Lomtalanítás: akármit tesznek az önkormányzatok, ebben az ügyben csak veszíthetnek.
A lomtalanítás az egyik legótvarabb dolog, ami Budapesten történni szokott. Különösen a belvárosban visszataszító, ahogy a Váci utcában, a Petőfi Sándor utcában vagy akár a Nagykörúton, az Andrássy úton vagy a Móricz Zsigmond körtéren hegyekben állnak az utcára hordott lomok. Ha jön egy kis eső vagy szél, még borzasztóbb lesz az egész.
Ugyanakkor mi egyebet tehetne a főváros és a kerületek? Semmit. Az teljesen jogos kritika, hogy a lomtalanítás rendszerének átalakítása nem kéthetes történet. Tipikusan az az eset, amikor társadalmi egyeztetést célszerű tartani, fővárosi és kerületi szinten egyaránt – hiszen nem lehet ugyanolyan rendszerben kezelni a rendkívül sűrűn beépített Várnegyedet, V. kerületet és a kertvárosi Rákospalotát vagy Pesterzsébetet. Eltérő szabályozást igényelnének az eltérő adottságú kerületek, ráadásul egymást kizáró igényeket kellene kielégíteni – kupi se legyen, meg messzire se kelljen vinni a cuccokat.
Jogos igény, hogy ezt ne a MOHU döntse el, hanem az emberek. Ha Csepelen tök mást akarnak, mint Békásmegyeren, az sem baj, a kerületek és a főváros majd megoldja, elvégre ezért lettek megválasztva a képviselők és a polgármesterek. Az viszont teljesen más ügy, hogy mire van jogosítványa egy kerületnek vagy magának a fővárosnak. A gond az, hogy semmire...
Hogy volt régen...?
