Egy egészen elképesztő pályafutás: a mára kevesek által ismert Bognár József rendkívüli életútját fogjuk bemutatni.
Talányos sors – jelentéktelen szerepet játszó, jelentős személyiség. Egyre komolyabb állami-közéleti posztok birtokosa, azzal párhuzamosan, ahogy e posztok hatásköre fokozatosan kiürült. Közel öt évtizedes, szinte töretlen pálya, ami minden fordulat elfogadásán átvezet - anélkül, hogy látható, komoly kompromisszumot kötne, alapelvekről lemondana. Ő Bognár József (1917 – 1996), aki még a rendszerváltást követően, Antall, majd Horn szemében is tekintélynek számított, a 20. század egyik legjelentősebb magyar közgazdásza…
Igazi ’munkásarisztokraták’ közé született, egy szombathelyi vasutas-családba. Apja mozdonyvezető. Magától értetődően iskoláztatja is képességeivel jeleskedő fiát: az ifjú Bognár József útja a helyi Piarista Gimnáziumból a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemre vezet. Ott szerez 1940-ben magyar nyelv- és irodalom-történelem szakon tanári diplomát. Ezt külön vizsgán a német szakkal is kiegészíti. Későbbi életútja ismeretében érdekes leszögezni, hogy semmiféle műszaki-, gazdasági-, jogi (szak)képzettségre, képesítésre sem tesz szert. (Tulajdonképpen: soha életében!) Pályakezdése két év tanítóskodás, majd újabb két év katonai szolgálat következik. 1944-ben Bajcsy-Zsilinszky közvetlen munkatársa, harcostársa. Már egyetemi évei alatt igen aktív a közéletben: a Márciusi front zászlóbontásának részese, akcióinak közreműködője. 1940-től bevonulásáig a Teleki Pál Munkaközösség elnöke. (Ez a hosszútávú nemzetpolitikát modellező tudományos műhely nem tévesztendő össze a hidegháború alatt nyugaton működő – hasonnevű – magyar cserkész világszervezettel.) Közszereplése a Kisgazdapárt politikája mentén alakul, de a pártba csak annak újjászervezésekor, 1945 elején lép be. Igen tevékeny: a fővárosban tagja a Nemzeti Bizottságnak, júniusban beválasztják az Ideiglenes nemzetgyűlésbe. Az utóbbi mandátumot a november 4-i választásokon megerősíti, Nemzetgyűlési, majd Országgyűlési képviselő lesz - példátlan módon töretlenül(!), 1990 márciusáig. Közben az október 7-én a fővárosi és fővároskörnyéki helyhatósági választásokon a budapesti törvényhatósági bizottság tagja, majd ott a közgyűlésben a többségi kisgazdák frakcióelnöke lesz.
Országos politikában, Bognár, pártja centrumcsoportjának erőssége. A fiatal tehetséges kisgazda új generáció képviselői (az „aprószentek”: az akkor még létező politikai karikatúra kedvelt szereplői) Nagy Ferencet támogatják. A miniszterelnök be is veszi a kormányába: Bognár 1946 novemberétől tájékoztatásügyi miniszter.
Ekkor érett be a kommunista kézben lévő állambiztonság hosszú ideje előkészített akciója. A Szabad Nép 1947 január 5-én adta hírül, hogy sikeresen lelepleztek egy a nagyszabású fegyveres szervezkedést. Ezt követte az úgynevezett „köztársaság-ellenes összeesküvés” koncepciós persorozata. Összesen hét perben 260(!) letartóztatott, és 2450(!) előállított, zömében közszereplő sorsáról döntöttek. Igazából és véglegesen ez változtatott meg mindent, ez bizonyult fordulatnak, helyrehozhatatlan törésnek a háború utáni talpra állás folyamatában. Valósággal lefejezték az országot domináló Kisgazdapártot, megszabadultak az úgynevezett jobboldali szocdemektől, ahogy a háborús bűnökért elítélni nem tudott, jelentősebb polgári hangadóktól, pártonkívüliektől is. Nem maradt a közélet porondján erő, mely a továbbiakban ellenállhatna Rákosi és köre törekvéseinek.
A már említett „aprószentek” közül (a jó érzékkel külföldre szökő Saláta Kálmánt leszámítva) egyedül Bognár ellen nem indult eljárás! (Szó sincs itt kollaborációról, az ügynök múlt lehetősége azóta sem merült fel. Nyilván az ’oszd meg és uralkodj’ elve alapján a precedenst teremtő véletlen választása esett Bognárra.) Javában tartott a persorozat, amikor 1947 február 25-én szovjet katonák elhurcolták Kovács Bélát, a Kisgazdapárt főtitkárát, majd június 1-én lezajlott a Nagy Ferenc miniszterelnököt „lemondató” puccs. Bognár ebben a helyzetben pártja helyükön kitartó, baloldali vezetői, Dobi István, Gyöngyösi János mellé állt. Amikor az események hatására Kővágó polgármester június 5-én lemondott, Rákosi magához kérette Bognárt. A leendő párt-idol, aki akkor államminiszterként kóstolgatta a mindenhatóságot, Farkas Mihály társaságában tíz napig győzködte volt minisztertársát, hogy legyen Kővágó utódja! Az egypártrendszer kiépítésén fáradozó, egyeduralomra törő kommunisták tanultak a hatalomért 1945 végén indított első rohamuk kudarcából. Ugyan megfélemlítették és móresre tanították a kisgazdákat, de még mindig azok voltak többségben. Rákosi ragaszkodott a játékszabályok formális betartásához. Ahogy Nagy Ferencnek a kormány élén, Dinnyés Lajos személyében, úgy Kővágó Józsefnek is a főváros vezetésében kisgazda utódja kellett legyen!
Budapest Törvényhatósági Bizottsága 1947 július 18-i ülésén választotta Bognár Józsefet polgármesterévé. Harminc éves volt ekkor, a mindenkori legfiatalabb e tisztségben, mégis nagy közéleti-politikai múlt állt mögötte. A negyedik volt ezen a poszton, akinek az a sors jutott osztályrészül, hogy egy világvége poklából kivezesse a várost. Közülük is az első, aki nem az elődök bűneire, az elszenvedett károkra, a kiállt megpróbáltatásokra való hivatkozásokkal kezdte székfoglalóját!
(folytatjuk)
Képek:
A kisgazda tájékoztatásügyi miniszter beszédet mond egy választási nagygyűlésen (1947)
Bognár József Budapest polgármestere (1948)