Melyek a Tisza-kormány legsürgetőbb gazdasági és jogalkotási lépései, és hogyan valósítható meg a sokat hangoztatott igazságtétel?
Ezekről a kérdésekről beszélgettek hétfőn este a meghívott előadók a CEU Bibó István Szabadegyetem Első 100 nap címmel meghirdetett eseményén. Simor András közgazdász, az MNB volt elnöke, Tóth Gábor Attila, a Debreceni Egyetem alkotmányjogásza és Kramarics Szandra, az ELTE TK Szociológiai Intézetének szociológusa arra jutott: nagyok az elvárások, de nagyon nincs könnyű helyzetben az alakuló kormány.
Simor András azzal indított, hogy ha orvosi értelemben akarjuk leírni a magyar gazdaság állapotát, akkor kétféle problémát azonosíthatunk: egy akut és egy krónikus betegséget. Az akut jelenleg a költségvetés helyzete, amelynél a búcsúzó kormány öt százalékos hiánnyal számolt, de Simor – és Magyar Péter szerint – ez inkább hat százalék lehet év végére.
A krónikus betegség súlyosabb ügy: a növekedés hiánya. Simor szerint mivel a magyar gazdaság növekedési képessége jelenleg közel nulla, a Tisza-kormánynak ezen drasztikusan változtatnia kell, ezt viszont minimum öt év múlva sikerülhet elérni. A közgazdász szerint a magyar gazdaság mai állapotában képtelen a gyors növekedésre, és ahhoz, hogy felvegye a versenyt a környező országokkal, nagyon más eszközökhöz kell nyúlnia. A versenyképtelenséget ugyanis Magyarországon az okozta, hogy az állam példátlan mértékben avatkozott be a gazdaságba, és kétszer annyit költött rá, mint átlagosan az EU-s országok. Ez tartott életben olyan cégeket, amelyek csak az állami támogatás miatt tudtak fennmaradni, miközben visszafogta azok teljesítményét, akik egyébként versenyképesek lehettek volna, és a lejtős pályán képtelenek voltak versenyezni.
Hogy volt régen...?
