A nép fia békésen teszi a dolgát, de már a Budapesti Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága elnökeként viszi az operatív ügyeket …
Pongrácz Kálmán 1946 december elsején, az államosítás első nagy lépésének megtétele után a magyar ipar (egyik) zászlóshajója, a Ganz vezérigazgatója lesz. Népszerűsége nemhogy töretlen, még növekszik is. Amikor szárnyra kap a szóbeszéd, államtitkárt vagy miniszterhelyettest csinálnak belőle az iparügyi tárcánál, spontán küldöttség szerveződik. Rákosi Mátyáshoz fordulnak (akkori zsargonnal: „felmennek” Rákosihoz): „Ne vigyék el a Ganzból Pongráczot!” És a népakarat – akkor még – győzedelmeskedett.
Hogy egy vezetővel ennyire elégedettek legyenek, annak a propagandában nem volt határa se széle – de a valóságban fehérholló-számba ment. Az új politika új sztárjai nem voltak népszerűek. Igazság szerint többnyire népszerűtlenek sem! Leginkább ismeretlenek voltak szélesebb körben. Megítélésükön némileg még rontott a Vöröshadsereg jelenléte és a tapasztalaton is alapuló szóbeszéd. Általános volt az ijedt visszahúzódás és a bizalmatlanság. Vagyis a még kialakulóban lévő monolit párthatalom számára hasznosabb volt Pongráczot a helyén hagyni és úton útfélen példaként hivatkozni rá. Ám másfél év multán már nemigen kellett ilyen finomságokra ügyelniük. Megbízható káderekből pedig igencsak hiány mutatkozott. Meg is érkezett az újabb (visszautasíthatatlan) felkérés.
Behívatták Pongrácz Kálmánt az MDP központjába 1949 június elején, és közölték vele, ő lesz Bognár József utódja a főváros polgármesterének székében! Hiába tiltakozott. A közigazgatás ügyeiben nem szerzett ugyan jártasságot, de már négy esztendeje volt megválasztott, aktív tagja Budapest törvényhatósági bizottságának. Ismerte a nagyváros gondjait, és addigis részt vett azok kezelésében, megoldásában. A hátralévő formalitás 1949 július 20-án esett meg. A székesfőváros közgyűlése ekkor megválasztotta őt (demokratikusan, ellenszavazat nélkül) Budapest polgármesterévé.
Programbeszéde lelkes hitvallás volt a főváros előtt megnyílt lehetőségek kihasználása, a jelentősen javuló (élet)körülmények elérése mellett. Ennek két (már nagyjában valóra vált) záloga a néphatalom és a helyi, valamint az össznemzeti érdekek egybehangolása, vagyis a tervgazdálkodás. Arra, hogy a munkásosztály tényleg hatalomra került, saját magát tekintette élő bizonyságnak. Ahogyan a tervgazdálkodás feltételeit is nagyjában-egészében megteremtette már a központi hatalom. Mindebből adódóan – szögezte le Pongrácz – két korszakos álom, két hatalmas feladat áll a főváros előtt. Nagy-Budapest megteremtése mellett az ötéves-terv kidolgozása és véghezvitele.
Utólag szembetűnő, hogy e program egyetlen részlete sem említ vagy legalább feltételez önigazgatást, szuverenitást, autonómiát. Szó sincs egy város felelős polgárainak közösségéről. Ebből adódóan a legnagyobb és valójában egyetlen teendőről, amiért idevezényelték őt a főváros élére, nem is tett említést. A történelemben meglehetősen egyedülálló módon egy vezetőnek az lett a dolgot, hogy felszámolja saját feladatkörét az annak elvégzésére teremtett apparátussal egyetemben! Hiszen Nagy-Budapestnek az egytömbbű pártállamban előzmények terhe nélkül kellett indulnia. Hogy a tanácsrendszer tiszta lappal startolhasson!
Árulkodó az új polgármester (egyik) első rendelete: az ország székhelyének hivatalos nevéből törölte a „székes” előtagot! Pecséten, levélpapíron „Budapest Főváros” szerepelt azután. (Szűk egy év multán kihullik a fejlécekből a „Főváros” szó is. Budapesti Városi Tanács, illetve Budapesti Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága - röviden VB - szerepel az iratokon. Az előbbi az általános, az utóbbi az operatív szakkérdésekben születő dokumentumokban.)
Persze a generális változások mennyboltja alatt a dolgok mentek a maguk útján (leginkább, ha egybeestek a központi akarattal). Pongrácz tizenegyhónapos polgármestersége idején jelentős sikereket könyvelhetett el. Ő avatta az újjáépített Lánchidat (Gerő mellett), ahogy az elkészült Árpád (bocsánat: akkor Sztálin) hidat is. Átadta a Ferihegyi nemzetközi repülőteret. Megnyitotta a trolibusz-közlekedést. (Kihagyhatatlan korfestő apróság, hogy az éppen 70 esztendős Sztálin tiszteletére kapta az első „viszonylat” a 70-es számot!) Ő az a városvezető, aki belekezdett a Metró építésébe. És talán a legjelentősebb: ő ül a polgármesteri székben, amikor Nagy-Budapest megszületik!
A főváros mozgástere, jogkörei erodálódása nyomon követhető legfőbb szerve elnevezésén. A „törvényhatósági bizottság”-ból „képviseleti testület” lesz, ami utolsó ülésén az „ideiglenes városi tanács”-nak adja át a helyét 1950 június 15-én. Ekkor Pongráczot az Ideiglenes Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökévé választják. Ezt nem csak az előző, pártkatonaként kifejtett tevékenysége elismerésének köszönheti. Nagy szerepe volt ebben nem csökkenő népszerűségének, a hivatali tevékenységét kisérő emberi, majdhogynem derűs légkörnek. Aztán ahogy akkortól a dolgok mennek majd: az 1950 október 22-i országos egylistás tanácsválasztásokat követően, a Városi Tanács november 3-i alakuló ülésén automatikusan lesz a Tanács VB „véglegesített”, megválasztott elnöke. Újraválasztják 1954-ben. Második ciklusa felén 1956 őszén nem hagyja el hivatalát, igyekszik irányítani, rendben tartani, amit lehet. Míg november elsején közlik vele, hogy a Fővárosi Nemzeti Bizottság átvette(!) az ügyek vitelét. Ekkor egyszerűen hazamegy, visszavonul. A harcizaj elültével így is folytatja, mintha mi sem történt volna. (Ő nem kér számon, nem von felelősségre – igaz, a karhatalom megteszi helyette…)
Az újabb periódusra, 1958-ban már nem marasztalják. Éppen el is éri a nyugdíjkorhatárt. Marad az Elnöki Tanács tagja, ahogy Hazafias Népfront elnökségéé is. Haláláig, 1980-ig országgyűlési képviselő.
Farkasréten nyugszik. A Nemzeti Sírkertben valahogy nem jutott a számára hely. Pedig talán valódi népmesei hős volt. Az utolsók egyike.
Képek
1949 november 20: száz évvel azután, hogy Ferencz József felavatta, Pomgrácz Kálmán polgármester a közösség nevében átveszi az újjáépített Lánchidat (Pongrácz az első sorban, Kádár mellett, jobbról a negyedik – Fortepan)
1950 november 7: Az akkor Sztálin-híd néven elkészült Árpád-híd avatása. Ünnepi beszédet Bebrits Lajos közlekedési miniszter mond (középen Pongrácz Kálmán – Fortepan)
1956 szeptember 6: Az időközi tanácstagi választások elnökségének ünnepélyes eskütételén beszédet mond Dr. Pongrácz Kálmán, a Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke (fotó: Molnár Edit)
Részlet a Ganz Dolgozók Lapja című üzemi lap 1949 július 23-i számának címoldaláról (Ugye észrevették? A Pongrácz megválasztásáról szóló hír legmagasabb betűfokozattal kiemelt szava Rákosi…)
Hogy volt régen...?
