Egy szemfényvesztés is lehet zseniális – néhány különleges emberrel körbejárjuk az Automata világát.
Kempelen báróról és az ő híres sakk-automatájáról - aligha kerülhetjük el - szó kell essék még e rovatban. Akkora szenzációnak számítottak a világban hosszú időn át. Anélkül, hogy ennek elébe vágnánk, most csak annak járnánk utána, hogyan lett a hírhedt szerkezetből oszmán főrang?
Ali bej (1767 – 1854) – „élt” 87 évet. Akár egy emléktábla, netán egy sírkő felirata. Esetében a „születés” és a „halál” szigorúan dokumentált – ténynek vehető. A „személyiség”, pontosabban az, „akit” a név és az adatok rejtenek, az már más kérdés. De, meglátják, elég jó biztonsággal eljutunk odáig is.
Ami a születés dátumát illeti, a bécsi udvari krónikák szerint 1767-ben (utóbb, néhány helyen 1769 szerepel) a - mai szóval élve - udvari főmérnököt, báró Kempelen Farkast berendelték a császárnéhoz. A kor talán legdivatosabb produkciójával, technikai mutatványokkal fellépő francia Pelletier előadását kellett kommentálnia a látványosságok nyitjáról érdeklődő Mária Teréziának. “Kempelen, aki otthonos volt a mutatványokban, beszélgetés közben azt felelte, hogy ő ezeknél különb dolgokat is tudna produkálni. A császárnő biztatta, hogy fogjon hozzá tervének kidolgozásához, mire hat hónap alatt elkészült az automata.” - írja Karl Gottlieb Windisch 1783-ban, Baselben. Egyébként Windisch-t mi Károly Gottlieb (1725 – 1793) néven ismerjük. Mert pozsonyi híresség volt egész életében. Úgymond: sakkszenvedélye mellett „magántudós”, szerkesztő, politikus. Az idők során Pozsony város szenátora, városkapitánya, polgármestere. A magyar (ha nem is magyar nyelvű) sajtó előfutára, nagysága. Az Ungrisches Magazin az egyik első magyar újság szerkesztője, kiadója. Németül írt történeti munkái mellett a tudománytörténet felbecsülhetetlen munkása: gyakorlatilag az akkori világ valamennyi jelentős tudósával levelezésben állt. Mindenesetre az ő beszámolójának köszönhetően ismerjük a mi kedves Törökünknek nemhogy a születése, de még a „fogantatása” időpontját is.
Éppen így, a "halála" is rajta kívüli okból rögzíttetett. Minden környékbeli újság részletesen taglalta 1854-ben azt a tűzesetet, mely az amerikai Philadelphiát sújtotta. A Public Ledger-ben (Philadelphia) egyenesen címlap-sztori volt az Automatával is végző katasztrófa. (Pennsylvania állam sokáig legnépszerűbb napilapja mindig figyelt a sakkra. Sakkrovatában publikált később többek között: játékot Kemény Emil magyar-amerikai bajnok, játékparódiát Mark Twain.)
De haladjunk sorban, következzen a „személy(iség)”! Egy kisebb íróasztalnyi doboz (150x66-centiméteres, 117 cm magas) mögött egy életnagyságúnál alig kisebb török férfi bábuja ült, Jobb karja az asztalon, párnán pihentetett bal kezében hosszú pipával. Mindig balkézzel játszott, olyankor a játékmester a hátán felhúzta, akár egy rugós szerkezetet, majd a csutorát kivette a kezéből. Általában nyert, pedig rendszerint előnyt is adott ellenfelének. Gerlóczy Ferenc keskenyebb és alacsonyabb „szekrényről” - 110x65x90 cm – ír. A magasságkülönbséget magyarázza, hogy a két alsó fiókot csak egy későbbi „javítás” alkalmával toldották a dobozhoz (netán a bennszorongó actor térhiányát enyhítendő). A szélességkülönbözet pedig, talán, a bábú külön szekrényének hozzászámításából adódik.
Kempelen az automatájáról csak, mint tréfáról emlékezett meg, és igazat kell neki adnunk. Az is volt, szemfényvesztés. De (és nem csak annak) zseniális! Ezért indokolt, hogy a vakírás, vagy a beszélőgép egyetemes jelentősége ellenére mégis a Török tette világhírűvé…
Már csak a keresztelővel, a név - Ali bej - eredetével maradtunk adósok. (Merthogy őkelme „élete” első száz évében, hazai, külhoni szereplései alkalmával egyszerűen „a Török”-ként említtetett.) Történt, hogy az Automata és persze a magyar teremtő géniusz legendája túlélte az alkotót s az alkotást egyaránt. Tovább élt a világban éppúgy, ahogy itthon is. Ennek egyik szép emléke egy fiktív levél, tulajdonképpen levélnovella, ahol a konkrét név, Ali bej először felmerül. A szerző a halhatatlan magyar fantáziának éppúgy emléket kívánt állítani Ali bejt megidézve, mint a reformkort megtermő, s az új magyar nemes-értelmiség derékhadát felnevelő testőrvilágnak Mária Terézia udvarában. “Sakk-krónika (Egy gárdista levele.) Anno 1772. kal. Apr. Kedves Bátyám!...” - kezdi idézni a levelet Bessenyei György, a testőr-író barátja, merthogy ő az aláírásban csak a “másolás hitelességéért kezeskedik”. Egy kis magyar-dicsérő korrajz után rátér arra, mit „…nagy hírű hazánkfia, Kempelen Farkas uram a Felséges királyasszony és az egész udvar jelenlétében ördöngös törökjével Monsignore Shacceo Matteo őnagyságával szemben véghez vitt. Híven leírom szeretett bátyámnak...” A leírás a levélnovellában szó szerint értendő: “A török a fehér bábukkal játszott és letolta a király előtti parasztját, amit az olasz is megcselekedett. Rögtönösen kiugrott a lovával, a Monsignore is az ellenkező oldalon. Erre a török a királynéja előtti parasztot húzta fel. Azt természetesen ütjük - mondta Monsignore és úgy is cselekedett.” Ezt persze mi átírhatjuk, ahogy ma szokás. Csak hát jó száz évvel annak előtte minálunk még valóban nem volt ismeretes a mai “sakkírás”.
Ali bej (vagyis a Török) - Monsignore Shacceo Matteo Cardinális
Bécs - Anno 1772 kal. apr.
(Ma skótnak mondanánk - megnyitás)
1,e4 e5 2,Hf3 Hc6 3,d4 Hxd4 4,Hxe5 c5 5,Fc4 He6 6,Hxf7 Kxf7 7,Fxe6+ Kxe6 8,Vd5+ Ke7 9,Fg5+ Hf6 10,e5 Ke8 11,exf gxf 12,0-0 fxg 13,Be1+ Fe7 14,Be3 Bf8 15,Hc3 d6 16,Hb5 Kd7 17,Be6 Vb6 18,Bae1 Be8
19,Hxd6 Fxd6 20,Bxe8 Kc7 21,B1e7+ Kb8 22,Ve6 Vc6 23,Bxc8+ és “a Monsignore pedig dühösen seperte le a figurákat a tábláról. – „Tutti-frutti sacramenti! Így csúffá még nem tett senki! - kiáltotta nagy mérgesen, s kirohant a teremből.” Záródik a ’Siculus’, azaz Székely által facsimilében közreadott levél a Debreczeni Főiskolai Lapok egy száznegyven éves példányában.
A játszma - sakkszempontból - jelentéktelen. Valamivel érdekesebb a kissé kacifántos játszmaírási mód az “eredetiben”. A történet sem túl jelentős, sem túl originális, legalábbis irodalmi értelemben nem az. A legendagyártó, nemzetnagyító, historizáló szemléletre is akad bőven más példa.
Az említetteken túl figyelmet leginkább a szerző érdemel. Siculus ugyanis a Mindentudó Székely, a Legnagyobb Székely, a Csontbáró, Székelyföld leírója, Orbán Balázs (1829 – 1890) ritkán használt írói álneve volt.
Orbán nagyanyai öröksége után (hiába) perlekedve, 1846-ban került Konstantinápolyba. Bejárta a közel-keletet, majd szabadcsapatával éppen lekésve a szabadságharcot a brit Csatorna-szigeteken kötött ki. Száműzött társa, Victor Hugo rajongva mondta róla: „Száz Orbán Balázzsal szétzúznám III. Napóleont!” Hazatérve kiterjedt és jelentős irodalmi munkásságba kezdett. Fontos, pótolhatatlan munkái utazásait, száműzetését, szülőföldjét örökítik meg. (Székelyföld leírása és társai.)
Folyamatosan publikált szinte minden ellenzéki lapban. Bár debreceni diák sosem volt, de az országos orgánum igényével fellépő a Főiskolai Lapokat akkoriban egy másik Orbán, Orbán Pető (1824 – 1869) jegyezte (mellesleg utódja a lap élén a millennium idején Ady Endre lesz majd). Miért kerülte volna hát el? Témaválasztását az is motiválhatta, hogy családja éppúgy Mária Teréziának köszönhette bárói címét, mint a Kempelenek.
Az ellenzék jelképe, a demokrácia, a liberalizmus oszlopa lett. Utóbb haláláig országgyűlési képviselő. Legendás alakját jól őrzi a szóbeszéd, mely szerint íróasztala (melyen sakktábla mindig állt) halála pillanatában kettéhasadt…
Képek:
Orbán Balázs a kiegyezés után – amikor száműzetéséből hazatérhetett
Ali bej – alias a Török –, amikor hátat fordít(ott) nekünk
Báró Kempelen Farkas mellszobra – S. Hegyi Béla alkotása kinetikus műalkotás, valójában robotszobor és „sakkautomata” is egyben. Nem véletlenül áll sakktábla-szerűen kockásra burkolt síkon (a falszöglet felől nézve a „sakktábla nyelvén” b2-őn!) az Óbudai Egyetem aulájában. A talpazata járóművet és feladatmegoldó programot rejt: a szobor sajátos balettként „lemozogja” a sakktörténelem talán legismertebb végjátékát, az úgynevezett Saavedra-állást
Orbán Balázs levélnovelláját közreadó orgánum, a Debreceni Főiskolai Lapok egy későbbi lapszámának címoldala. A fejlécben középen a második név: Ady Endre…
