Fázunk – mondja Ruszó Barnabásné Zsuzsanna az udvarukon állva. Valóban hideg van, fagypont körüli a hőmérséklet a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei, négyezer fős kisvárosban, Szendrőn. Ruszóné éppen a korábban kemény munkával felépített disznóól maradék furnérlemezeit hántja le, miközben a Szabadon stábjával beszél. Ebből lesz most meleg, mert a fa már elfogyott, viszont több kisgyerek is van a háznál.
Zsuzsanna fia, az ötvenéves Barna így is egy fűtetlen, hideg melléképületben tengeti a napjait. „Elvagyok magamnak, én nem fázok. Van nekem egy király paplanom. Fogom azt, betakarózom, meg minden” – mondja. Naponta többször bejár melegedni a házba, csak szótlanul leül a kályha mellé. Azt mondja, soha nem korán reggel, amikor a leghidegebb van, mert nem akar zavarni.
Energiaszegénység Magyarországon címmel készült riport itt olvasható
Hogy volt régen...?
