Háromszoros vivát az elsőknek! – A Rajnai Palotagrófnak sakkozni támadt kedve

Új sorozatot indítunk a sakkvilág kevéssé ismert múltbeli eseményeiről, hírességek főszereplésével.

Kolumbusz Kristóf (milyen szép magyar neve volt – legalábbis a millenniumi századfordulón, amikor az Anyegin Eugént is Puskin Sándor írta, az ifjúsági irodalmat meg Verne Gyula…), szóval Kolumbusz 1492-ben felfedezte Amerikát. Úgymond: első európaiként az Újvilág földjére lépett. Viszont Leif Erikson 35 vikingje élén nagyjából 1000-ben partaraszállt Vinlandban (nem tudhatta, hogy 650 év múlva Labrador lesz a neve) és várost alapított. Ahogy Neil Armstrongról is azt mesélik, amikor először a Holdra lépett, elszórt kínai gyorséttermi dobozok közt találta magát. Bizony, ez a helyzet az „Elsők”-kel: mindig vannak még-elsőbbek!

A sakk is, lévén normális emberi tevékenység, így áll ezzel (még ha a különféle megnyitási találmányok szerzőségét nem is említjük). Mindenki ismeri(?) a világon az első sakkverseny történetét: Madridban, 1575-ben, a legendás II. Fülöp jelenlétében négyen álltak sorompóba és a küzdelemből váratlanul a Nápoly melletti Cutro faluból származó Giovanni Leonardo, akit csak il Puttinonak, a Fiúcskának hívtak, került ki győztesen (nem az addigi „legjobb”, Ruy Lopez)! Ehhez képest egy bajor kisváros, Nördlingen Városi Levéltára őriz egy száztíz évvel korábbi levélfelhívást „Schaffzabelspiel-vetélkedő” tartására.

A dokumentum nem tűnt fel senkinek, míg a helyi havilap, a Der Rieser Heimatbote cikkírójának szeme meg nem akadt rajta. A főleg helytörténettel foglalkozó periodika (1925 és 41 között 153 száma látott napvilágot) „címlapsztoriként” hozta 1929-ben: Sakkverseny 1467-ben! Ennyiben is maradhatott volna a dolog, de a megboldogult NDK egyik vezető történésze nem érte be ennyivel. Joachim Petzold (1933 – 1999) a Weimari-köztársaság és a fasizmus kialakulása kutatója, életművének kisebb (de maradandóbb) részében sakktörténettel foglalkozott. Jelentős (és gyönyörű) összefoglaló munkájában (Schach – Eine Kulturgeschichte, Lipcse 1986) alaposan utánajárt a nördlingeni leletnek. Volt minek. Az írás nehezen betűzhető, a nyelv régi, a stílus cirkalmas, a használt fogalmak pontos tartalma is gyakran bizonytalan. (Abban sem volt biztos mindenki, hogy a Schaffzabelspiel -olykor Schachzabelspiel- valóban sakkjátékot jelent.) Valósággal meg kellett fejtenie: lefordítani, ha nem is németből németre, de 20. századi nyelvre.

"A tiszteletreméltó, bölcs, különleges és jó barátaink, Nördlingen polgármestere, tanácsa és közössége! Mi, a Schaffzabelspiel Társasága Heidelbergben, barátságos, készséges szolgálatunkat és minden jót ajánlunk. Mi, a nemes, előkelő fejedelem és úr, Friedrich, Rajna melletti nádor gróf, bajor herceg, a Római Szent Birodalom főgondnoka és választófejedelem, kegyelmes, kedves Urunk szereztek egy társaságot és játszanak egy Schaffzabel játékot, és abban az ő kegyeivel gyakorolná azt veled és más jó barátokkal és utazókkal…” A továbbiakból kiderül, hogy a megmérettetésnek Heidelbergben és Szent Máté napján (szeptember 21-én) kell megtörténnie, ám a meghívottak beérkezésének legalább egy nappal előbb. Meg kell esnie ugyanis, ráadásul eredményesen a szabályokról folytatott tárgyalásoknak, „egészben vagy nagyobb részben”, tehát legalább szótöbbséggel! Ő-nagysága a fejedelmi meghívó siet megnyugtatni a címzetteket, Ő maga egy ékszert és 22 Guldent előre odaad, amellett, hogy ételt italt és vendégszállást ígér a versenyre érkezőknek. Kéri viszont, a játék résztvevőit, adjanak ők is egy vagy több Guldent, részben a vendégség fejében, részben pedig a versenyzők díjainak biztosítására, nem csak a nemeseknek, hanem minden küzdő félnek! Kijelenti továbbá, hogy aki rászorul, annak külön küld úti- és tartózkodási biztosítéklevelet (mondjunk mai szóval vízumot). „…és ne akarj lemaradni egy ilyen kalandról és játékról, hogy mutasd meg kegyelmes Urunknak jó akaratodat. Ezt szeretnénk kiérdemelni kedvesen, és szívesen kínálunk jó társaságot.
Alulírottak Diether von Wilar, Hansen von Bubenhofen és Konrads von Lamersheim, és lepecsételtük mindannyian, hétfőn assumptionis Mariae (vagyis Mária mennybemenetelének napján, augusztus 15-én) anno Domini 1467."

Mindez nagyon is komolynak látszik. A levél írója, vagy inkább, akinek a nevében íródott, jeles történelmi személy: I. Frigyes (1425 – 1476) a Rajnai Palotagrófság választófejedelme, huszonöt évig, 1451-től haláláig uralkodója. Az egyetem védnöke, mindenben kitűnő győztes lovag. Akik aláírásukkal és (az idők során nagyrészt lepergett) pecsétjükkel jótálltak a leírtakért, nemkülönben. Máig jólcsengő főúri családnevek (különösen Wilar nemesúré, aki azóta kitűntetetten pedigrés kutyafaj névadója is). Bár igazából nem derül ki, kinek címezték a levelet, figyelemreméltó a megszólítottak (meghívottak?) köre: nemesek és nemnemesek, a közösség – bármely polgár (a szomszédok említése talán a környező települések lakóira utal). Az egész szemlélet mintha a fair play szellemét előlegezné meg. (Persze gonoszkodóan megjegyezhetnénk a visszájáról is, nem sok változott: a szponzori függés, a rajtpénz, a garantált díj, a befogadó nyilatkozat…) Még annyit érdemes megjegyezni, hogy nem babra ment a játék! Utólagos, igencsak pontatlan és hozzávetőleges becslések a 15. század egyik nemzetközi „főpénzét”, a Guldent egyenként 40 birodalmi német márkára taksálták. Egy első világháború előtti német birodalmi aranymárka pedig, gazdaságtörténészi közmegegyezés szerint, nagyjából tíz Eurónak felelt meg…

Továbbiakat, a verseny végeredményét nem ismerjük (még?). Más iratokból két adalék mégis előkerült. Először is (minden bizonnyal, amolyan elszámolási nyugtaként) feljegyezték a győzteseket (pontszerzőket?): Stromeyer, Jäger, Harbort, Moll, Eisenhuth, Schulz, ellenfél és Gebers. Ebből további két részlet adódik: bár a meghívó szövege sejtetni engedi, hogy Frigyes maga is játszani szándékozott, mintha mégsem állt volna sorompóba. (Vagy csak az első fordulóban nem - már, ha volt több-, vagy…) Másrészt a névtelenül „megnevezett” ellenfél az ismert nevű (valószínűleg) hazaiakkal szemben 7 : 1-es heidelbergi győzelemre utal, már a mai csébék szóhasználatával. Egy másik, egy szomszédvárból pénzkölcsönért folyamodó levél részlete (mellesleg) azt említi, hogy e verseny sikerén felbuzdulva, tíz évvel később, 1477-ben Nürnbergben hasonló tornát szándékoztak rendezni…

Szögezzük le végezetül, hogy is állunk?! Annyit tudunk bizonyosan(?), hogy az Ó-világ első(?) sakkversenyét(?) 1467-ben(?) Heidelbergben(?) rendezték, és azon a hazaiak fölényes győzelmet arattak(?) Nördlingen képviselőivel szemben. Ám akárhogy is: megérdemelt hódolat – háromszoros vivát – a legfrissebb világelsőknek!