A Birodalom visszavág: a sakkjáték figuráiban a sehol sem nevesített nagypolitikai szereplők egyszer csak magukra ismernek.
Middleton félig-meddig hivatalos-hivatásos udvari szerző és rendező volt már ekkor. Sikerei okán tőle rendelték meg az udvar (nép)ünnepélyinek alkalmi előadásaira szánt darabokat. 1620-ban London krónikásává is kinevezték. A sakkot, mint közérthetővé tevő allegóriát is alkalmazta már. A Nők óvakodjatok a nőktől című darabjának cselekménye – egy ártatlan fiatal feleség megkörnyékezése és megrontása – egyetlen sakkparti. A játszma lépései a célt szolgáló ármány fogásai, a megrendítő végkifejlet, a matt a bukás: a megbecstelenítés és elhagyattatás.
Middleton történelmi drámái, klasszikus tragédiái, de harsány komédiái is komoly népszerűséget élveztek. Számára minden csak alkalom volt, hogy mindenki által ismert dolgokról beszélhessen. Ha nem is a csapszékek nyelvén, de úgy, hogy a csapszékekben is értsék. Irodalmi boszorkánykonyhájában szemképráztató forgataggá ölelte egybe a szexualitás, a pénz, a hatalom és a hit, az Isten (az utóbbiakat tekintve leginkább a méltatlan földi helytartók) mindent mozgató hatalmát. E tekintetben gyakorlatilag elődök nélküli előfutára a 20. századi világvége vízióknak. Sok, mondhatni legtöbb munkáját betiltották. Előbb-utóbb. De feltehetően még betiltói is élvezték álruhás mondandóját – hisz késedelem nélkül rendelték tőle a következő műveket…
Talán a fenti előzmények miatt nem tűnt – először – aggályosnak a cenzori testület számára a Sakkjátszma szövegkönyve. Ám már az első előadás túl jól sikerült. A hamar szinte tombolásig átlelkesített közönség sorra felismerte a sakkjáték figuráiban a sehol sem nevesített (nagypolitikai) szereplőket. A színjátékból egykettőre interaktív közmeghallgatás, politikai nagygyűlés, valóságos performance keletkezett.
A Spanyol játszma minden intrikájával, mocskos hátterével lemeztelenedett. Mindenki előtt tisztán állt a hatalomvágy, az öncélú vallási téboly a (fő)szereplők kíméletlen, romlott önzése. A szatíra elsöpörte a megtévesztést, áttörte a látszat kulisszáit. A fehér és fekete gyalognép – a hitújítók és jezsuiták, a vallási háborúskodásba taszított köznép. A két király értelemszerűen I. Jakab és IV. Fülöp, a két királynő Stuart Erzsébet és Mária Anna. Természetesen a feketék a spanyolok. A két szeplőtelen fehér lovag Károly herceg és a különösen népszerű Buckingham, a diplomata. A gyűlölt Gondomar a fekete lovag. Spalato püspöke (angolul bishop, vagyis püspök, a sakkjáték egyik könnyűtisztjének, a futónak az angol neve), aki háromszor is vallást váltott aszerint, hogy hogyan állt éppen a Spanyol játszma, ő a sötét futár – ráadásul a szerepet a kor legnépszerűbb kövér komikusa játszotta. A sötét főalakok, lényegében Fülöp és Gondomar, előbb a fehér gyalognépet pusztítja, majd a fehér királynő elcsábításán szorgoskodik. Végül Károlynak és Buckinghamnak egészen Madridig kell mennie, hogy leleplezze a sötét főtisztek ármánykodását és Fülöp világuralomra törő terveit. Teljes a fehérek diadala!
Ahogy a darabé és az előadásé is! Amire még nem volt példa angol színpadon – az érdeklődők már másnapra kikövetelték a következő játéknapot – a 19. század végéig egyedül a Sakkjátszma ért meg sorozat-színrevitelt! És a siker csak nőtt, csak hangosabb lett! Mígnem a kilencedik előadás egyben az utolsónak is bizonyult. Összedőlt a világ – teljes és általános lett a botrány is. A Globe színházat bezárták, feloszlatták a King’s Men társulatot, színészekre szerző-rendezőre elzárás, pénzbírság várt. Midddleton épp csak megúszta a börtönt, de színpadot nem látott többé. Magányosan halt meg nemsokára. Füstbement a dinasztiaegyesítő, örök béketeremtő frigy is. Spanyol-játszmáról sem beszélt már senki. Anglia pedig varázsütésre a Harmincéves háború hadszíntér-Európájának közepén találta magát.
És mindez egy Sakkjátszma miatt! Még mondja valaki, hogy a profi sakkjátszmákra csak Fischer óta figyelnek oda, hogy a hivatásosok bravúrjátékát csak az amerikai üstökös nyomán honorálják megfelelően…
Képek
4 Az angol dráma halhatatlan Hármas-csillagzata: Ben (Benjamin) Jonson (1572 – 1637), drámaíró, költő, színész
5 Az angol dráma halhatatlan Hármas-csillagzata: Kit (Christopher) Marlove (1564 – 1593), drámaíró, költő, műfordító
6 Az angol dráma halhatatlan Hármas-csillagzata: William Shakespeare (1564 – 1616), drámaíró, költő, színész
7 Az ’A Game at Chess’, a darab kisvártatva kéziratosan közkézen forgó változatának borítóképe - természetesen az ismert és népszerű szórólap-plakát felhasználásával
