Egy sosemvolt sakkparti avagy Lenin Hitlerrel játszik

Ha egy városi legendát egyre kerekebbé formálnak a benne hívők, attól még nem lesz valósággá. De érdekesebbé igen.

Egy újsághírrel kezdődött. A fel-dunai bajor kisváros, Ingolstadt napilapja, a Donau-Kurier 1984 július 19-én egy kishírben egy hagyaték néhány tételére hívta fel a figyelmet. Nevezetesen a jegyzett festő, Emma Löwenstamm (1879 – 1941) egy rajzára és egy sakktáblára. A képen, úgymond az egymással játszó Lenin és Hitler látható – amit a mű hátoldalán az érintettek aláírásukkal el is ismernek! A tábla pedig maga volna a „tetthely”. Pár sor, kép nélkül, egy vidéki lapban. Az ügy – akkor – nem keltett különösebb feltűnést.

A folytatásra hét évet kellett várni. Az azóta megszűnt szélsőségesen jobboldali német/francia folyóirat, az Europa Vorn (Európa-élvonal) 1991 első negyedévi száma közölt egy rézkarcot – leírás, magyarázat nélkül, lényegében hangulatkeltő illusztrációként. Az (átvitt értelmű) cím nem igényel fordítást: „Das Oberkomando…”, az aláírás pedig: „Lenin és Hitler sakkozás közben, Bécs 1909”. Megkerült hát a kép is.

Újabb kilenc esztendő múltán, 2000-ben, már egy sikerlistás, komoly könyv, részleteket is említve foglalja össze az epizódot. A német-svájci Beat Rüegsegger Hírességek és a sakkjáték című munkája szerint Julius von Ludassy (1858 -1922) bécsi palotájában esett meg az eset. (Julius? Szóval Gyula? Hát ez is magyar ügy volna?) A Gans (Liba) álnéven íróként is sikeres Ludassy a Wiener Allgemeine Zeitung főszerkesztője, a fővárosi újságírás egyik vezéralakja a monarchiában. Otthona a szabadelvű politika, a megújuló művészet hírességeinek és kevésbé-hírességeinek kedvelt találkozóhelye a millenniumi századforduló évtizedeiben. Munkaadó-mecénásként biztosított műtermet a leginkább portréival jeleskedő Löwenstammnak. Aki (állítólag) az akkoriban az építészettel, a művész-sorssal kacérkodó, az akadémiára ugyan be nem jutó, de előkészítő órákat felvevő Hitler rajztanára volt. Lenin pedig (párizsi és zürichi évei alatt) számtalanszor megfordult a császárvárosban.

A következő állomás a Mullock Aukciós-ház (Ludlow, Nagy-Britannia) 2010 november 18-i árverésének katalógusa, illetve az abban 465. és 466. szám alatt szereplő tételek „származását” és eredetiségét igazoló 300(!) oldalas szakvélemény. Ebből megtudhattuk, hogy Ausztria náci bekebelezése után a menekülni kényszerült Ludassy-leszármazók hátrahagyott javaik egy részét házvezetőnőjükre bízták. Hét évtized multán az ő dédunokája kínálta eladásra a táblát és a rézkarcot, egyenként 40.000 Font kikiáltási áron. (Mellesleg az előbbi vegyes fa intarzia, az utóbbi 50,8 x 38,1 cm.) Végszóként több vezető szakértő érvét-ellenérvét-ellenellenérvét egybevetve a dokumentum leszögezi: a karc hátoldalán „a ceruza-kézírás és a két szignó 80 százalékos valószínűséggel hiteles”. Ki tudja, miért, de az árverés lefolyása, kimenetele éppúgy, mint a tételek sorsa ismeretlen. Nem úgy a történeté, mely azóta megállíthatatlan. Valóságos városi legenda lett. Aki csak tehette átvette, kiszínezte, érvelt ellene vagy mellette – ám lényegében már nem tett hozzá senki semmit.

Egészen 2020 márciusáig. Akkor a Mordimer sakk-csatorna a neten a hozzávaló sakk-játszma leírását is közreadta. (Hogy a hírt komolyan vehessük, tudnunk kell, hogy Mordimer egy nálunk kevéssé ismert, de világszerte népszerű irodalmi alak. Egy (lengyel) fantasy hős, legendás inkvizítor, aki az igazságot mindenáron, ha kell tűzzel-vassal felmutatja.) Bár Löwenstramm (a plusz r-betűnek hála a beszédes, mondjuk ’Strapabíróoroszlán’) nevű festőről beszél, forrást sem említ, és elnagyolja kissé a történteket, de a partit szórakoztatóan taglalja:

I. Lenin – A. Hitler, Bécs – 1909

1.e4 a6 2.d4 b5 3.Hf3 e6 4.Fe3 c5 5.dxc Fxc5 6.0-0 Fb7 7.Ve2 Vb6 8.a4 bxa 9.Hc3 a3 10.bxa Va5 11.Fb2 Hf6 12.e5 Hd5 13.Hxd5 Fxd5 14.Hg5 Vd8

15.Vg4 h5 16.Vg3 h4 17.Vg4 g6 18.Hxf7 Kxf7 19.Fxg6+ Kg7 20.Fh6+ Kf8 21.Vf4+ Kg7 22.Vf7+ és a leendő Führer kapitulált!

(Közbevetve: az erősen amatőrszagú a6-ot érdemes komolyan venni. Első lejegyzett alkalmazásakor 1868-ban egy szimultánon az angol J. Baker Steinitz ellen nyert vele! ”Tudományos neve”: Szent György védelem. Ezt alkalmazva győzött Miles Karpov ellen 1980-ban a skara-i csapat Európa-bajnokságon! A szárnytámadások gyíkos hívei kezében váratlanul erős fegyver lehet.)

Így áll most ennek a hírhedt sakkpartinak az ügye. Elméletileg nem teljesen lehetetlen, hogy megtörtént. De gyakorlatilag – az már más kérdés. Kezdjük a képpel. Hitler, bár kissé idősebbnek tűnik, mint 1909-ben lehetett (ő húszéves ekkor, Lenin majd kétszer annyi), rendben volna – Lenin viszont… 1909-ben már tizenöt éve (Trockijt idézve) olyan kopasz, mint egy denevér, a képen viszont dús hajú (igaz, az emigrációban olykor vendéghajat hordott). Szigorúan jobbkezes volt, míg a képen ábrázolt személy éppen balkézzel lép. Végül Lenin 1910-ben, egy többször idézett mozgalmi levelében panaszosan említi: több éve nem jutott ideje a sakkozásra.

Elgondolkodtató Löwenstamm sorsa is: 1941-ben a megszállt Prágában, békésen halt meg saját műtermében. Ezt a rézkarc hitelessége melletti érvnek látják a történet hívei: lám, Hitler hálája kísérte, zsidó létére megkülönböztetett elbánásban részesült. (A prágai jiddis művészek szemléje válaszul felvetette, hogy Lövenstamm nem is volt zsidó.) Hitler, bár nem állt hadilábon a sakkal, mégis „szakított vele” – miként azt elmondta közvetlen munkatársának, a sakkrajongó Hans Franknak. Méltatlannak, pitiánerségnek érezte „a világ dolgait rendezni hivatott személyiségéhez”. Különben is: kallódásnak, megaláztatások sorozatának megélt bécsi éveit inkább eltörölni, mint meghálálni törekedett.

Végezetül: semmi nyoma, bizonyítéka sincs hármójuk bármilyen kapcsolatának ezt a képet, s a kép köré gyűlő történetet leszámítva. Minden bizonnyal az az angol történész áll legközelebb az eset lényegéhez, aki meghallgatva a játszma sorsát, csak lemondóan legyintett! „Ez köztudott, de még meddig akarják eltitkolni, hogy Elvis is ott volt?!”