Egy „sakkidióta” diadalai / Leonardus Nardus

Aki maga is emlékezetesen játszott, nevét mégis, mint szervező, mint mecénás tette halhatatlanná a sakk világában.

Legutóbb végigkísérhettük Leonardus Nardust (1868 – 1955) a Krőzussághoz, a világhírhez és önmagához vezető kacskaringós útján, majd, mondhatni, visszafelé is. A művészvilág csúcsain át egészen az észrevehetetlen, tuniszi visszavonultságba. Ideje abba is beletekinteni, ami utána maradt: festményei és sakkjátszmái világába. Nem is beszélve a személyét mindig körüllengő legendákról. Mert teljesítménye nem kevésbé gazdag, tartalmas – és persze ellentmondásos és talányos –, mint maga az élete volt.

A sakkvilágban hírét megalapozó szép győzelme Marshall (1877 – 1944) nagymester ellen (legutóbb ez a parti zárta bemutatását) váratlan folytatásra talált. Oly annyira levette az amerikai matadort a lábáról, hogy egy életre szóló barátságot alapozott meg. Marshall haláláig visszatérő vendég lett Párizsban, a Riviérán, Tuniszban – Nardus soros rezidenciáin – olykor családostul. Könyveit neki dedikálta, rendre ő publikálta a holland játszmáit saját kommentárjaival. Mint például a következő kettőt (ezúttal az elemzéseket elhagyva):

Leonardus Nardus – Frank James Marshall

Párizs, 1910 – Négyeshuszárjáték (C49)

1,e4 e5 2,Hf3 Hc6 3,Hc3 Hf6 4,Fb5 Fb4 5,O-O O-O 6,d3 d5 7,Fxc6 bxc 8,Fg5 Fg4 9,He2 dxe 10,Hxe5 Fxe2 11,Vxe2 exd 12,Vxd3 Vxd3 13,Hxd3 Bab8 14,Fxf6 gxf 15,Hxb4 Bxb4 16,b3 Bd4 17,Bad1 Bfd8 18,Bxd4 Bxd4 19.f3 Bd2 20,Bf2 Bd1+ 21,Bf1 Bd2 22,Bf2 Bd1+ és lépésismétléssel döntetlen!

Derűs adalék, hogy a világbajnokságért vívott – vesztes – párosmérkőzését követően az első meccset Marshall Nardus ellen vívta. Abból valók voltak az eddigiek. Ám az újdonsült barátok társadalmi kötelezettségeik, szerepléseik során is segítették egymást. Például egy jótékonysági rendezvény csúcspontja volt az alábbi tanácskozási játszma (Marshall a La Stratégie áprilisi számában jelentősnek nevezte a záró kombinációt):

Frank James Marshall, Leonardus Nardus és B. Hallegua – M. D. Altintope, de Cramer és A. Téléguine

Paris, 1914 április 10 – Szicíliai védelem

1,e4 c5 2,b4 cxb 3,a3 d5 4,e5 Hc6 5,d4 e6 6,axb Fxb4+ 7, c3 Fa5 8,Vg4 Hge7 9,Fd3 Hg6 10,Hf3 Vc7 11,O-O Fd7 12,Fa3 Hce7 13,Fd6 Vd8 14,Fxe7 Kxe7 15,h4 h5 16,Vg5+ Kf8 17,Fxg6 fxg 18,Vxg6 Bh6 19,Vg3 Fb6 20,Hg5 Ve7 21,f4 g6 22,Hd2 Kg7 23,f5 exf 24,Bfb1 Bf8 25,e6 Fc6 26,Bxb6 axb 27,Ve5+ Bf6 28,c4 dxc 29,d5 Vc5+ 30,Kh2 Vxd5 31,Vc7+ Kf8 32,Ba8+ Fe8 33,e7+ Kg7 34,Bxe8 Bc6

35,Bg8+ Vxg8 36,Ve5+ és sötét feladta!

(A győztes triumvirátus harmadik tagja, B. Hallegua (1880 – ?, török mester) megérdemli, hogy megidézzük a teljes ismeretlenségből. E játszma előtt pár hónappal tűnt fel Párizsban. Három versenyen indult és egyre előbb végzett. Előbb Marshall és Aljechín mögött ér célba, majd kisebb nevek mögött második a Café de la Régence-ban. Végül Mannheimben fölényesen vezet a félbeszakadt főtornán csupa későbbi nagymenő előtt - köztük Asztalos Lajos. Aztán elnyeli a világháború.)

De hősünk már Amerikában kitűnt rámenős játékával:

Ottó Roething – Leonardus Nardus

New York, 1900 május 6 – Bird megnyitás

1,f4 d5 2,e3 Ff5 3,Hf3 f6 4,b3 Vd6 5,Fb2 Hc6 6,Fb5 O-O-O 7,O-O h6 8,d4 Hb4 9,Ha3 g5 10,c4 gxf 11,c5 Ve6 12,exf Hc6 13,Be1 Fe4 14,Hd2 f5 15,Hf3 Hf6 16,Fc6 bxc 17,He5 Hd7 18,Ve2 He5 19,Va6 Kd7 20,dxe Ba8 21,b4 Bg8 22,g3 h5 23,b5 Fh6 24,bxc Kd8 25,Hb5 Ff4

26,Hc7 Kc7 27,Vb7 Kd8 28,Va8 Vc8 29,Va7 h4 30,Be4 fxe 31,Bf1 Fe3 32,Kh1 hxg és világos feladta!

És maga is szerepelt környezete versenyein – és nem eredménytelenül:

Vladimir Bienstock – Leonardus Nardus

Párizs, Café de la Régence, 1913 – Orángután (akkor még lengyel) megnyitás

1,b4 d5 2,Fb2 Ff5 3,d4 e6 4,a3 Hf6 5,e3 Fd6 6,c4 c6 7,c5 Fc7 8,Fd3 O-O 9,Ff5 exf 10,Vd3 He4 11,He2 Vg5 12,g3 Hd7 13,Hbc3 Hdf6 14,f3 Hc3 15,Fc3 Bae8 16,Fd2 Vh5 17,Kf2

17, – He4 18,fxe fxe 19,Vc2 Vf3 20,Kg1 Ve2 21,Be1 Vg4 22,Bf1 Fg3 és a leendő tuniszi kiválóság győzedelmeskedett!

Bár, mint láttuk, maga is emlékezetesen játszott, nevét mégis, mint szervező, mint mecénás tette halhatatlanná a sakk világában. Dúsgazdag, öt nyelven beszél, ellenállhatatlan és nem ismer lehetetlent! Számos verseny, mások mellett több Monte Carlói torna és francia bajnokság szponzora. Marshallnak is sokszor a segítségére volt Nardus pénze és kapcsolatai. A lengyel származású francia David Janowski (1868 – 1927) nagymester pedig lényegében egész pályafutását neki köszönheti. Két, Lasker elleni világbajnoki párosmérkőzését is ő tette lehetővé a helyszín és az anyagi alapok előteremtésével. A sakktörténet (és Lasker pénztárcája) szempontjából jelentős és gyümölcsöző kapcsolatuknak a lobbanékony világbajnokjelölt vetett véget, mikor egy 1915-ös versenyen egy vesztes partija után ingerülté tették pártfogója jóindulatú tanácsai. Janowski ráripakodott a milliomosra, hogy hallgasson, mondván, hogy” egy sakkidióta neki ne adjon tanácsokat”! Pedig egy közös versenyükön még egymás elleni partijukban is megtapasztalhatta állítása ellenkezőjét:

David Janowski – Leonardus Nardus

Biarritz, 1912

1, – Vxf1+ 2, Kxf1 Hd2+ 3,Kg1 Be1+ 4,Kh2 Hf1+ 5,Kh1 Hg3+ 6,Kh2 Hxf5 és az idióta nyer!

Janowski hálátlan és megalázó véleménye elidegeníti a játék világától. Ettől kezdve már csak az arab sakk fellendítésén fáradozik, Tuniszban és másutt, leginkább Marshall társaságában és segítségével. Maradnak számára a festmények. Ám mint kereskedőt is gyanúsítások kísérik. Ő teríti a világ leggazdagabb holland klasszikus kínálatát Amerikában, milliókat keres dollárban –19. századi árfolyamon! Ám az eladott képek egy részének eredetiségéről megoszlanak a vélemények. Több tőle származó Vermeer és Rembrandt vásznon friss festéknyomokat mutatnak ki. Ő zokszó nélkül visszavásárolja a műveket. Később, rá hivatkozva lányai azt állítják, apjuk csak a vámot játszotta ki, nem hamisító! Szerintük a meg sem száradt réteg az eredetikre álcából festett fedőkép maradéka volt. Amikor Európába is követi a vád, a kereskedéssel is felhagy. Ezután egyre inkább csak fest. A mi szerencsénkre vázlatok, skiccek, komoly olajképek sorát barátairól, vezető sakkozókról. Magunk között szólva Breyer nagymesterről (1893 – 1921), Leopold Hofferről (1839 – 1913) – Hoffer Lipótról –, a sakkírás klasszikusáról, talán nem is maradt más, művészi értékű és hiteles ábrázolás.

A háború után aztán Európával is felhagy. Leonardus Nardus végleg magára zárja tuniszi birodalma kapuját. Aki keresi, megtalálja – ő már nem keres semmit. Tunisz legnagyobb festője. Legújabb (negyedik? ötödik?) életművét rendezgeti.

Mire meghal, lassan mindenki megfeledkezik róla. Pedig élete számunkra is szórakoztató, tanulságos és értékes.

És megismételhetetlen.

Képek

Breyer Gyula (1893 – 1921)

Leopold Hoffer (Hoffer Lipót) (1842 – 1913)

Jacques Mieses (1865 – 1954)

Egy lap Nardus vázlatfüzetéből az 1913-as scheveningeni nagy verseny résztvevőiről. Felül két skicc Dawid Janowskiról (1868 – 1927), alul Alekszandr Aljechin (1892 – 1946) és Arnold Engelinus van Foreest (1863 – 1954)