig, hogy mindez elválaszthatatlan a sakktól, legyen kedves a szívünknek!
Képek:
1-2 Egy oldalpár Civis Bononiae, vagyis Bolognai Polgár kódexéből
3 A cikkünkben idézett sakk-problémát taglaló oldal
4 Az egyetem 1463 és 1466 között itt tanult nevezetes diákjainak emléke a főépület földszinti körfolyosóján, ma. Köztük Vitéz János és Bakócz Tamás címere
