Van úgy, hogy messzire lehet jutni, ha magunk választjuk ki az ellenfeleket.


Kezdetben volt a káosz. Aztán leszálltak a mennyekből Élő professzor számai, és rend lett, egyszer s mindenkorra. Legalábbis így hittük. Az első aggasztó jelek egyike 1996 áprilisában ütötte fel a fejét az USA sakkozóinak akkor legújabb listáján. Egészen pontosan a 9. helyen! Egy teljesen ismeretlen név került elő a semmiből és nyomban messze nagymesteri értékszámmal! A szakértők hibára gyanakodtak – pedig ez még csak a kezdet volt. Négy hónappal később, az őszi lajstromban már a második helyre tört, 2702 pontjával felzárkózott közvetlenül Gata Kamsky mögé. Erre már igazán fel kellett figyelni: Claude Frizzel Bloodgood nevét megismerte a világ. Persze őt magát is meg akarta volna ismerni, csak éppen nem találták sehol. Nem ült táblához az amerikai válogatottban, nem indult nagy nemzetközi versenyeken.

A rejtélyt végül a párizsi Le Mond riportere oldotta fel. A nevezett lakhelye vezette nyomra: Virginia Állam. Ennyi, se több, se kevesebb. Merthogy valóban az állam volt Bloodgood szállásadója. „Nála” is találták meg, a Powhatan Correctional Centerben. Vagyis a Központi Állami Börtönben. Éppen harmincadik éve töltötte életfogytig tartó büntetését. 1970-ben ítélték halálra özvegy mostohaanyja, Margaret Bloodgood brutális meggyilkolásáért, lényegében bizonyítékok nélkül, egyetlen, az utolsó pillanatban előkerült terhelő tanú vallomása alapján. Ebből lett a tényleges életfogytiglan, mikor az USA Legfelsőbb Bírósága 1972-ben felfüggesztette a halálos ítéletek végrehajtását. „Addig hatszor halasztották el a kivégzésemet” – nyilatkozta később. – „Egyszer alig pár órán múlott a dolog. Ha valaki arra kíváncsi, mi is az a stressz, tudnék róla mesélni!” És mesélni azt tényleg tudott. Volt is neki mit…

Klaus Frizzel Bluttgutt 1924 nyarán született Mexikóban, német bevándorlók gyermekeként. Beszédes családnevét (vérjó) később egyszerűen angolra fordította. (E névváltozat Amerikában viszonylag gyakori. Például a legutóbbi Terminátor-rész, a 2009-es Megváltás női sztárja, az egyik legszebb modell-színésznő, Moon Bloodgood.) Apja, a birodalmi német katonai hírszerzés, az Abwehr hivatásos tisztje 1938-ban Kielbe küldte a haditengerészeti akadémiára. Német nyelvet tanult és kommandós kiképzést kapott. Apja összekötőjeként, tengeralattjárón többször átkelt az óceánon, míg végleg az USÁ-ban nem rekedt. A háborút követően ott is katonának állt, s az is maradt egészen 1957-ig. Aztán megkísérelt sakkozásból megélni. Már Németországban kitűnt sakktehetségével, s aztán is játszott, ha tehette. Legkedvesebb áldozatai között Rommel tábornagy és Humphrey Bogart is szerepelt, a későbbi ötszörös USA-bajnok, Evans mellett. De Caissa ekkor még nem volt kegyes hozzá: párdolláros kávéházi partikból tengette az életét – Hollywoodban. Édesapja halála után mostohaanyja 1968-ban egy évre börtönbe juttatja csekkhamisításért. Szabadulása után kilenc nappal esik meg a sorsát megpecsételő gyilkosság. A börtön viszontagságai viszonylagos happyendbe torkollanak a számára, amikor Fischer sikerei nyomán a bűntető intézetekben folyó rehabilitációban döntő szerepet kap a sakk. Eztán az életét már csak egy apró intermezzo színesíti. Egy sakkversenyre kísérettel utaztában, 1974 nyarán megszökik, ám háromheti hajsza után elfogják és visszaviszik. Ez egészen 1992-ig késlelteti sakk-karrierjét, mikor is hivatalos sakk-klub alakul Powhatan-ben. Innen már egyenes út vezet a „világhírig”. A börtönkórházban hunyt el, utolsó játszmáit elemezve. (250 partija folyt éppen a világ legkülönbözőbb tájain élő partnerek ellenében.) Tüdőrák végzett vele 2001 augusztusában. Tán utolsó nyilatkozatában rezignáltan bevallotta: „Sakk nélkül nem bírtam volna ki…”

A francia újság az FBI különleges engedélyével betekinthetett Bloodgood személyi anyagába is. Ennek alapján hozzáfűzik a személyes vallomáshoz, hogy a csodasakkozó 1937-ben született – valószínűleg. Teljes bizonyossággal hiteles iratokat egyik változathoz sem sikerült találniuk. Margaret pedig nem a mostohája, hanem (valószínűleg) a szülőanyja volt. Ugrott tehát többek között Rommel és a dicső germán előélet jó része.  És így tovább – ám az iratok nem csak megkérdőjelezik Klaus-Claude életmeséjét, de ki is egészítik. Úgy tűnik a hangsúlyozottan nőtlen mestert szenvedélyes viszonyt követő titkos házastársi kötelék fűzte az ünnepelt hollywoodí sztárhoz, a „Csókolj meg, Katám” címszereplőjéhez, Kathryn Graysonhoz. Titkos megbízásból (már a börtönben!) kidolgozta a logikai háborús szimuláció egy megbízható modelljét. Több könyvet publikált. Köztük három sakktárgyút, például megnyitás-mániája, a Grob-megnyitás és a Grob-csel alapos monográfiáját. Ezekről (vajon mi minden mellett?) makacsul hallgatott.

Bár játékereje nem érte el a fantasztikusan magas értékszáma sejttette magasságot, megbízható és jó játékos volt. A csak a korai, szökése előtti partijait ismerő nemzetközi nyilvántartás 2260 élőponttal jegyzi. Nem csalás vagy tévedés segítette felemelkedésében, hanem a számítási mód némely hiányossága. A szisztéma durván 3 pontnyi éves „inflációja” mellett a személyes mezőny szélsőségesen extrém alakulása. Ha valaki kizárólag nála gyengébbekkel mérkőzik, s ellenfeleit nagy biztonsággal legázolja, lassan ugyan, de folyamatosan növelni fogja értékszámát. Bloodgood a különböző börtönbajnokságokon (és a neten és levelezési játszmákban) feltűnése évében több mint 1700(!) játszmát váltott 91% feletti eredménnyel! Csak (?!) ennyi volt a titka.

Érdekes, színes egyéniség volt. Lebilincselő társalgó. Vibráló, energiák (túl)fűtötte személyiség, enyhe „szimpatikus-szélhámos” beütéssel. – emlékezett rá barátja, utolsó évei állandó látogatója, sakkpartnere, Don Wedding, a Toledói Egyetem szervezés-kommunikáció professzora. Nem más, mint aki szabadidejében „mellékállásban feltalálta őt” a Le Mond hasábjain. – Mindig a könnyebb utat, az azonnali megoldást kereste.

Talán ez a magyarázata megnyitásválasztásának is. (Mellesleg: a barát hitt Bloodgoodnak. Azt mondta: „amikor megismertem, öregebb volt, mint a nagyanyám. Kizárt, hogy 37-ben született volna.”)

Claude Frizzel BloodgoodGeorge Trefzer

Grob-megnyitás, Grob-csel

1,g4 d5 2,Fg2 c6 3,g5 Ff5 4,d3 e5 5,h4 Vb6 6,e4 dxe 7,dxe Fe6 8,Hd2 Fc5 9,Ve2 He7 10,Hgf3 Fg4 11,Hc4! Vc7 12,Fe3 Fxe3 13,Vxe3 O-O 14,O-O-O f5!? 15,Vb3! fxe? (15, Kh8)

16,Hfxe5! Fxd1 17,Hb6+ Hd5 18,Hxd5 cxd 19,Vxd5+ Kh8 20,Bxd1 Hc6 21,Hg6+ hxg 22,h5! Hb4 23,Vb3 Hxc2 24,Kb1 Vh2 25,Fxe4 Bxf2 26,Vxb7 Be8 27,h6 Bg8 28,Bh1 Hd4!? 29,hxg+ Bxg7 30,Bxh2+ Bxh2 31,Vb8 Bg8 32,Vxh2+ és sötét feladta.

Vagy egy kis gyöngyszem: a „KillerGrob”, azaz a GyilkosGrob váratlanul elsül egy gyilkos kezében:

Claude Frizzel BloodgoodJ. Boothe
Börtönbajnokság, 1972 – Grob-megnyitás, Grob-csel

1,g4 d5 2,Fg2 Fxg4 3,c4 c6 4,Vb3 Vc7 5,cxd cxd 6,Hc3 d4 7,Hb5 Vb6 8,Fxb7 Vxb7 9,Hd6+ exd 10,Vxb7

és vége (tulajdonképpen már az előző lépésben).

 

 

Képek:

A Grob-csel monográfiája szakmailag máig megállja a helyét

Claude Frizzel Bloodgood az ezredfordulón

Hirdetés