Amerikában járunk a XIX. század második felében. Az indulatoktól túlfűtött világ egyik különleges személyiségéről mesélünk.
Történt, hogy a polgárháborús vereségből alig ocsúdó Dél új fényes csillagra lelt. David Hennessy 1881-ben, 23 évesen New Orleans, Louisiana, de az egész Unió legendás rendőrfőnökévé avanzsált, miután elfogta az Olaszországban és Angliában is körözött bűnözőt, Giuseppe Espositót (a gangster hírhedett tette az volt, hogy levágta egy brit turista fülét, feltehetőleg szerelemféltésből – oh, boldog békeidők!) Az ügy kapcsán mister Blackmar a letartóztatásnál gyökeresebb megoldás mellett tört lándzsát. Az olasz, zömében szicíliai bevándorlók akkoriban itt partra lépő áradatának kívánt gátat vetni. Mivel, az ő szavaival: a digók mocskos, műveletlen és ügyeskedő bandaként burjánoznak, ráadásul mindegyszálig bűnözők – nem egy embertől, hanem az egész jöttment csőcseléktől kell mielőbb megszabadulni végérvényesen. A fenyegető végveszély megnevezésére Blackmar úr használta először az (amerikai)angolban az azóta szép karriert befutó „maffia” kifejezést. (E kis nyelvészeti érdekesség szomorú utójátéka, hogy Blackmar tanítása hamar termőre fordult. Amikor Hennessyvel máig feltáratlan gyilkosság végzett, az ügyben félelmetes népítélet szolgáltatott „igazságot”. Az amerikai Dél másfélszázados lincselés-történelme legvéresebb esetének a közhiedelemmel ellentétben nem színes bőrűek és nem is zsidók voltak az áldozatai, hanem bíróság előtt bizonyítottan ártatlan olaszok! 11 embert szaggatott ízekre és hordott el nagyrészt emlékként(!) a fanatizált tömeg, melyben szorgalmasan ténykedett egy jövendő amerikai elnök, több leendő szenátor, s egy legfelsőbb bíró is – büntetlenül. De ez már az USA történelmének szeplője, nem a mi történetünkké…)
Szóteremtő Armand Edward Blackmar (1826 – 1888) gyerekként került a kanadai határról New Orleansba. És a paradicsomi dél, a gyapotföldek, nagy folyók, kúriák világa (amiről számunkra a Tamás-bátya kunyhója, meg az Elfújta a szél festett idilli-nosztalgikus képet) nyomban rabul ejtette. (Lányának a Louisiana nevet adta...) Ismert és keresett zenetanár volt, de hangszeres szólistaként is sikereket aratott. Több más hangszer mellett különösen hegedű- és zongorajátékával tűnt ki. A legnehezebb, polgárháborús években ügyvédi gyakorlatot is folytatott. Hangadó és szóvivő volt a Dél politikai- és közéletében. Alapítója és egyik vezetője (pénztárnoka) New Orleans híres két klubja egyikének, a Sakk-, Dáma- és Whist Klubnak. Ez azért is nagy szó, mert a másik, rivális hely akkoriban Paul Morphy Billiard and Chess Clubja volt, ahol mások mellett Löwenthal is megfordult. Clubja, állama (Louisiana) képviseletében több rendezvényen részt vett, versenyen indult. Kedvelt játékosként hívták látványos, fanatikus támadó játszmái miatt. Játékfelfogása ismertetésére és védelmében publikálta „találmányát” is a Brentano’s Chesss Monthly 1882 júliusi számában. Ez lett a Blackmar-csel ősbemutatója: 1,d4 d5 2,e4 dxe 3,f3 exf 4,Hxf3
Előbb von Popiel javított rajta 3,f3 elé beiktatva 3,Hc3-at erősítésként. Majd a múltszázad derekán Emil Josef Diemer dolgozta ki az elméletét (lásd Blackmar-Diemer csel). Így maradhatott mindmáig a javíthatatlan fenegyerekek egyik kedvelt fegyvere. (Nálunk Honfi nagymester játszotta gyakran.) Ahogy egy angol nagymester megjegyezte, „nem lehet tisztességes dolog: egy rabszolgatartó találmánya és egy náci dolgozta ki” – utalva ezzel a névadók életének „árnyoldalára”…
Blackmar úr ilyen villámcsapás-szerű győzelmeket aratott szabadalmával (igaz, a villám olykor ő magába csapott, de a vihar semmiképp sem maradt el):
Armand Edward Blackmar – L. S. Atkinson
1884, New York
1,d4 d5 2,e4 exd 3,f3 exf 4,Hxf3 Ff5 5,c3 e6 6,Fc4 Fe7 7,0-0 Hf6 8,Hbd2 c6 9,He5 Fg6 10,Hdf3 Hbd7 11,Ve2 Fh5 12,Ve1 Fxf3 13,Hxf7 és sötét feladta!
Armand Edward Blackmar - Leon L Labatt
1883, New Orleans
1,d4 d5 2,e4 dxe 3,f3 exf 4,Hxf3 b6 5,Fd3 Fb7 6,c3 g6 7,0-0 Fg7 8,Hbd2 Hd7 9,He4 h6 10,Vc2 f5 11,Hh4 fxe 12,Fxe4 Fxe4 13,Vxe4 Ff6 14,Vxg6+ Kf8 15,Ve4 Ke8 16,Hg6 Bh7 17,Hf4 Bf7 18,He6 Vc8 19,Vg6 és sötét feladta!
E partiban ellenfele, Leon L. Labatt (1854 – 1928) Louisiana sokszoros bajnoka, az USA egyik vezető játékosa (mellesleg sörgyáros „dinasztiaalapító”).
Armand Edward Blackmar - Farrar
1881, Franciaország
1,d4 d5 2,e4 dxe 3,f3 exf 4,Hxf3 e6 5,Fd3 Hf6 6,c3 Fe7 7,0-0 Hc6 8,Hbd2 h6 9,He4 0-0 10,Hfg5 hxg 11,Hxg5 Fd7 12,Bxf6 Fxf6 13,Vh5 Be8 14,Fh7+ Kh8 15,Hxf7+ és matt!
Armand Edward Blackmar - A Lapeyre
1882, Párizs
1,d4 d5 2, e4 dxe 3,f3 exf 4,Hf3 e5 5,d5 e4 6,He5 Fd5 7,Fb5+ c6 8,dxc Va5+ 9,Hc3 Ke7 10,Vd5 Fe6 11,Vxe6+ fxe 12,cxb Fxe5 13,bxaV Fxc3+ 14,bxc Vxc3+ 15,Ke2 Vxc2+ 16,Fd2 Hd7 17,Bhc1 Vb2 18,Fxd7 Kxd7 19,Vc8+ Ke7 20,Bc7+ Kf6 21,Vf8+ Ke5 22,Bc5+ Kd4 23,Vd6+ és matt!
De nem hazai pályán sem jött zavarba, ha támadhatott:
Adolphus Ferdinand Wurm - Armand Edward Blackmar
1883, New Orleans - Skót megnyitás
1,e4 e5 2,Hf3 Hc6 3,d4 exd 4,Hxd4 Fc5 5,Hf5 d5 6,Hxg7+ Kf8 7,Hh5 Vh4 8,Hg3 Hf6 9,Fe2 Fxf2+ 10,Kxf2 Hxe4+ 11,Kg1 Bg8 12,Hxe4 dxe 13,Vd2 Bxg2+ 14,Kxg2 Fh3+ 15,Kg1 e3 16, és világos feladta!
Armand Edward Blackmar – A. Labry
1876, New Orleans – Holland védelem
1,d4 f5 2,e4 fxe 3,f3 exf 4,Hxf3 Hf6 5,Fd3 e6 6,Hg5 g6 7,Hxh7 Bxh7 8,Fxg6+ Bf7 9,Fg5 Fe7 10,0-0 Kf8 11,Fxf7 Kxf7 12,Fxf6 Fxf6 13,Vh5+ Kf8 14,Vh8+ és sötét feladta.
Az igazi népszerűséget Armand számára bátyjával, Henryvel közösen alapított (1860) és vezetett nagyvállalata, a fél ország legnagyobb zeneműkiadója, a Blackmar Brothers hozta el. Ráéreztek valami közösségteremtő erő vulkanikus feltörésére: kiadványaikat szó szerint szétkapkodták. Hazafias (Déli!) dalgyűjteményük elképesztő népszerűségére jellemző, hogy a kiadót a 18.(!) kiadás okán letartóztatták rendzavarás, államellenes uszítás miatt, dalai fütyüléséért magas pénzbírság járt – jóval a polgárháború (vagyis Dél veresége) után! E dalok Armand feldolgozásai és zömében szerzeményei: a Dixie War Song, a Maryland! My Maryland!, a Southern Marseillaise és mindenekelőtt a The Bonnie Blue Flag! Máig az Amerikában a rockkal, poppal vetekedő country s a jazz vezető dalai. Mindenki dúdolja őket – legalábbis Washingtontól délre. De Unionista (Északi) szövegváltozatokkal másutt is népszerűek! A Maryland a címadó állam nemzeti dala, a Dixie és a Southern az USA kedvelt katonadalai, a Bonnie Blue Flag pedig kimondatlanul maradt a Dél (a Konföderáció, a Fehér Ember, a faji elkülönülés) himnusza. Ahogy a szövege kezdődik: „Testvérek vagyunk a becsületes fáradsággal megszerzett tulajdonért folytatott harcban” (mely tulajdonba természetesen a rabszolgák is beleértendők). Békésebben fogalmazva, úgymond a „hagyománytisztelő lokálpatrióták dala, amit nem némíthatnak el importált nemzetközi frázisok”.
Ennyi volna, amit ígértünk, Blackmar úr hagyatéka – mert maffia, Blackmar-csel és The Bonnie Blue Flag, ki hinné, egy tőről fakadtak…
Képek:
Blackmar, Armand Edward
A Bonnie Blue Flag a Konföderáció lobogójának első változata, a Lone Star (Magányos Csillag), eredetileg Texas Köztársaság zászlaja (1835)
A Konföderáció csatazászlója. (A Déli Konföderációnak nem volt hivatalos, törvénybe iktatott himnusza, sem lobogója! A „Bonnie Blue Flag”-et, a zászlót éppúgy, mint a hasonló című dalt csak általánosan elfogadottnak, használtnak mondhatjuk.)
